Elhunyt Udvaros Béla, az MMA díjazottja
Kilencvenöt éves korában elhunyt Udvaros Béla rendező, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja, az Evangélium Színház alapító igazgatója, aki több évtizedes rendezői, színházteremtő és közösségformáló, közösségszervező munkájáért a Magyar Művészeti Akadémia Kováts Flórián Emlékérmét vehette át 2019-ben. A Kováts Flórián Emlékérem díjban évente egy olyan személy részesíthető, aki hivatásbeli vagy civil tevékenységével jelentős művészeti és kulturális szervezőmunkát végez. A köztestület 2019. tavaszi közgyűlésén, a díj ünnepélyes átadóján többek között így méltatták Udvaros Béla életművét: „legfőbb célja, ars poeticája – Tamási Áron gondolatával – »bétölteni reménységgel a világot, amely minden percében kezdet és a vég«."
Udvaros Béla, aki egész életében a magyar kultúrát, a magyar színjátszás küldetéses eszményét szolgálta, 1925. január 10-én született Budapesten.
A Színművészeti Főiskola elvégzése után, 1951-ben Várkonyi Zoltán invitálására a Magyar Néphadsereg Színház ösztöndíjas rendezője lett, majd az Állami Déryné Színházhoz szerződött, neve itt szerepelt először rendezőként a színlapon. A koholt vádakkal még főiskolás korában bebörtönzött színésznővel, Dévay Camillával 1954-ben kötött házassága miatt, – politikai retorzióként – számára is hosszú szilencium következett. Ebben az időszakban – a Népművelődési Intézet segítségével – több akkori nagyvállalat színjátszó csoportjait vezette. Leghosszabb ideig – húsz évig – a Magyar Optikai Művek műkedvelőivel dolgozott.
1957-ben oldódott a tiltás és a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződhetett feleségével együtt. Tizenhat szezont töltöttek a „hírös" városban. Udvaros a társulat meghatározó, sokat vállaló, kezdeményező, vezető művésze volt.
1974-ben Radó Vilmos – egészségi okok miatt – megvált a kecskeméti színház igazgatói székétől. Ekkor Udvaros Béla és felesége Békéscsabára szerződött. Tizenegy sikeres szezont követően hagyták el a Viharsarok fővárosát.
Nyugdíjba vonulása után öt évig nem rendezett, de előadóművészként folytatta országjárását, egyszemélyes színháza több mint ezerhatszáz előadással szolgálta a közönséget. 1990-ben, 65 esztendős korában a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület közgyűlésén javasolta, hogy a testület támogassa egy-egy színházi előadás létrehozását. Ifj. Bartók Béla és Szentágothay János, az egyesület vezetői örömmel üdvözölték a javaslatot. Így született meg az Evangélium Színház, s így kezdődött Udvaros Béla második élete, ahogyan Párkány László írta a róla szóló könyv címében.
A művész csaknem két évtizeden át volt a társulat mentora, motorja, rendezője. Az évadonkénti egy-két rendezés mellett, a működtetés egyre nehezebb feltételeinek megteremtését is magára vállalta, s az évek során – Németh Lászlótól, Illyés Gyulán és Sík Sándoron át Tamási Áronig – a magyar drámák egész sorát sikerült bemutatniuk itthon és Brassóban, Beregszászon, Királyhelmecen, szerte a Kárpát-medence városaiban. Búcsúzóul, 2009-ben Az ember tragédiáját állította a Duna Palota színpadára.
A legutóbbi időszakban négy könyvet írt, köztük a 37 Shakespeare-drámát feldolgozó Breviáriumot és a Moliére művészetét elemző kötetet.
1995-ben kapta meg Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, a 2005-ben állampolgári javaslatra neki és színházának ítélt Magyar Örökség díjat és 90. születésnapján, 2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét.
A Színművészeti Főiskola elvégzése után, 1951-ben Várkonyi Zoltán invitálására a Magyar Néphadsereg Színház ösztöndíjas rendezője lett, majd az Állami Déryné Színházhoz szerződött, neve itt szerepelt először rendezőként a színlapon. A koholt vádakkal még főiskolás korában bebörtönzött színésznővel, Dévay Camillával 1954-ben kötött házassága miatt, – politikai retorzióként – számára is hosszú szilencium következett. Ebben az időszakban – a Népművelődési Intézet segítségével – több akkori nagyvállalat színjátszó csoportjait vezette. Leghosszabb ideig – húsz évig – a Magyar Optikai Művek műkedvelőivel dolgozott.
1957-ben oldódott a tiltás és a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződhetett feleségével együtt. Tizenhat szezont töltöttek a „hírös" városban. Udvaros a társulat meghatározó, sokat vállaló, kezdeményező, vezető művésze volt.
1974-ben Radó Vilmos – egészségi okok miatt – megvált a kecskeméti színház igazgatói székétől. Ekkor Udvaros Béla és felesége Békéscsabára szerződött. Tizenegy sikeres szezont követően hagyták el a Viharsarok fővárosát.
Nyugdíjba vonulása után öt évig nem rendezett, de előadóművészként folytatta országjárását, egyszemélyes színháza több mint ezerhatszáz előadással szolgálta a közönséget. 1990-ben, 65 esztendős korában a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület közgyűlésén javasolta, hogy a testület támogassa egy-egy színházi előadás létrehozását. Ifj. Bartók Béla és Szentágothay János, az egyesület vezetői örömmel üdvözölték a javaslatot. Így született meg az Evangélium Színház, s így kezdődött Udvaros Béla második élete, ahogyan Párkány László írta a róla szóló könyv címében.
A művész csaknem két évtizeden át volt a társulat mentora, motorja, rendezője. Az évadonkénti egy-két rendezés mellett, a működtetés egyre nehezebb feltételeinek megteremtését is magára vállalta, s az évek során – Németh Lászlótól, Illyés Gyulán és Sík Sándoron át Tamási Áronig – a magyar drámák egész sorát sikerült bemutatniuk itthon és Brassóban, Beregszászon, Királyhelmecen, szerte a Kárpát-medence városaiban. Búcsúzóul, 2009-ben Az ember tragédiáját állította a Duna Palota színpadára.
A legutóbbi időszakban négy könyvet írt, köztük a 37 Shakespeare-drámát feldolgozó Breviáriumot és a Moliére művészetét elemző kötetet.
1995-ben kapta meg Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, a 2005-ben állampolgári javaslatra neki és színházának ítélt Magyar Örökség díjat és 90. születésnapján, 2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét.