Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum
(1053 Budapest, Károlyi u. 16.)
 

Nagyobb térképre váltás
Szentgyörgyi Kornél: Jékely Zoltán portréja (mek.oszk.hu)

Jékely Zoltán-emlékest

A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata 2013. október 31-én tartotta a száz éve született Jékely Zoltán író, költő emlékére rendezett ünnepi estjét a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A költő életművéről Ágh István költő, az MMA tagja, Lövétei Lázár László költő, a Székelyföld című folyóirat főszerkesztője és Szakolczay Lajos irodalomtörténész, író tartott előadást. Az esten Jékely Zoltán számos verse, prózája is elhangzott Havas Judit előadóművész és Papp Zoltán színművész előadásában. Az esten részt vett Jékely Zoltán unokája és hagyatékának gondozója, Péterfy Sarolt is.
Ágh Istán hangsúlyozta, hogy Jékely a "világteremtők nagy fajtájából való költő" volt. Rámutatott arra is, hogy Jékely már gyerekkorától a halandóság éber tudatában élt, és költészetének ez az egyik fő sajátossága. Ennek egyik szikár illusztrációja volt, amikor Papp Zoltán felolvasta a Csontjaim című versét. Ágh István arról is beszélt, hogy lírájának másik jellemvonása a hontalanság és a nagy szellemi haza megtalálásának a vágyálma. Trianon miatt már kisgyerekként hazátlanná vált, jegyezte meg Ágh István. Szülővárosa, Nagyenyed volt számára a világ közepe, ám szülőföldjét elveszítette, és hiába élt hosszú ideig Budapesten, a magyar fővárosban nem találta a helyét. Ágh István emlékezetett a Budapesthez című versére is, amelyet Cs. Szabó Lászlónak ajánlott, s amelyben azt írja, hogy nyugta csak akkor lesz, ha Buda földjében temetik el.
Lövétei Lázár László megvallotta, hogy bármilyen sokat foglalkozott is Jékely költészetével, máig nem tudta megfejteni a titkát. Lövétei felelevenítette Jékely menekülési módszerét is, a horgászatot. Jékely ugyanis bolondulásig szeretett horgászni, és úgy vélte, hogy minden ember horgász, csak sokan ezt még nem tudják magukról. Lövétei arra is kitért, hogy szerinte Jékely sosem fog úgy bevonulni a magyar irodalomba, ahogyan Petőfi, Ady, József Attila és a többi nagy költő, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé volna jelentős alkotó, sőt, Lövétei szerint Jékelytől többet lehet tanulni, rá jobban lehet támaszkodni.
Szakolczay Lajos főleg arról beszélt, hogy Jékely mennyire nem tudta feledni Erdélyt, és többek közt kifejtette, hogy a Kalotaszegi elégia című hosszú verse milyen döbbenetes képet ad a magyarságról.
A közönség megtudhatta azt is, hogy a centenáriumi évre való tekintettel a Petőfi Irodalmi Múzeumban november 15-én egynapos konferencia lesz Jékely Zoltán munkásságáról Csillagtoronyban címmel.

 
Azt hiszed, esztendők nyomtalan elmúlnak?
Szivedben nem marad se kínjuk, se szennyük?
Bagolyrúgta ház vagy, cserepeid hullnak,
De azt is köszönjük, hogy élünk, köszönjük!
(Esztendők)
 
 
24. říjen 2013  |  ágh istván jékely zoltán