Lélekszkafander

Családtörténet a 20. századból

A legtöbb ember festőként ismeri, noha irodalmi munkássága előtt is elismeréssel kell adózzunk. A Munkácsy Mihály-díjas festőművész, Szemadám György új könyvét tarthatja a kezében az olvasó. Az MMA képzőművész tagja ezúttal családregénnyel jelentkezett. Az izgalmas műben a generációk bemutatásán túl hű korrajzot kaphatunk a 20. század második felének budapesti értelmiségi létéről. Az MMA Kiadó által megjelentetett könyvben a művész mellett megismerhetjük Szemadám első mesterét, kiadós sétákat tehetünk munkahelyein: a korabeli Állat- és Növénykertben, illetve a Madártani Intézetben, de megtudhatjuk azt is, hogy lett a jó barátja Jankovics Marcell és miért lett első olajfestményének a címe: Kakasviadal.

„Édesanyám kilencvenkettő és kilencvennégy éves kora között érezte szükségét annak, hogy papírra vesse hosszú élete legfontosabb eseményeit. […] E kockás papírokra, gyöngybetűkkel írott szövegekhez – amelyeket én vittem be a számítógépembe – eleinte csak zárójeles megjegyzéseket fűztem, amiből aztán lassan kirajzolódott kettőnk hol egymáshoz közelítő, hol egymástól távolodó párhuzamos életrajza, s a kép lassan kitágult. Én hetvenegy éves koromban szántam rá magam arra, hogy családregénnyé formáljam a szövegeket." Ezeket a mondatokat olvashatjuk Szemadám György regényében, amelyek már az első percben tudatják velünk, hogy az író tulajdonképpen játszik a szöveggel. Játék ez, de nagyon komoly játék, a huszadik század magyar valósága. Ott van benne minden, ami megtörténhetett a második világháború vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt. Hiszen a családot a háború után kifosztották, és ezek után küzdelmes évek, évtizedek következtek.

„A főként képzőművészként ismert Szemadám György új oldalát mutatja be a kötet. A szórakoztató stílusban, ugyanakkor rendkívüli érzékenységgel megírt családregény a második világháború után kifosztott budai polgári réteg küzdelmes helykeresésének kordokumentuma is."

A könyv egyik főszereplője az író édesanyja, Éva, akitől az író természetét örökölte. A másik főszereplő, G., maga az író, vagyis Szemadám, aki sokáig csak így emlékszik magára. Pontosan nem is tudni, hogy G.-ből mikor lesz Gy. vagyis, György. De nem is ez a lényeg.
Ha még mélyebbre ásunk a család históriájában, találkozhatunk a nagymamával, Farkas Piroskával is, aki gyönyörű nő volt. Karinthy Frigyes is udvarolt neki, a könyvben szereplő fotóját pedig Székely Aladár készítette róla.
G. gyermekkorát szeretetteljes légkör vette körül, talán ezért is tudták viszonylag könnyedebben átvészelni a második világháborút. Éva komoly, keresztény nevelést kapott. Szinte látjuk magunk előtt, amint az akkor még fiatal lány részt vesz a híres 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson. Még láthatta a szikár, sovány arcú Pacelli bíborost, aki később XII. Pius néven lépett a pápai trónra. Éva apácáknál tanult és azokat az éveket sohasem felejtette el. 14 évesen ismerte meg első férjét, Semadám Jenőt. A Semadám név Svájc egyik helységnevében is előfordul. A családnak könyvesboltja volt, így nem véletlen, hogy G. már gyerekként „falta" a könyveket. Hatéves korára magától tanult meg írni és olvasni. De nem Semadám lett a neve, hiszen az első személyi igazolványába önhatalmúlag Szemadámot vezettek be. A kommunistáknak azért nem tetszett a név, mert a háború előtti úri világot juttatta eszükbe.
Nagyon izgalmas része a könyvnek a második világháború ostromainak leírása, az orosz katonák szörnyű tettei. G. édesapja francia hadifogságba esett, csak 1946 májusában érkezett haza. Küzdelmes idők következtek.
De ki is az író édesanyja, akinek élete a regény egyik alapjául szolgál? Éva, hiszen így ír róla, négyszer ment férjhez, mindig azt hitte, hogy az igazit találta meg. Ennek köszönhetően G.-nek tulajdonképpen nem volt apja. Leginkább talán anyja utolsó férjével, Zolival találta meg a közös hangot, aki katona volt. Fiatalkorukban mindketten voltak melósok. Talán ennek is köszönhető szoros kapcsolatuk. A sors különös fintora, hogy Zoli a gyerek G.-től kérte meg édesanyja kezét.
Anya és fia sorsa néha összefonódik, néha elválik egymástól, de mindketten mindig tudták, hogy számíthatnak a másikra. G., vagyis Szemadám György páratlan őszinteséggel beszél kapcsolatukról és saját küzdelmes életéről. Nem titkolja el hibáit, sőt bűneit sem. Az apa nélkül nevelkedő fiú túlságosan is érzékeny gyerek volt, bolondult a könyvekért és tulajdonképpen nem csoda, hogy végül művész lett belőle. Ez a mi szerencsénk is, hiszen bámulatos festményekkel ajándékozott meg bennünket. Pedig lehetett volna ornitológus is, különösen Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond könyveinek, naplóleírásainak hatására. Végül a képeket választotta. Első mestere, az elfelejtett Járitz Józsa volt, mégis legnagyobb hatással Vaszkó Erzsébet volt rá. Aki a főbérlője lett a Hollósy Simon utcában. Két festő vette körül. Nem csoda, hogy innen az út a festőállványok világába vezetett. A könyvben néha ugrálunk az időben és a térben, de mindig megtaláljuk G. helyét ebben a bonyolult világban. Ott vagyunk vele a hatvanas évek hippivilágában, majd disszidálási kísérlete közben is. Utóbbi végül csak kísérlet maradt, hiába marasztalták Hollandiában és Németországban. Végül a szülőföldet, a magyar föld illatát, és a fecskéket választotta a német köd és a vijjogó sirályok helyett. Hogy aztán G.-ből a nyolcvanas évek második felétől fokozatosan Gy., vagyis Szemadám György váljon.
A könyv, szórakoztató, mégis magvas gondolatokat is tartalmazó olvasmány. Segít megérteni egy érzékeny művész gyerekkorát és felnőtté „eszmélését" ebben a bonyolult világban. És persze az is kiderül, hogy mi az, ami összekapcsolja a lelket a szkafanderrel.
 
(Szemadám György: Lélekszkafander. Családtörténet a 20. századból. Bp., 2020, MMA Kiadó, 208 o.)

18. červen 2020  |  szemadám györgy mma kiadó családregény