A kiállítás 2013. március 8. és 2013. április 27. között tekinthető meg a Palóc Múzeumban.

Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma
2660 Balassagyarmat, Palóc liget 1.

http://palocmuzeum.hu/site/

Öreg csergék – vén szuszékok

2013. március 8-tól április végéig látogatható Balassagyarmaton a magyar népművészet egy régi rétegét bemutató időszaki kiállítás Gyenes Tamás és Nagy Ágnes, Nagy Mari és Vidák István gyűjteményéből.

Nagy Mari és Vidák István több évtizeden át (1970-től) gyűjtötte a népi élethez tartozó kismesterségek majd minden eszközét. A gyűjtés egyben a tanulás időszaka is volt, s ma már a mindennapokban elfeledett tudást tanítják, adják tovább. Barátaikkal együtt megteremtői a hazai játszóház mozgalomnak. Számos tanulmányt és könyvet írtak, kosárkötés, játékkészítés, nemezkészítés, nemezsátor-készítés, növényi festés, szövés-fonás, batikolás, ősi magyar minták értelmezése témakörökben (összesen eddig 43 kötetük jelent meg). 1986 óta tagjai a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségnek, mint textilművészek. 1984-ben és 2004-ben nemzetközi Nemezművészeti Világtalálkozót, 1985–88 között Nemzetközi alkotótáborokat szerveztek Kecskeméten. A 90-es évek óta több utazást tettek Kis- és Közép-Ázsiába, illetve Indiába a nemez nyomán. 2010-ben együtt kapták meg a Népművészet Mestere címet.
A cserge Erdélyben általánosan ismert, ágybeli takaró, első írásos említése a XV. századból maradt fenn. Alapanyaga az erdélyi racka juh szőre. Szövés után a három, vagy négy szélt összevarrják, majd egy vízi malom melletti ványoló kádban összetömörítik. Így a felülete bolyhos, más néven lomos lesz. A kiállításon bemutatott takarókat 2005 és 2012 között, a székelyföldi Gyergyóremetén, Góga Rozáliánál készítette a művészházaspár. Néhány közülük rési eredeti darab, a helyi asszonyok munkája.
Kiállításunk másik főszereplője az ácsolt láda, régi nevén szekrény vagy szuszék, amely mintegy négyezer éve létező típus. Ez az ősi bútor nálunk, a Kárpát-medencében maradt fönn a legnagyobb számban napjainkig, a különböző tájegységekből mutatunk be ritka érdekes darabokat. A ládákat az előző évszázadban leggyakrabban kelengyés ládának használták, ezért igen szép díszítéssel látták el őket, különösen a palóc vidékeken.
A kiállított (zömmel 1800-as évekbeli) „vén szuszékok" Gyenes Tamás és Nagy Ágnes magángyűjteményéből származnak, akik nemcsak gyűjtik, hanem több éve kutatják is őket (a kutatások alapján készült az „Ácsolt ládák titkai" c. könyv).
Mindemellett Gyenes Tamás az egyetlen szuszékkészítő ma Magyarországon, aki az ősi, fejszével hasított, vonókéssel faragott, kézzel hornyolt módszerrel dolgozik, és több mint negyven ácsolt ládát készítet már. Fafaragó népi iparművészként ácsolt ládáival a XV. Élő Népművészet országos pályázaton 2010-ben aranyoklevelet nyert.
A kiállítás további különlegessége, hogy az általa készített ácsolt bútorokon megpillanthatjuk azt is, milyen lehetett egy „vén szuszék" ifjú korában, azaz abban az eredeti állapotban, amikor a menyasszony megkapta az esküvőjére.

A szuszék, vagyis az ácsolt láda a legrégebbi tárolásra használatos bútorunk. 4000 éve használják: leginkább mennyasszonyi ruhájukat tartották benne az asszonyok, amelyet egy életen keresztül őriztek, de lehetett benne más ruhákat, sőt, akár gabonaféléket, játékokat is tartani. A Kárpát-medencében még ma is több ezer szuszék található. A fennmaradás, illetve a használat oka a hagyomány erejében, az ősiségében és utánozhatatlanságában rejlik. A szuszékok mintázata minden ládán más és más, a rajzolatoknak különböző jelentései, mondanivalói vannak.

A cserge egy két-három-négy darabból összevarrt, durvaszövésű takaró. Ma már csak Erdélyben készítik és használják a csergéket. A Vidák István gyűjteményében lévő takarók közül a legidősebb cserge 76 éves.
A „táncoló csergék" kifejezés a takarók tisztításával kapcsolatban kialakult mondás. Egy tisztítószer nélküli, vízzel teli kádba két csergét helyeznek el tölcsér alakban, a két cserge egymás hatására forogni kezd a víz tetején. Ez az oka annak, hogy nem egyesével, hanem párban szokták őket mosni.

 

 

9 Μάρτιος 2013  |  kiállítás vidák istván