Idő a kultúrára

Bemutatták Boris Groys A művészet ereje és Josef Pieper Szabad idő és kultusz című művét

A Pars pro toto kötetsorozattal az MMA-intézménycsalád külföldi szerzők művészetfilozófiai, esztétikai, teológiai témájú műveinek megismertetését, népszerűsítését, egyetemi oktatásba való beemelését tűzte ki célul. A Magyar Művészeti Akadémia, a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, valamint az MMA Kiadó szervezésében január 31-én a Pesti Vigadóban a sorozat legújabb, tavaly év végén megjelent két kötetét, Boris Groys A művészet ereje és Josef Pieper Szabad idő és kultusz című művét ismerhették meg az érdeklődők.
Elsőként Boris Groys könyvéről beszélgetett Falusi Márton a fordítóval, Pálfalusi Zsolt filozófus-íróval és egyetemi oktatóval. Az 1947-ben Kelet-Berlinben született Groys korunk egyik legismertebb művészetfilozófusa, akit Pálfalusi Zsolt „régi vágású" esztétaként jellemzett. Könyvében a régi és a modern művészetszemlélet ellentétpárjait vonultatja fel. Emellett a művészet és a propaganda, az alkotás és a politika közötti összefüggések feltárására is vállalkozik. Provokatív és szellemes stílusban megfogalmazott meglátásai olyan kérdésekkel szembesítik az olvasót, mint a terror vizualitása, a náci Németország művészetfelfogása, ugyanakkor pontosan reflektál korunk jelenségeire is.
A szerző művészetfilozófiájának egyik fontos pillére a szocreálhoz fűződő viszonya. A fordító azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a szocreál nem keverendő össze a szocialista realizmussal. Utóbbira példa az egyensémára épült lakótelepek világa, a szocreál azonban az a művészet, amely presszió alatt születik. A művész kénytelen a maradandó értéket elbújtatni úgy, hogy annak üzenete eljusson a befogadóhoz, de a hatalom számára mégse legyen egyértelmű. Groyst ez az alkotói attitűd és gondolkodás érdekli, amely nem mentes a félelemtől, az egzisztenciális fenyegetettségtől sem.
A könyvbemutató második felében Görföl Tibor teológus-filozófussal, a Vigilia főszerkesztőjével Horkay Hörcher Ferenc beszélgetett Josef Pieper Szabad idő és kultusz című művéről, amelynek eredeti kiadása 1947-ben jelent meg. Az ugyancsak német szerző (1904–1997) katolikus filozófusként alkotott, valamint tanított különböző egyetemeken világszerte. Görföl Tibor megjegyezte, Pieper nem illett az akadémikus filozófusok sorába. Egyedül az igazság érdekelte, mégpedig hivatkozások hosszú sora nélkül. A Szabad idő és kultusz című művét a II. világháború után, 1947-ben írta, akkor, amikor nemcsak a lebombázott városokat kellett felépíteni, hanem a szellemet is újra kellett alkotni.
Művészetfilozófiája a klasszikus görög és keresztény filozófia gyökereiből táplálkozik. A szabad időről (Muße – amely nem tévesztendő össze a szabadidővel) szóló könyvét annak az időnek a védelmében írta, amelyben az embert nem emészti fel a valamilyen konkrét, külső célra irányuló munka, amelyben önmaga lehet, így kultúrát teremthet. Pieper rámutat arra, hogy a középkor embere még tudta, hogy a szabad idő érték, s hogy a vallás, vagyis Isten természetének a szemlélésére, az ünnepek megélésre is csak akkor van mód, ha ez az idő rendelkezésre áll. A szerző figyelmezteti az olvasót arra, hogy korának munkaalapú világa maga alá gyűrte ezt a létezési módot. Talán senki sem kételkedik abban, hogy Josef Pieper majdnem nyolcvanéves könyve ma, 2023 elején is elgondolkodtatóan aktuális.
A két német művészetfilozófus munkái fordításainak egy időben történő kiadása egy alaposan átgondolt koncepcióról tanúskodik – általuk teljesebb képet kapunk a múlt szellemi örökségéről és tisztábban láthatjuk korunk kihívásait is.
1. únor 2023  |  kötetbemutató pars pro toto