Borjú bécsi – D-dúrban

Szeghalmi Elemér könyvének bemutatója
 
Kilencvenedik születésnapja, valamint legújabb, Borjú bécsi – D-dúrban című novellás kötetének bemutatója alkalmából a Makovecz-szalonban köszöntötte Szeghalmi Elemér József Attila díjas irodalomtörténészt Elmer István író-újságíró. Az esten a háznagyi teendőket Borbély László látta el, közreműködött Dóka Andrea és Szersén Gyula színművész. 
Elmer István laudációjában hangsúlyozta, hogy Szeghalmi Elemér munkássága olyan szellemi légkört hordoz és olyan erkölcsi magatartást képvisel, amelyre nagy szüksége van a magyar társadalomnak. Tevékenysége a zene és az irodalom területére egyaránt kiterjed, életútja pedig olyan morális tartást példáz, amellyel példát ad másoknak is. Szeghalmi Elemér 1947-ben érettségizett a pesti bencés gimnáziumban, 1947 és 1959 között – megszakítással – az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar szakos hallgatója volt, majd irodalomtörténetből doktorált. Elmer István felidézte: az ünnepelt már akkor is csokornyakkendőt viselt, amikor ez rendszerellenes, polgári megnyilatkozásnak számított, s mint osztályidegent eltávolították az egyetemről. Segédmunkás lett, tanulmányait néhány évvel később folytathatta. Közben a Magyar Állami Operaházba került, ahol az énekkar tagja, majd a basszus szólam vezetője lett, egészen 1987-ig. Mindezzel párhuzamosan az Új Ember című katolikus hetilapban, a Vigília és a Kortárs  folyóiratban publikált. Végigjárta az újságírói ranglétrát. 1988–1989-ben az Új Ember irodalmi szerkesztője, később kulturális szerkesztőjeként dolgozott. Isten áldotta tehetséggel és küldetéstudattal rendelkező ember – mondta róla Elmer István. Ezt követően Tóth Sándor, az Új Ember egykori szerkesztője elevenítette fel a Szeghalmi Elemérrel közösen eltöltött évek emlékét. Az est során a Borjú bécsi – D-dúrban című kötet novellái mellett elhangzott egy-egy vers Gyurkovics Tibortól (Fecskekód), illetve Hernádi Gyulától (Ima), akikhez – Raksányi Gellért színművész mellett – szoros barátság fűzte az ünnepeltet.