Somos Miklós-emlékkiállítás
2017. május 12. – július 2.
Vigadó Galéria, alsó szint
Somos Miklós: Nakonxipánban fúj a szél, 70×80 cm, olaj, farost, 2002

Somos Miklós festészete

Somos Miklós Munkácsy-díjas festőművész, az MMA posztumusz tiszteleti tagja művészetét bemutató emlékkiállítás nyílik május 11-én Budapesten, a Pesti Vigadó galériájában. A Magyar Művészeti Akadémia szervezésében megvalósuló tárlatra a családi hagyatékból olyan műveket válogattak gyermekei, Somos Éva és Gyula az 1960-as évektől 2009-ig, Somos Miklós haláláig terjedő időszakból, amelyek jól reprezentálják művészeti korszakainak jellegzetességeit.
Olaj- és akvarell festményei mellett olyan egyedi ceruzarajzai is láthatóak lesznek, amelyek még nem szerepeltek kiállításon. A főiskolai korszaka mellett plasztikus periódusának műveit is bemutatják, amelyeket a vastag ecsetkezelés és rusztikusabb felületek jellemeznek. Szürke korszakában – az 1970-es, 1980-as évek környékén – visszafogottabb színeket használt, utolsó kék periódusának a művein a kék és zöld színek dominálnak – hívta fel a figyelmet Somos Éva, hozzátéve, hogy a kiállítás tematikáját testvérével, a szintén jogörökös Somos Gyulával együtt állították össze. Somos Miklós figurális festő volt, de voltak kísérletei az absztrakt, elvontabb fogalmazásmód irányába is. Képein általában együtt szerepel a figuralitás az absztrakt motívumokkal. Felidézte, hogy édesapja sok mindennel foglalkozott a pályája során, több irányú volt az érdeklődése, amellett, hogy festett, verseket is írt 1972-ig. Halála után, 2012-ben jelent meg a verseit tartalmazó Már túl a falakon című kötet, amelyet Szőnyi Ferenc és Radnóti Katalin állított össze. Sokat fordított franciából és a keresztény ikonográfiával is foglalkozott: a szentek életének és az ábrázolásainak felhasználásából egy lexikonszerű gyűjteményt állított össze, amelyet még nem dolgoztak fel. Több képzelt portrét is készített azokról az emberekről, akiknek a munkáit fordította, illetve olyan középkori szerzőknek az arcmásait festett meg, akikről nem készült portré. Példaként említette Johannes Cassianusnak, az ókori keresztény szerzetesirodalom egyik jeles szerzőjének képzeletbeli portréját, amely látható lesz a kiállításon. Egyházi munkákat is vállalt, az 1980-as évek közepétől úgynevezett szekkókat, faliképeket festett. "Kosdon kezdte, majd Pálos Frigyes atya ajánlásával dolgozott Jánoshidán, Őrbottyánban. Kunszentmiklóson látható egy nagyobb ciklusa Szent Miklósról és a szentcsaládról" – mondta el Somos Éva, hozzátéve, hogy az 1970-es években mozaikképeket, egy miskolci iskola számára pedig faintarziát is készített.
A július 2-ig látható kiállításon június 22-én a jogörökösök, Somos Éva és Somos Gyula tartanak tárlatvezetést.
Somos Miklós festőművész
1933–2009
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1957-ben fejezte be. 1960-tól Derkovits-ösztöndíjas volt. Rendszeresen vett részt budapesti, vidéki és külföldi kiállításokon. Jelentősebb egyéni kiállításai: Ernst Múzeum 1965; Bologna 1967; Műcsarnok 1972; Dorottya Utcai Kiállítóterem 1981; Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1984; Katona Lajos Városi Könyvtár, Vác 1997, 2006; Moldvay Győző Galéria, Hatvan 2001; Simontornyai Vármúzeum (Lieber Évával) 2001.
1973-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki.
Így vallott magáról: „Festő vagyok, magyar és keresztény. E meghatározásokban nincs jelentőségi sorrend. Amiben különbözöm azoktól, akik ugyanezt elmondhatják magukról, azt képeim látása teszi világossá: a színek, a formálás és a komponálás módja – amik kisebb részben tanult, nagyobb részt eredendő tulajdonságok –, és a témaválasztás, ami határozottan tudatos. Festek arcokat, de nem modell után, festek tájakat, de azok nem önmagukért való és topográfiailag meghatározható jelenségek, hanem történik bennük mindig valami. Festek csendéleteket is, de azok sem beállított látványok, hanem jelentéshordozó együttesek.
Képeim sem térben, sem időben – ha a bennük jelentkező történéseket tekintjük – nem rögzíthetők és nem definiálhatók. Így tartalmuk, reményeim szerint, a néző fogékonysága, műveltsége és képzettársítási képessége szerint változó – természetesen nagyon konkrét határon belül."
Marosi Ernő művészettörténész professzor megnyitó beszéde itt olvasható. Elhangzott 2017. május 11-én.
11 Μάϊος 2017  |  somos miklós vigadó galéria emlékkiállítás