Kovács István (középen)

„A tökéletesség felé haladó ember"

„Kovács István írót, történészt, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját 70. születésnapja alkalmából köszöntötték olvasói, barátai és tisztelői a Magyar Írószövetség székházában szeptember 30-án.
Elsőként Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke mondott köszöntő szavakat, kiemelve Kovács István munkásságának sokszínűségét, történészi és írói munkásságának szerteágazó voltát. „Ez az életmű a bomló emlékezés ellenében jött létre" – mondta Szentmártoni János, aki Kovács István művészetének lényegét – a műfaji sokszínűség mellett – az emlékezés megtartására való törekvésben és legfőképp a pontosságban, a precizitásban látja. Hangsúlyozta azt is, hogy szikár nyelvhasználata és képszerűsége nem csak a költészetét és szépprózáját hatja át, hanem esszéit, filmekről írott szövegeit, de akár történeti munkáit is. A Magyar Írószövetség elnöke után Mezey Katalin, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője méltatta Kovács Istvánt mint nemzedéktárs, mint a Kilencek tagja. „Kovács István számomra a tökéletesség felé haladó ember" – mondta Mezey Katalin, aki mind a magánéletében, mind a költői-írói munkája során, de akár a történészi vonatkozásban is megfontolt, a pontosságra és a hitelességre törekvő embernek ismerte meg az ünnepeltet. Az élet nagy ajándékának tartja, hogy olyan barátot tudhat maga mellett István személyében, aki mindig példamutató volt, ami az elhivatottságot, a munkát illeti, és iránymutatással szolgáltak számára azok az értékek, melyek Kovács István sajátjai.
A két köszöntő után elsőként Hermann Róbert történész ragadta magához a mikrofont, hogy az ünnepeltet történészi, kutatói tevékenységéről kérdezze. Kovács István hosszan mesélt gyerekkoráról, az első olvasmányélményeiről, például Rákosi Viktor Hős fiúk című könyvéről, mely már a történelem ismerete, annak szeretete felé terelte. Beszélt '56-ról, a felnőttél válásáról és a történelem megismerésének valódi súlyáról, aztán a lengyelországi kapcsolatairól, az ottani kutatásairól.
Ezt követően Zsille Gábor költő, műfordító mint irodalmárt kérdezte Kovács Istvánt költészeti érdeklődésének kialakulásáról, költői indulásáról. Az ünnepelt ezt egészen prózainak nevezte, vagyis hogy nem volt ennek más oka, mint a szerelem. Kollégiumi munkatársát látogatta meg egyszer egy válogatott, gyönyörű tornászlány, és egyszer csak azon kapta magát, hogy verseket ír. Mesélt aztán az Eötvös Kollégiumban töltött évekről, arról, hogy volt kocsmáros is; utazásairól, a lengyel költőkkel, írókkal, műfordítókkal, és a zeneszerző, Pendereckivel való kapcsolatáról, és arról, hogy milyen szerencsének tartja magát, hogy ilyen sok irányú tevékenységet folytathatott, és folytathat a mai napig.

Az esten Gy. Szabó András tolmácsolásában hallhatták a jelenlévők Kovács István műveit, a zenéről pedig a FolkEmbassy gondoskodott.
1. říjen 2015  |  kovács istván