Ducki Krzysztof és Olajos Csenge

Vizuális művészet felsőfokon

„Bauhaus 100" plakátkiállítás
Válogatás a XXI. Tervezőgra­fi­kai Biennálé alkotásaiból


A grafikus design történelmi hagyományai előtt tisztelegve 250 műalkotás válaszolt a hívószóra azzal a "kettő az egyben" kiállítással, amely  2019. április 9-én nyílt a Pesti Vigadóban. A kiállítás keretében a centenáriumát ünneplő Bauhaus műhelymozgalmat a plakát műfajban idézték meg. Ez előbbi kiállítás alkotásai az MMA felkérésére születtek, az alagsori térben bemutatott művek a „XXI. Országos Tervezőgrafikai Biennálé" legjelentősebb alkotásai közül kerültek ki. A szervező a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Tervezőgrafika Szakosztálya. A helyszín ismerős, hiszen két évvel ezelőtt is a Pesti Vigadó, a Magyar Művészeti Akadémia székháza fogadta a hazai tervezőgrafika krémjét felmutató tárlatot.
A hazai vizuális kommunikáció legfrissebb eredményeinek kétévenkénti bemutatása Papp Gábor grafikusművész kezdeményezése. A nemzetközi tekintetben is kiemelkedő kvalitást nyújtó tervezőgrafikai biennálé anyagainak kurátora Szepes Hédi művészettörténész, a hozzá kapcsolódó „Bauhaus 100" centenáriumi kiállítás létrehozója Baráth Ferenc Munkácsy Mihály-díjas tervezőgrafikus, az MMA levelező tagja.

Fekete György, az MMA tiszteletbeli elnöke köszöntője után Keppel Márton művészettörténész a Bauhaus alapítójának, annak manifesztumát közreadó Walter Gropiusnak szavaival nyitotta meg a kiállítást: „Az iskolákat újra a műhelyeknek kell felváltania. Legyen végre ismét építő a mintarajzolók és iparművészek rajzoló-festő világa! Ha az alkotótevékenység iránt vonzalmat érző ifjúság megint azzal kezdheti pályáját, hogy kézműves szakmát tanul, mint régen, a jövőben a terméketlen »művész« nem ítéltetik többé tökéletlen művészkedésre; készségei megnyitják előtte a kézművesség útját, ahol jeleset alkothat. Építészek, szobrászok, festők: vissza a kézművességhez! Mert nincs »hivatalos művész«! Nincs lényegi különbség művész és kézműves között." A technológia és ipari civilizáció hatásait elfogadó, annak következményeivel rokonszenvező Bauhaus mozgalom egyik sarkalatos pontja a kézműves mesterség rangjának visszaállítása. Ezzel visszanyúl a múltba, amikor még az autonóm művész és az alkalmazott kézműves személyét egy alkotó egyesítette. A kiállítás két kulcsfogalma a múlt és a design. E kettő a Bauhaus lényegét megtestesítő fundamentum az iparművészet szakágainak és a képzőművészet műfajainak elgondolása, tervezése és kivitelezése során. Keppel Márton szerint tévedés azt gondolni, hogy a modernitás, mint korszellem, a jövő kitalálásának letéteményese. A Bauhaus szellemi bázisát a múlt viszonylatában értelmezett jelen idejű magatartás adhatja meg, ahol a megfigyelés, a megjelenítés és a formaadás szisztematikus rendszerében érvényesített design adja a formatan valamennyi alkotófolyamatra kiterjedő létjogosultságát. A múlt érvényes modelljeinek felhasználására Pablo Picassót hozta fel példának, aki a biciklinyereghez applikált kerékpárkormánnyal alkotott bikafej installációval a törzsi művészet totemista ábrázolásait és a bikaviadalok archetípusát egyszerre idézte meg. A fókuszba állított plakátkiállítás kapcsán elmondta, a tervezőgrafika, vagy „grafikus design" strukturális és részletelemző gondolkodáson alapuló problémamegoldó módszertan – mint professzionális vizuális művészet a kommunikációs design szakágainak családjába tartozik. Célját akkor éri el, ha társadalmi szervezőerőként képes fellépni.

A Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata a Bauhaus 100 plakátkiállításához két szakmai különdíjat is hirdetett senior és junior kategóriában. Sára Ernő akadémikus, az MMA rendes tagja, az Iparművészeti Tagozat nevében adta át az okleveleket. A szakmai különdíjat senior kategóriában Ducki Kristóf tervezőgrafikus, junior kategóriában Olajos Mária Csenge tervezőgrafikus kapta.

A Bauhaus 100 plakátkiállítás katalógusa itt letölthető.
Bauhaus
A XX. század első felében létrejött intézményesült modernitás. Szemlélet, munkamódszer; szellemi program. Híd a hétköznapok rigid valósága, a technicizált világ és a művészetek között. A modern ipar térhódításának, a funkcionalitásnak művészeti térszervezéssel és anyaghasználattal megvalósított esztétikai transzmutációja. Elmélet és gyakorlat termékeny szintézisét megteremtő világalakító szándék. Szociális jelenségekre reagáló összművészeti irányzat. Problémamegoldó formatan. A magasabb vizuális kommunikáció minden korszakhoz igazodó konstruktív alkotói műhelymozgalom. A Breuer Marcellt és Moholy-Nagy Lászlót is soraiban tudó Bauhaus Johannes Itten által ezoterikus, zen-buddhista elemeket is tartalmaz.

A hazai vizuális kommunikáció legfrissebb eredményeinek kétévenkénti seregszemléje immár 40 esztendős múltra tekint vissza Békéscsabán. A műfaj doyenje, Papp Gábor által életre hívott első kiállítás után a művésznek hamar segítői is akadtak. Például Szepes Hédi kurátor, akit a Vigadó Galéria-beli megnyitó után kérdeztünk.

– Honnan jött a kiállítás alapötlete?
– A kulturális kormányzat már a múlt század 70-es éveiben úgy döntött, hogy műfaji Biennálékat rendeznek vidéken. Kiválasztották a helyszíneket és Szombathelyen a textil, Miskolcon grafikai, Salgótarjánban egyéni grafikai Biennálét tartottak. Az akkor még úgynevezett alkalmazott grafikusok Békéscsabára kerültek. Nem véletlenül, hiszen ott volt a nyomdai háttér: a TEVAN és a KNER nyomda. Egy ragyogó művésztelepet alakítottak ki, és a helyszínen hamar összekovácsolódtak a tervezőgrafikusok. Papp Gábor nemzetközi hírű tervezőgrafikus rendezte 1976-ban az első alkalmazott grafikai biennálét, mint a tervezőgrafikusok fontos bemutatkozási lehetőségét. A hagyomány megmaradt, és azóta is, az egyik évben Békéscsabán, a másik évben Budapesten mutatjuk be a műveket.
– Milyen koncepció alapján választják ki a díjazottakat és a plakátokat?
– A gyakorlat a következő: először megjelentetjük a pályázati felhívást. A 70-es, 80-as években még valami tematikát is meghatároztunk. Ilyen volt például a Fény, a Szín, a Rajz, a Csomagolás, vagy a Logók. Az utóbbi időben megváltozott minden, szabadon küldhetnek alkotásokat a pályázók és elég sokan jelentkeznek két évenként a Biennáléra. A kritérium annyi, hogy a kiállított anyag két évesnél nem lehet idősebb, tehát friss munkákat várunk. A zsűri aztán válogatja az anyagot. Idén körülbelül 300 alkotás jött be 141 alkotótól, és ebből válogattunk. Békéscsabán sokkal több anyagot tudtam kiállítani, itt a Vigadóban igyekeztem, hogy azok a művek kerüljenek a falra, amelyek a katalógusban is szerepelnek és minden művésztől egy-egy munkát állítottam ki. Külön helyre kerültek a díjazottak, azok az első teremben láthatóak. A többi, több mint száz munkát az alagsorban állítottuk ki. Nagyon sok plakát van, politikai plakátok, kulturális plakátok, de számottevőek a logók vagy az arculattervek és vannak évfordulós plakátok is, utóbbiak például Arany Jánoshoz kötődnek. Én azt hiszem nagy érdeklődésre tartanak számot ezek a művek.
– Nem furcsa, hogy egy galériában vagy múzeumban állítják ki például a plakátokat, amelyeket főleg az utcákon láthatunk?
– Nagyon örülünk, hogy galériában is kiállíthatjuk ezeket, a művek 90%-a ugyanis nem kerül az utcára. Ezek csak tervek. Én nem vagyok optimista. Amit látok az utcán, az nem nagyon értelmezhető számomra. Egy plakátnak az a lényege, hogy tömör legyen, és felhívja az ember figyelmét. Én úgy látom, hogy mostanság elég zavaros munkákat látunk az utcákon. Ezért örülök annak, hogy ezek a művek láthatók a Vigadóban, mert ez képzőművészet. Ugyanis, ha jól megnézzük a műveket, én a képzőművészethez sorolom a plakátművészetet.
– A világ sokat változott az utóbbi néhány évben, évtizedben. Ez volt a XXI. Biennálé. A képzőművészet ezen ága mennyit változott? Ugyanannyit, mint a világ?
– Robbanásszerű változás volt, amikor Papp Gábor vagy társai, Ernyei Sándor, Balogh István kézzel készítették ezeket a plakátokat. Vágtak, nyírtak, színeztek. A művészek ma már számítógéppel oldják meg ezeket a feladatokat. Tudjuk, hogy ezt nem lehet kikerülni a XXI. században, hiszen minden a digitalizáció felé mutat.
– Önnek van kifejezetten kedvenc plakátja, vagy stílusa?
– Tulajdonképpen én nagyon szeretem a geometrikus absztrakt plakátokat, de nagy-nagy élvezettel figyelem a fiatal egyetemi hallgatók munkáit is, az új utakat. Nagyon szívesen nézem a nagyon szép tipográfiát, az ötleteket, és azokat a műalkotásokat, amelyek egyéniek, nem epigonok, ötletek, amit saját maguk találnak ki. Nagyon tehetségesnek találom ezt a fiatal generációt. Sok olyan plakát van itt, amely felhívja a tisztelt közönség figyelmét.
– Nemzetközi téren is tehetségesek a fiatalok?
– Külföldön is nagyon sok fiatal művész nyert díjat, például a varsói vagy a brünni Biennálén. Többen közülük szerepeltek például már Koreában kiállításokon. Tehát a fiatalokat hívják és számon tartják őket a plakátművészek között.
– Ha vége a kiállításnak, mi lesz a sorsuk a plakátoknak?
– A díjazottak munkái Békéscsabára kerülnek, mert ott van egy nagyon szép gyűjtemény. A többit visszaadjuk, de a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe is nagyon sok plakát bekerül. Jó lenne, ha már azzal dicsekedhetnénk: a plakátművészetnek már van egy múzeuma. Ezen dolgozunk, és remélhetőleg múzeumi körülmények között is be tudjuk mutatni a plakátokat.


A „Válogatás a XXI. Tervezőgrafikai Biennálé alkotásaiból" és a „Bauhaus 100" plakátkiállítás megtekinthető mindennap 10.00 és 19.00 között, 2019. április 10-től május 26-ig a Vigadó Galériában, az MMA székházában.