Vadas József és Pohárnok Mihály a bemutatón (fotó: Mohai Balázs)

Az első átfogó munka a modern magyar iparművészet történetéről

Megjelent A magyar iparművészet története című, A századfordulótól az ezredfordulóig alcímű kötet Vadas József művészettörténész tollából. A kötet, amelynek megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta, a Corvina Kiadó gondozásában látott napvilágot.
A kortárs iparművészet és dizájn kutatójának új könyve az első átfogó munka a modern magyar iparművészet történetének legutóbbi másfél évszázadáról. A szakma programját legtömörebben Pulszky Károly, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója  összegezte 1885-ben. Eszerint a modern Magyarországnak modern magyarságra és modern iparművészetre van szüksége.
A gazdagon illusztrált monográfia korszakról korszakra haladva elemzi, értékeli az iparművészet más-más nézetrendszerében fogant áramlatait, és mutatja be több mint 200 kép kíséretében azok szuverén képviselőinek legfontosabb és legszebb munkáit, köztük sok akadémikusét (MMA), a legfontosabb szellemi tendenciákat és alkotói pályákat.
Az Iparművészeti Múzeumban tartott könyvbemutatón a kiadó felelős szerkesztője, Falus János fölhívta a figyelmet, hogy a kötet 130-140 év magyar iparművészetének összefoglalója. Nem lexikon, a nagy történelmi folyamatokat írja le időrendben, olvasmányosan. A szép kiállítású könyvet Faragó István tervezte.
Pohárnok Mihály formatervező menedzser arról beszélt, hogy a szerző több évtizedes sokrétű munkájának eredménye a kötet, amely csaknem 300 oldal, 228 színes képet, bibliográfiát, névmutatót tartalmaz, 13 fejezetből áll szellemes címekkel, mint például Avantgárd rendszerkritika vagy a Szép új világ. A kronologikus feldolgozása nem merev, korszakonként megjelenik egy-egy alkotó, aki meghatározó volt a maga idejében, mint például Kozma Lajos, Molnár Farkas vagy Gorka Géza.
Pohárnok Mihály kiemelte, hogy Vadas József elsősorban a történelmi folyamat – a magyar iparművészet eszmélésének, a gyakorta kedvezőtlen körülményekkel folytatott küzdelmeinek – rekonstrukciójára vállalkozott. Az iparművészetnek a 20. század elején és még sokáig szerves része volt például a díszítőművészet, a múlt század derekán pedig  a beaux-arts-al érintkező vagy annak tekintett experimentális stúdióművészet. A 20. századforduló iparművészetét például három metszeten mutatja be: az építészeten, a díszítőművészeten és a berendező művészeten keresztül. A két háború közti időszakot ugyancsak három metszeten, míg a Kádár-korszakot  négy metszeten keresztül ismerteti. Az 1940-es évek második felét, illetve a Rákosi-korszakot 1949 és 1955 között csak egy metszetben látjuk, mert egynemű volt – tette hozzá a formatervező.
A szerző a Kisvállalkozások kora című, 13., utolsó fejezetben foglalkozik a mával, többek közt a VAM Desig-nal, a Magyar formatervezés Tanáccsal és a Design Terminállal, valamint a művészeti kisvállalkozásokkal. Ahogy Pohárnok Mihály fogalmazott, ez a legvitatottabb fejezete a könyvnek, ez vitát generálhat és ösztönzést adhat újabb írások megszületéséhez.



A magyar iparművészet története című, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) támogatásával megjelent könyv szerzője, Vadas József művészettörténész, egyetemi tanár interjút adott az MMA honlapjának.

– Tekinthetjük úgy, hogy a magyar iparművészet tárgykörében megjelent új könyve eddigi munkásságának az összefoglalója?
– Valójában ez teljesen új könyv, noha korábban már nagyon sokat írtam azokról a személyekről, tendenciákról, korszakokról, amelyek ebben a könyvben szerepelnek. Nem arról van szó, hogy régebbi írásaimat elővettem és azokból írtam valamit, annál kevésbé, mert az 1970-es, 80-as években Európában és Amerikában is nagy átalakulás kezdődött az iparművészetben. Ez átstruktúrálta azt, amit kézműves iparművészetnek, krafnak, illetve dizájnnak, magyarul formatervezésnek hívunk. Korábban a kettő szinte kizárta egymást, nem volt a kraft és a dizájn között igazi kapcsolat. Mind a kettő valamiképpen átalakult, és ez a jelenség arra késztetett, hogy újra áttekintsem a történelmi folyamatot. Újra olvastam a legkülönbözőbb folyóiratokat, kiegészítettem a jegyzeteimet, és ennek az újfajta iparművészeti fogalomnak a szemszögéből értelmeztem mindent, amit korábban ugyanezekről írtam.
– Tehát volt a kraft és a dizájn, most pedig valamiféle új meghatározás van?
– Van valami, aminek még nincs neve, de mindent elárul erről az új minőségről, hogy ma már dizájnnak mondanak mindenfajta tárgytervezői tevékenységet. Ebben a könyvben 3-4 év munkája fekszik, valójában  40 év tapasztalatait – amióta ezzel foglalkozom – összegeztem benne. 1979-ben írtam már valamiféle összefoglalót a magyar iparművészetről A Művészi Ipartól az Ipari Művészetig címmel, a szakma első és akkori folyóiratának nevével utalva a megtett útra. Ez a korábbi kötet arról szólt, hogy a kézművességből hogyan vált ki és vált meghatározóvá a dizájn, az ipari művészet. Most azonban, a fentebb  jelzett fejlemények miatt, úgy éreztem, hogy jó pár dolgot árnyalnom kell.
– Hogyan választotta ki egy-egy korszak meghatározó magyar iparművészét?
– Egyrészt adta magát, hogy kiket emeltem ki. A korabeli folyóiratokból, szakmai értékelésekből következik, hogy a két világháború közti időszakban például Kozma Lajos építész, iparművész, grafikus, Kaesz Gyula építész, bútortervező, P. Szabó Éva textiltervező, Kovács Margit és Gorka Géza keramikus, Molnár Farkas építész, festő és grafikus munkássága máig hatóan meghatározó. A  jellemzésükben természetesen a saját értékítéletem is benne van.
– A könyvben áttekinti a folyamatokat, hogyan látja, merre megy tovább az iparművészet?
– Azt látom, hogy sok minden, ami korábban iparművészet volt, most már egyértelműen  képzőművészet, azzal nincs dolgom, például sok textilművész, amit ma csinál, az plasztika vagy installáció. A dizájn helyzete összetettebb. A Magyarországon megtelepedett világcégek nem igényelnek formatervezőt, mert kész termékeket  gyártanak. A nagy nemzetközi kereskedőláncok ugyancsak formatervezett tárgyakat hoznak be. Vagyis a termékek jelentős része ma esztétikailag magasabb minőséget képvisel, mint  a rendszerváltás előtt. A magyar dizájn helyzete azonban továbbra is kritikus, mert kevés a hazai műszaki innováció. Nemcsak a formatervezésnek, hanem a magyar iparnak, ezzel a gazdaságnak is jót tenne, ha egyre több magyar termék születne, mert ez hozná a hasznot. Egyelőre a kis és közepes vállalkozásoknak nincs elég pénzük, olykor a műveltségük is hiányzik ahhoz, hogy tervezőket foglalkoztassanak, holott volna mire alapozni: a magyarországi képzés európai színvonalú, ezt mutatják a Nyugat-Európában dolgozó magyar tervezők, és sikereik is ezt igazolják.
6 / octubre / 2014  |  könyvbemutató