Fekete György

A művészet közege

A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete A művészet közege II. – Kihívások a XXI. század elején címmel tartotta meg kétnapos művészetelméleti konferenciáját 2020. március 2-án és 3-án a Pesti Vigadó épületében. A tavalyi évben nagy érdeklődéssel övezett és azonos főcímmel megrendezett konferencia folytatása elsősorban a művészetet körülvevő világot, atmoszférát és társadalmat helyezte középpontba, valamint azt vizsgálta, hogy milyen nyomot hagy, milyen hatást vált ki a művészet abban a közegben, amely körülveszi és miképpen képezi más művészetek vagy műalkotások közegét.
A konferencia különféle művészeti és tudományágak nézőpontjából tanulmányozta a művészet hatásait és megnyilvánulási formáit, ennek során azt hivatott bebizonyítani, hogy a művészet nem mást jelent, mint saját korának kifejeződését, hiszen amellett, hogy alakítja saját korát és viszont, az adott kor gazdasági, politikai, klimatikus, demográfiai, kommunikációs összefüggései és változásai is szintúgy alakíthatják a művészetet. Az előadások előrehaladtával fény derült arra is, hogy napjainkban mely kortárs történések és változások bírnak kiemelt jelentőséggel – mondhatni korszakváltó erővel – ebből a szempontból, illetve látszanak-e stílusváltások, eszközváltások, témaváltások a művészetben, amelyek egy új lehetséges korszak ismertetőjegyeit hordozhatják magukban.
A konferencia első napján az egybegyűlteket Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy jelen konferencia témája különösen közel áll a szívéhez, hiszen a programban felvonultatott témák rendkívül szerteágazók, éppen ezért lehetségessé válik, hogy teljesen szélsőséges álláspontok is megnyilvánulhassanak.
Szécsi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar tanszékvezető egyetemi tanára arra kereste a választ előadásában, hogyan formálhatja a gép, avagy a technológia kultúránkat, hogyan hatja át az mindennapjainkat (ezáltal pedig az alkotás és a műalkotás befogadásának folyamatát), és hogyan vezet el mindez egy új nyelvi kultúra megszületéséhez. Azt az állítását, hogy az új technológia jelentősen befolyásolja gondolkodásunkat, két lényeges aspektus felől kívánta megközelíteni: egyrészt az alkotói közösségek eddig ismert fogalmán keresztül, másrészt az „én" fogalmának átalakulásán keresztül. 
Boros János, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, filozófus előadásában mindenekelőtt a művészet és a filozófia fogalmait igyekezett definiálni. Elmondása szerint a művészetről való beszédmódok száma kimeríthetetlen, a létező fogalommeghatározások pedig szélsőségeket mutatnak, nem létezik általánosan elfogadott meghatározás, tudniillik a művészetről valójában nem beszélnünk kell, hanem „művelni" azt. Hozzátette, „az értelem beágyazott az ember poétikus, teremtő alkatába, amely a gondolkodást és a művészetet együtt hozza létre".
Farkas Attila, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Szent István Egyetem adjunktusa, filozófus prezentációjában bemutatta a nemzetállam és a posztszuverén utópia viszonyát. Ennek felvezetéseként körbejárta a szuverenitás klasszikus modern fogalmát, amely az elhangzottak szerint egy adott jogi-politikai hierarchiában a legfőbb hatalom, a legfőbb döntés jogának birtoklását jelenti. Mint azt kiemelte, a nemzetállam és a művészet viszonyának értelmezése korántsem mentes a vitáktól, és ezeket a vitákat akár természetesnek is nevezhetjük.
Pálfalusi Zsolt, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének megbízott kutatója, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem óraadó oktatója, filozófus, esztéta egy klasszicista festmény viharos történetén keresztül kívánta szemléltetni, hogy az egyes alkotók hogyan vállalkoznak a leghíresebb műalkotások átalakítására, avagy hogyan formálják azokat önkifejezésük céljából saját képükre. Állítása szerint a kisajátítás esetében „kulcsfontosságú kérdéssé válnak egyrészt a szerzői jogi normák, hiszen egy eredeti műalkotás hírnevén, kultúrtörténeti fontosságán való élősködés révén jön létre mindaz, ami a kisajátítás során előáll".
Wesselényi-Garay Andor, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a Budapesti Metropolitan Egyetem egyetemi docense, építész felszólalásában középpontba helyezte azt a határon túli építményeket és azok megalkotóit felsorakoztató albumot, amely a Haza a mélyben című építészeti előadás-sorozatot is magában foglaló nagyszabású kutatási munka részeként jön majd létre. Wesselényi-Garay Andor a 2019 nyarán folytatott terepmunka során Bujnovszky Tamás fényképésszel együtt járták be Székelyföldet, amely utazás során megerősödött bennük: létezik magyar építészet a határon túl, meghatározza a külföldön élő magyar származású építészek életművét az identitás, és munkásságukat a mai napig alakítja Makovecz Imre öröksége.
Falusi Márton, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, az Országút című folyóirat főszerkesztője, költő, író előadásában bemutatta a kortárs irodalmi mező színtereit. Meglátása szerint az írásbeli kultúra látványos átalakuláson ment keresztül, ennek következtében megkerülhetetlenné vált a mediális kultúratudomány nézőpontja, a digitális médiumok pedig végképp felszámolták a kulturális autoritást.
Windhager Ákos, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója, művészettörténész ismertette a kortárs opera környezetét, megújítását, és különös figyelmet szentelt a magyar újító zeneszerzők munkásságának. Véleménye szerint hosszú idő óta nem tűnt fel a színen olyan operaszerző, akinek életművét a nemzetközi színpadok is műsoron tartanák, emellett sem a rendezői színház, sem a dekonstruktivista performanszok, sem a szárénekesekre épített repertoár önmagában nem tudja tartósan bevonzani a közönséget – ezekre a problémákra a megoldást egyedül a magas színvonalú kortárs operai életművek jelenthetik.
A konferencia első napját Dér Cs. Dezső és Márkus Renáta Új utak a kulturális marketingben című, újonnan megjelent könyvének bemutatója zárta egy kerekasztal-beszélgetés keretében. A bemutatón részt vett a két szerző mellett Kocsis Miklós a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója, a Pécsi Tudományegyetem habilitált egyetemi docense, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa és Fehér Euridiké, a Csiky Gergely Színház igazgatóhelyettese is.
A második nap előadásait Kocsis Miklós, nyitotta meg felszólalásával. Mint azt hangsúlyozta, a globalizálódás technikai folyamatként való megközelítése elengedhetetlen, hiszen az szükségszerűen kihat a művészetekre is, és az eszközfejlődések által egyre több társadalmi érdekcsoport jelenik meg. Előadásában körbejárta azt a kérdést, hogy a kortárs alkotmányos demokrácia szabályrendszerén belül működő kulturális igazgatás hogyan képes alkalmazkodni azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket vele szemben állít mind a központi kormányzati akarat, mind a társadalom.
Sárik Zoltán, a Magyar Képzőművészeti Egyetem kancellárja prezentációjában arról beszélt a közönségnek, hogy a gyakorlatban miként és hogyan működik egy művészeti felsőoktatási intézmény menedzselése és finanszírozása, emellett arról, hogy pontosan mi a dolga egy kancellárnak. Mindezt a Magyar Képzőművészeti Egyetem példája köré felépítve ismertette, amelynek összetételében egyaránt fontos szerephez jutnak a tradicionális és megújított hazai képzési kínálat mellett az új, határon túli képzések is.
Szabó Andrea, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa, szociológus előadásában szemléltette azoknak a nagymintás ifjúságkutatásoknak az eredményeit, amelyek húsz éve zajlanak szisztematikusan Magyarországon. A kutatások egyik fontos konklúziójaként megállapította, hogy az életkornak meghatározó szerepe van a XIX. századi gondolkodásmód meghatározására tett kísérletekben, emellett viszont az egyes társadalmi rétegeknél jelentős mértékben eltér az információ áramlásának forrása – ennek következtében az információ olyan hatalommá vált, amely a társadalmat sokfelé osztja.
Kollarik Tamás, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szervezetfejlesztési igazgatója, a Nemzeti Filmintézet Televíziós Döntőbizottságának tagja, jogász előadásában sorra vette és csoportosította a magyarországi filmtámogatási rendszereket, valamint az audiovizuális szektort meghatározó jogszabályokat. Elmondása szerint a magyar film 2010 óta virágkorát éli, hiszen a mozgókép szinte minden műfajában hatalmas sikerekről és nemzetközi elismerésekről beszélhetünk, emellett soha nem látott gazdasági emelkedésnek lehetünk tanúi a magyar audiovizuális szektorban. Kollarik Tamás rávilágított arra, hogy milyen állandóság és milyen változás van a szabályozás, a finanszírozás, az infrastruktúra és az intézményi háttér tekintetében, hogy mi áll az említett sikerek mögött, és hogy ebben az egész folyamatban pontosan mi is az állam feladata.
Cseporán Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa előadásában kiemelte azt a tényt, hogy az elmúlt másfél év jelentős változásokat hozott a magyar előadó-művészeti élet állami finanszírozásában, amely a színházak esetében több markáns intézkedésben is megmutatkozott – ezek alapjaiban rajzolták át a magyar színházfinanszírozás rendszerét, és közvetve a működtetésre és a művészeti munkára is hatással lehetnek. Meglátása szerint sehol máshol nincs olyan rendszer, ahol az állam ilyen mértékben felkarolja és támogatja a színházak működését.
Sík Attila, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának egyetemi tanára felszólalásában arra kereste a választ, hogy miért és mitől érezhetnek undort az emberek – mint azt elárulta, ez az egyetlen érzelem, amelyről azt állítják, hogy humánspecifikus. Az előadás rávilágított arra, hogy az undor érzése hogyan függ össze az esztétikával, az esztétikai élményekkel egy műalkotás esetében, emellett hogyan befolyásolhatja tudat alatt politikai nézeteinket.
A második nap felszólalásait követően Boros János frissen megjelent Filozófiaművészet című könyvének bemutatójára került sor. A kerekasztal-beszélgetésben részt vett a kötet szerzője mellett Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, Kocsis Miklós, Szécsi Gábor és Farkas Attila is.
A kétnapos konferencia méltó lezárásaként Kucsera Tamás Gergely tartotta meg záróbeszédét, amelyben sorra vette, összegezte, értékelte az elhangzott előadások legfontosabb gondolatait. Kiemelte, hogy a két nap alatt a tudományos ülésnek valóban sikerült körbejárnia és kimerítenie a művészet közegének lehetséges aspektusait, hiszen számos hazavihető és újragondolható kijelentés és felvetés hangzott el. 
10 Μάρτιος 2020  |  fekete györgy konferencia mma mmki dr. kucsera tamás gergely