Király Levente (1937-2024)
Elhunyt Király Levente színművész
Életének nyolcvannyolcadik évében 2024. július 30-án elhunyt Király Levente Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A gondolat, a szív és a cselekedet egységének művésze, Király Levente 1959 óta a Szegedi Nemzeti Színház művésze, a társulat meghatározó tagja volt, ahol lehetősége nyílt nagy karakterek megformálására. Király Leventét az MMA saját halottjának tekinti.
Temetése 2024. augusztus 26-án 13.00 órakor lesz a szegedi Belvárosi temetőben (Szeged, Fonógyári út 21.).
Temetése 2024. augusztus 26-án 13.00 órakor lesz a szegedi Belvárosi temetőben (Szeged, Fonógyári út 21.).
„Soha nem mehetünk biztosra a bemutató előtt! ... Ha egy mérnököt megbíznak egy ház tervezésével, az magabiztosan mondhatja, ez jó lesz, nem fog összedőlni.
A mi szakmánk azonban sokkal nehezebben mérhető, sokkal kiszámíthatatlanabb.
Persze, amúgy is én örök kételkedő vagyok." (Király Levente)
A mi szakmánk azonban sokkal nehezebben mérhető, sokkal kiszámíthatatlanabb.
Persze, amúgy is én örök kételkedő vagyok." (Király Levente)
Király Levente 1937. március 6-án született Budapesten. 1955-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová azonnal felvették. Osztályfőnöke az akkor először osztályt indító Szinetár Miklós volt, de nagy hatással voltak rá tanárai, többek között Gellért Endre, és Básti Lajos, akire a felvételin jó benyomást tett Király humoros alakítása, és akivel a főiskolai évek alatt és később is többször is állt együtt színpadon. A főiskolai évek alatt gyakornokként játszott a Nemzeti Színházban. Osztálytársai voltak Balogh Emese, Csűrös Karola, Dégi István, Holl István, Magda Gabriella, Paláncz Ferenc, Pásztor Erzsi, Peczkay Endre, Polgár Géza, Somogyi Miklós, Szekeres Ilona és Vetró Margit, Szinetár Miklós, bár prózai színész osztályt vezetett, nagy hangsúlyt fektetett a zenei képzésre is, illetve a korhoz képest modern elképzelésekkel teli előadásokat hozott létre osztályával (így például az Egy kiállítás képei című zeneműre komponált előadást).
Király Levente 1959-ben kapta kézhez diplomáját, ami után, az akkori szabályok szerint a friss diplomásoknak két évadra egy vidéki színházhoz kellett szerződniük. Bár a Madách Színház szerette volna leszerződtetni, a szabályok alól nem volt kivétel, így a Szegedi Nemzeti Színház tagja lett. Végül pályája sikeresen alakult, nagy szerepek sorát alakította, megszerette a várost, a közönség is megszerette őt, így nem szerződött el más színházba, hanem pályája végéig a Szegedi Nemzeti Színház társulatának aktív, megbecsült tagja volt, 2007-ben Szeged város díszpolgárává választották.
Pályája során többször is tanúbizonyságot tett sokoldalúságáról. A főiskoláról kikerülve, bár prózai színésznek szerződtették, miután kiderült, hogy tanulmányai során énekes-táncos képzést is kapott, kezdetben szinte csak zenés előadásokban szerepeltették. Az operett-történelem nagy szerepeit játszotta el, ugyanakkor a kritikákban kiemelték, hogy alakításai a karakterek mély értelmezéséből indultak ki. Szerepeit az egyetemen elsajátított és pályája során alkalmazott Sztanyiszlavszkij-módszer felől közelítette meg: a szerep megformálását nem külsőségekből építette fel, hanem minden mozdulatot, minden mondatot a karakterből kiindulva, teljes átélésre törekedve hozott létre. Vallotta, hogy a szerep megformálásának a színész agyából kiindulva, a szívén keresztül kell vezetnie, és ha ez a folyamat sikeres, akkor tud hiteles mondatokat kimondani, amivel a néző azonosulhat, felismerve benne saját életét. Így, bár sok zenés szerepet játszott, elmondható, hogy ezekhez a karakterekhez is prózai színészként közelített.
Későbbi pályája során már vegyesen alakított zenés és prózai karaktereket is, így nem csak közkedvelt operettekben, hanem a drámairodalom jelentős alkotásaiban is színre lépett, amikért több elismerést is kapott. Több száz előadásban nyújtott kiemelkedő alakítást, első szerepei között volt Mercutio, Zwickli Tóbiás, Nestor és Oscar, Balga, később a Csárdáskirálynő Bónija, a konferanszié, Edmund Kean, Tevje, Falstaff, Heródes, az Éjjeli Menedékhely Lukája, Svejk, Willy Loman Az ügynök halálából, eljátszotta Galileo Galileit, Lear királyt.
Gyakran rendezte őt Sándor János, aki így jellemezte Király munkásságát: „Sohasem téved, mert mindig a színpadi alak jelleméből és nem külső tulajdonságaiból indul el. Szüntelenül a „miért" izgatja: miért erre gondol, miért így cselekszik ez az ember? Ugyanis őt mindig az ember érdekli, nem pedig a szerep, vagy a figura és talán ez a sikeres pályafutásának legnagyobb titka."
Több díj birtokosa: Jászai Mari-díj és Juhász Gyula-díj (1967), Babits Mihály-díj (1975), Érdemes művész és a Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja (1986), többszörös Dömötör-díjas. 1997-ben az Országos Színházi Találkozón a Színészkamara legjobb férfiszínész díját kapta, 2002-ben a Színikritikusok neki ítélték az évad legjobb főszereplőjének járó díját a Galilei élete című előadásban nyújtott alakításáért.
2003-ban Kossuth-díjat kapott, 2006 óta a Nemzet Színésze volt.
Király Leventét 2012-ben levelező tagjává, majd 2013-ban rendes tagjává választotta a Magyar Művészeti Akadémia.
A Magyar Televízió 2017. februárjában vetítette A király címmel a róla készült portréfilmet
(rendező: Sára Júlia, operatőr: Seregi László - MMA, 2016), amiben az 56 éve Szegedhez hűséges, kicsiny és híres főszerepeket hasonló odaadással játszó színművész őszinte vallomása volt látható életéről, szerepeiről, meghatározó rendezőiről, örömeiről és félelmeiről.
