Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

Megnyílt a Kokas Ignác életművét bemutató Felcsúti Képtár

Szeptember 29-én nyitotta meg kapuit a Felcsúti Képtár, amely a Váli-völgyben született, ott felnövő Kokas Ignác, a Magyar Művészeti Akadémia posztumusz tiszteleti tagja hagyatékának jelentős részét mutatja be. A Kossuth-díjas Kokas Ignác festőművész képeinek önálló emlékházat építettek, s a hagyaték legszebb darabjait bocsátották közszemlére a gyönyörű parasztházban. A 2009-ben elhunyt és Válon eltemetett alkotót a kortárs magyar festészet egyik legnagyobbikaként tartja számon a honi művészettörténet. Művei a nemzeti képtárban, hazai és külföldi közgyűjteményekben, emlékkiállítások során, valamint a legrangosabb magángyűjteményekben őrzik azt a minőségében rendkívüli, formavilágában hasonlíthatatlan, egyéniségben egyszervolt festői értéket, amelyet Kokas Ignác teremtett meg a modern magyar piktúra történetében.
Kokas Ignác 1926-ban született a Fejér megyei Válon. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél és Kmetty János tanítványa volt. 1968-ban önálló anyaggal szerepelt a velencei Biennálén, 1969-ben a Műcsarnokban gyűjteményes kiállításon mutatkozott be. Az 1960-as években az újító, avantgárd művészek közé sorolták, nem tartozott azonban sem az urbánus, sem a népies festők közé. Figurális kompozíciókat, zsánerportrékat, tájképeket festett, de készített sgraffitót (a falra két vagy több különböző színű vakolatréteget raknak, majd a felső világosabbat a kívánt minta szerint eltávolítják), valamint mozaikot is. Kompozíciói gyakran a természeti látványból, szülőfalujának, Válnak a motívumaiból indultak el, s váltak a vásznon és a lemezen látomássá. Kokas 1972–85 között tanított a Képzőművészeti Főiskolán, amelynek később emeritus professzora lett. Pályájának igen fontos mozzanata a főiskola tanáraként eltöltött bő évtized. Legendás, máig eleven hatású mester volt, 1973 és 1986 között generációk, köztük mára meghatározó, sőt klasszikussá vált egyéniségek (így El Kazovszkij) nevelődtek az osztályában, és ragaszkodtak hozzá messze az akadémiai évek múltán is. 1956-ban és 1966-ban Munkácsy Mihály-díjat, 1971-ben érdemes művész, 1978-ban kiváló művész címet kapott. 1983-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1997-ben megkapta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját, majd 2008-ban a nagydíját, 2004-ben a Prima-díjat, 2005-ben a Táncsics Mihály-alapítvány életműdíját, 2006-ban a Hazám-díjat. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia egyesület egyik alapító tagja. 2000-ben Szolnokon volt tárlata, majd 2006-ban, 80. születésnapja tiszteletére műveiből a Műcsarnokban rendeztek gyűjteményes kiállítást.
Kokas Ignác tíz évvel ezelőtt, 2009. november 11-én hunyt el Budapesten.

A képtárba belépőt Kokas Ignác festőállványa és képe fogadja. 1967-es önarcképén még a figurális stílus látható, ám később áttért a nonfiguratív kifejezésmódra. Nagy méretű, az álomszerű víziókat különleges szín- és formai hatásokkal komponáló képei egyéni látás- és kifejezésmódot tükröznek. A Vál melletti Ginzapuszta több képének témájául szolgált, amint az a címekből kiolvasható. Vágta, Télután, A lélek kapuja stb., valamint a különleges kerek kép, a Hajnalodik című a fényes napfelkelte érzetét kelti a művészetének megfejtésére vállalkozó nézelődőben. Kokas Ignác hagyatékának egy részét a Felcsút Utánpótlás Nevelésért Alapítvány vásárolta meg, hogy méltó körülmények között tekinthesse meg a közönség a Váli-völgy jeles alkotójának műveit.
 
3 / octubre / 2019  |  kokas ignác képtár-emlékház