„…festeni fogok"

Karátson Gáborra emlékeztek
 
Portréfilm levetítésével emlékeztek a Kecske utcai szalonban Karátson Gáborra. A közelmúltban elhunyt festőművész-író emlékét a háznagyi feladatokat is ellátó Szemadám György elevenítette fel.
A Gulyás János rendezésében elkészült, „…festeni fogok" című portréfilmben Karátson Gábor nem csak az életéről, az 1956-os forradalom alatti szerepvállalásáról, a megtorlás időszakáról, a kádári szocializmus világáról, de a festményeiről és a képek mögötti gondolatairól, érzéseiről is beszélt. Az önvallomás azonban mégsem tűnt monotonnak, mert a rendező Karátson Gábor temperáinak, olajfestményeinek és akvarelljeinek jó érzékkel történt bevágásával kellő dinamikát tudott a portréfilmbe vinni. A moziból megtudtuk, hogy a festőművész a főváros ostroma alatt veszítette el édesanyját. Édesapja aztán az ügyvédi pályára szánta, mégsem lett belőle jurátus, mert az 1956-os forradalom formájában közbeszólt a történelem. Karátson Gábor ugyanis részt vett a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének megalakításában, majd az Eötvös Loránd Tudományos Egyetem forradalmi bizottságának tagjává választották. Mivel a bukás után illegális lapok terjesztésében is segédkezett, letartóztatták, később pedig izgatás, valamint a forradalom újbóli kirobbantásának vádjával bebörtönözték. A rácsok közül 1958 végén ugyan kiszabadult, de az egyetemre már nem mehetett vissza. Ezért előbb fizikai munkás, később színházi statiszta, majd a Corvina Kiadó korrektorra és szerkesztője lett. A rendszerváltás után katedrát kapott, hogy a Miskolci Egyetemen, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemen keleti filozófiát oktasson.
A portréfilmben kirajzolódott Karátson Gábor világképe, amely a vörös csillagos diktatúra elutasításából, a keleti filozófia és művészet, no meg a természet megalkuvás nélküli szeretetéből állt össze. Mint mondta, „a kínai kultúra iránt tízéves korom óta érdeklődök. Apámnak sok kínai témájú könyve volt, amit én már gyerekkoromban is bújtam. Az ostrom alatt pedig japán fametszeteket készítettem". Istenképéről kifejtette: „nem álltam messze a kereszténységtől, de a kínai és indiai eredetű vallások is megfogtak. Úgy éreztem, hogy a keleti világ jobban megfelel a gondolkodásmódomnak. Jézus személye mégis különös vonzerőt gyakorolt rám, amit bizonyos értelemben még képzőművészetinek is nevezhetnék. Jézus ugyanis olyan számomra, mint egy festő, aki a beszédeivel és szavaival hozza létre a műalkotását. Ezért festettem hozzá akvarelleket" – mondta Karátson Gábor. A rendszerváltást megelőző időszakban végzett politikai szerepvállalása kapcsán kifejtette: „Éreztem, hogy nem tűnhetek el egy bibliai ősfelhőben. Ha csak paradicsomi állapotokat festek, akkor nem tettem semmit. Így következtek az újságfotók által inspirált festmények és politikai jellegű művek, hogy tudjak valamit kezdeni ezzel e korral". Ezt a gondolatot Szemadám György a film levetítését követő beszélgetésen is folytatta, kihangsúlyozva, hogy Karátson Gábor a rendszerváltást megelőző időben a Dunakör aktív tagjaként nagyon sokat tett a Duna megmentéséért. Hozzátette: „igazi értelmiségi volt, aki saját magát is állandóan vizsgáztatta. Az az igazi művész, aki értelmes kérdéseket tud feltenni. Karátson Gábor ilyen volt. Benne soha nem veszett el a továbbgondolás képessége. Noha nem volt egy síkú, az erkölcsi kérdésekből, a természet és a magyarság szeretetéből mégsem engedett".
29. září 2015  |  karátson gábor