Kép forrása: delmagyar.hu

Hegyen-völgyön lakodalmon Novák Ferenccel

Táncosok lábainak dobogásától és a hozzá való talpalávalóktól volt hangos a szegedi Dóm tér. A Tisza-parti városban két napig tartó lakodalmon vehettek részt a teltházas estékre kilátogató nézők. A Hegyen-völgyön lakodalom című szabadtéri előadást többek között a Magyar Művészeti Akadémia is támogatta.

A produkció egy gyerekjátékkal kezdődött. A Galgamentén volt szokás, hogy ha egy gyerek nővére vagy bátyja esküdött, akkor a kicsik a mezőn eljátszottak egy tréfás lakodalmast. Itt egyben a gyerekek játéka átkötés is a generációk között, a hagyományba születés, az örökös megújulás megjelenítői is. Nélkülözhetetlen rész ez az előadásban, és átvitten a táncházmozgalom szimbolikájában is fontos jelentést hordoz.

A felnőttek lakodalmi készületeit a Vőfély (Csuja Imre) és a Násznagy (Novák Péter) kijelölése vezette fel, akik kezében aztán az események irányítása összpontosulhatott. Ezután volt itt lánybúcsú, „temették" a házasodni készülő (értsd: fejét járomba hajtó) legényt férfitársai, volt tréfás menyasszony-felismerés, csúfolók, a jegyespár első tánca, aztán lánykikérés, és jöttek-gyülekeztek a vendégek szép számmal az esküvőt övező mulatságra. Ebben a részben mutatkozhattak meg a határon túlról érkező táncegyüttesek (Kassáról, Marosvásárhelyről, Eszékről), akik újabb színeket hoztak a színpadra – integrálva a szerb, horvát, szlovák és román lakodalmi táncokat az előadásba. Az első részt záró koreográfiában már porzott a csillagtetős színpad, pedig a tényleges lakodalom még csak ezután – a pár a templomba vonult – kezdődött. Közben a készülődést (sütés-főzést) az eszközös táncok (fakanalakkal, lábasokkal, padokkal stb.) mutatták. A lakodalmon már férjként és feleségként ült egymás mellett az ifjú pár. A táncos mulatságot humoros betét – Ádám és Éva bibliai történetének felidézése – szakította meg. Ezután pedig már tényleg táncolt boldog-boldogtalan…

A zenei mindenes Kiss Ferenc vezetésével szólt az élőzene, az Énekmondó Herczku Ágnes pedig kivételes hangját csillogtatta. Dramaturgiailag helyén volt, hogy a Menyasszony és a Vőlegény alakja mellett, akik az autentikus vonalat vitték színre, fel-felbukkant egy olyan pár, akik elvontabb síkon, máshogy koreografálva jelenítették meg a belső érzéseket, a férfi és nő egymáshoz viszonyuló személyes világát. Természetesen láthattunk csárdást, verbunkost, kalotaszegi legényest, a fináléban pedig a környezethez illően dél-alföldi táncokat, olyan hangulatban, dinamikával, mintha csak egy tápéi lagziba csöppentünk volna. A végén egy Kárpát-medencei össztáncban mindenki a színpadon táncolt, felejthetetlen látványt nyújtva a többszintes díszletben.

Novák Ferenc, Tata – aki a Magyar Művészeti Akadémia tagja, e gigaprodukció összefogója, a néptánc hazai doyenje – nagyon emberi előadást rendezett, zúgott a taps, dobogtak a lábak az előadások végeztével. A telt házas publikum (kétszer 4000 néző) is bizonyítja: 1972-től a mai napig helye van a néptáncnak az ország kulturális életében.

1 Αύγουστος 2012  |  novák ferenc (tata)