Fotó: Lugosi Lugo László

A lét abszurd és paradox

Interjú Tornai Józseffel az MMA Nagydíjának odaítélése alkalmából

Tornai József költő, aki másokkal együtt tavaly elnyerte a Nemzet Művésze kitüntetést, idén az MMA éves közgyűlésén megkapta a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíját, egyrészt az utóbbi években nyújtott kiemelkedő művészi tevékenységéért, másrészt több mint fél évszázados alkotói munkásságáért. Ebből az alkalomból kérdeztük újabb versesköteteiről és legfrissebb munkájáról, amely a könyvhétre jelent meg a Gondolat Kiadónál Vízesések robaja címmel.
– Hosszú pályád egyik alkotói és irodalomtörténeti különlegessége, hogy az életművedet a négy életműköteteddel – amelyek Csillaganyám, csillagapám címmel jelentek meg – lezártad, mégis azóta már négy teljesen új verseskötettel jelentkeztél.
 
– A Vízesések robaja a betegségem óta a harmadik kötetem, az összegyűjtött verseim utolsó kötete óta pedig a negyedik. Nyolcvanöt évesen súlyos betegségen estem át, de szerencsére, ha nem is teljesen, de fölépültem, és ennek köszönhetően nem hagytam abba az alkotást, a versírást, noha prózát már nem írok. A semmi ellent, az Éjfélt, a Hirdetve törvényt és a Vízesések robaját ráadásnak tekintem.
 
– Mit jelentenek a címek? Úgy értem: miért ezeket a címeket választottad a kötetekhez?
 
A semmi ellen az utolsó esszékötetemhez kapcsolódik, ez Az esztétikai nihilizmus címmel jelent meg néhány évvel ezelőtt. Nietzsche a 19. század végén megjósolta, hogy a nihilizmus kora következik, és a két világháború a 21. század más borzalmaival együtt igazolta jövendölését: Európa és Amerika elveszítette a morálját. A morál helyett megjelent a pénz- és a hatalommánia, valamint a fegyvergyártásnak az a foka, amelyre korábban nem volt példa a történelemben. A semmi ellen című kötetemben ezzel a nihilizmussal próbálok szembeszállni, ezt a nihilizmust írom le. Az Éjfélben azonban már főként az emberi lét pozitívumait, pozitív értékeit ábrázolom. És az egyik legnagyobb érték a művészet. Mert ahogy Nietzsche mondta: művészetet, művészetet, hogy kibírjuk az igazságot! Az élet borzalmát csak a művészet tudja enyhíteni.
 
– Az Éjfél cím mire utal?
 
– Az Éjfélben a lét paradox jellegét igyekeztem megmutatni. Korábban úgy láttam, hogy a lét abszurd, ám az Éjfél óta egyre inkább úgy látom, hogy a lét paradox is. Ez a paradox jelleg szinte mindenben megnyilvánul, legfőképpen az emberi természetben. Ezenkívül az Éjfél a szemlélődés metaforája is. A szemlélődő életmód az, amely az embert a reménytelen kavargásból kiemelheti. Ahogy abból a pusztító folyamatból is, amely minden területen megfigyelhető, a gazdaságban, a politikában, a művészetben. Ebben a zűrzavarban a helytállás egyik alapfeltétele a szemlélődés, a másik a szabad gondolkodás. Szemlélődni persze nem könnyű. A hétköznapok eseményei fölkavarják és eltérítik az embert. A szemlélődés sosem lehet teljesen zavartalan, mert tudomásul kell vennünk a történelmi eseményeket, borzalmakat, az újra meg újra kirobbanó háborúkat. Afölött, hogy az emberek gyilkolják egymást, nem lehet napirendre térni semmiféle elmélyüléssel. A Hirdetve törvényt című kötetemben főként az a felismerés hangsúlyos, hogy ahogyan az erkölcsi törvények háttérbe szorultak, minden relativizálódott, éppen ezért bizonyos értékek és törvények mellett mindenképpen ki kell tartani. Sajnos a történelem ennek éppen az ellenkezőjét mutatja, vagyis hogy az aljasságokhoz és mészárlásokhoz mindig kitalálják a fönséges magyarázatot. Ahogy Arthur Koestler fogalmazott: a legförtelmesebb történelmi bűnöket mindig a legmagasztosabb igazság nevében követik el.
 
– Az Éjfél című versben a legfőbb két sor így hangzik: „mert a nappalnál az éjfél markába több jelentés fér". Miért tartalmasabb az éjszaka, mint a nappal?
 
– Mert az hírek, információk és külső események özönében éjszaka van leginkább lehetőség a megnyugvásra, az elmélyülésre és azokra a törekvésekre, amelyek a szépre, a jóra és az igazra irányulnak.
 
– A legvastagabb kötet több mint nyolcvan verssel a Vízesések robaja. Miért ezt a címet adtad a legújabb kötetednek?
 
– A címadó versben egy barátság ürügyén veszem sorra a történelmi borzalmakat, köztük egy új fejleményt is, a terrorizmust. A háborúzó, gyilkoló emberiség még ördögibb találmánya ez a hadviselési mód. De a kötetben nemcsak a történelem jelenik meg, hanem hosszú életem emlékei is: barátságok, utazások, szerelmek, a szüleim, a családom. Sokfelé kiterjed az emlékezés, hogy aztán helyed adjon a nagy összegzéseknek.
 
– Az első vers cikluson kívül áll a kötet élén: Én, az ember. Így fejeződik be: „Megettem a sokvilág-kozmoszt, az idő-üstököst, az Androméda-ködöt, embertársaimat, én, az ember."
 
– Ez a vers azt a fölismerést mutatja be, hogy az ember mennyire abszurd és persze paradox lény. A kötet mottója, hogy a lét se nem szubjektív, se nem objektív, se nem személyes, se nem személytelen. Egyre inkább elszaporodunk, és egyre inkább pusztítjuk a környezetünket, pedig egyre inkább élni szeretnénk, és egyre inkább magasztaljuk az életet. Nem tudjuk, mit hoz a 21. század, de a 20. századot ismerjük. Szétromboltuk a morális hagyományt. Két metafizikai erő küzd egymással az emberiségen keresztül, a jó és a rossz, és ez örök, ezt tanította a manicheizmus. A kereszténység szerint az idők teljében győz a jó. Hogy így lesz-e, senki sem tudhatja. Mindenesetre a Hirdetve törvényt verseiben kifejezésre jut – ahogy persze a korábbi köteteimben is – az egyik legfőbb érték, a szabadság. Miként egy másik nagy érték is, a természettudományos megismerés. A 17. század nagy elméi a megismerésre és szabadságra törekvő embert tették meg eszményképpé, amely ma is töretlenül érvényes. Persze a szabadság is paradox. S ez a francia forradalom véres történetében is megfigyelhető: a francia forradalom meg is szülte és vérbe is fojtotta a szabadságot. S ehhez hozzájárult egy zseniális gonosztevő tevékenysége, akit Napóleonnak hívnak. Azt mondta: a „csatatér nagyszerű". Ennél tömörebben a moralitás kizárását alig lehet megfogalmazni. Aztán őt követték a 20. század tömeggyilkosai, diktátorai. Az egész bolygót és főként magát az emberiséget veszélyeztető természetpusztítás is a morál hiányának az egyik következménye.

2015. május 28. – Tornai József az MMA Nagydíját veszi át Fekete Györgytől
 
– Mindezen gondolatok fényében hogyan fogadtad az MMA Nagydíját?
 
– Meglepett a díj, mert a líra a 21. századra drámaian háttérbe szorult, talán még inkább, mint a többi művészeti ág. A nihilizmus minden művészeti ágat visszaszorított. A teljesen kifelé fordult emberiség egy olyan kifejezési formát, mint a líra, már nem vagy csak alig tud felfogni. A líra kifinomult megnyilvánulásai alig találnak közönségre. A versek már csak azért is vereségre vannak ítélve, mert a nyelv, illetve minden nyelv teljesen elveszítette a hitelességét. És az autentikusságukat vesztett nyelveken az egyetlen autentikus kifejezésmódról, a költészetről lehetetlen beszélni.



Az MMA portréfilmje Tornai Józsefről:
10. červen 2015  |  tornai józsef