Fotó: Dékán I.

Egyéni képi üzeneteket kerestünk

Interjú Benkő Imre zsűritaggal a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének Fehéren::Feketén – Felelősen a cigány–magyar együttélésről címmel kiírt fotópályázatáról.

A pályázatot társadalomábrázolás, szociofotó témakörben írták ki, a pályaművek a címre reflektálva a Kárpát-medencében élő cigányság és magyarság mindennapjait mutatják be. Gebauer Szabolcs, a MAKÚSZ főtitkára vele készült interjúnkban azt mondta, „a MAKÚSZ konkrét példák bemutatásával és azok segítségével lehetséges utakat kíván mutatni a hátrányos helyzetű, nehezen elfogadott cigányságnak és a környezetükben élő többségi társadalom képviselőinek a gondok és konfliktusok megoldásaira". A zsűri tagjai: Sára Sándor filmrendező, Kopek Gábor fotográfus, a MOME rektora, Benkő Imre fotográfus, Nándorfi Máté képszerkesztő (MTVA/MTI) és Száraz Miklós György író. A fotópályázathoz kapcsolódó konferenciáról és tárlatról ide kattintva lehet tájékozódni.

Hogyan határozhatók meg, hol vannak a szociofotó műfaji határai?
A szociofotó a két világháború közötti Magyarországon a társadalmi kiszolgáltatottság, a peremlét, az anyagi elesettség fényképi dokumentációja volt. Ma már a társadalmi folyamatok szélesebb vizuális értelmezését jelenti. A magam részéről egy meghaladott műfaji meghatározásnak tartom, és a fotódokumentarizmus gyűjtőfogalmába sorolom.

Profik és amatőrök egyaránt küldtek be fotókat a pályázatra?
Igen, a digitális technika megjelenésével a fényképezés a legnépszerűbb játékszerré, kifejezési eszközzé vált, így a profik mellett természetesen megnövekedett a kedvtelésből fényképezők száma a pályázatokon.

Szakmai szempontból milyennek látja a beérkezett képeket?
A beérkezett képek színvonala széles skálán ingadozik: a mobillal készített kedves családi emlékektől a vizuálisan jól megfogalmazott témákig. Megjegyzem, nem a kamerák profizmusát tartottuk lényegesnek, hanem a szavakkal nehezen megfogalmazható egyéni képi üzeneteket kerestük.

Milyen változatait figyelhetjük meg az együttélés-téma megjelenítésének ezekben a pályaművekben?
A fotók többségén a családi együttlét meghitt és küzdelmes pillanatait láthatjuk, a beszédes tárgyi környezetben nagy hangsúlyt kapnak az arcok, a gesztusok. A hétköznapi élet, a munka, a kulturális rendezvények különféle közösségi tereiben felvillannak az együttélés lehetőségei.

Mi volt fontosabb a képek összevetésekor, a társadalmi üzenet vagy az esztétikai tartalom?
Alkotóként fényképezni többet jelent, mint csak meglátni és megörökíteni valamit. Azokat a fotókat, sorozatokat kerestük, ahol a társadalmi üzenet szuverén esztétikai tartalommal párosult.

Milyen szempontokat vettek figyelembe az elbíráláskor?
A zsűrizés csapatmunka, az öttagú bírálóbizottságot természetesen a szubjektív megérzéseik, egyéni tapasztalataik befolyásolták döntéseikben. A pályaműveket először online formában, egymástól függetlenül előválogattuk. A személyes találkozásunkkor a legalább egy szavazatot kapott képekből, sorozatokból többszöri szűrön és vitákon keresztül választottuk ki a három díjazottat és a kiállításra javasolt pályaműveket. Kevés volt a jól felépített fotósorozat, a remek képek mellett, a rosszul megformáltak gyengítették az összhatást. Hosszas szópárbajok után tiszteletben tartottuk a szerzői elképzeléseket és nem bontottuk meg a sorozatokat, sajnálatomra így néhány egyéni látásmódú alkotás hátrább került a rangsorba.

Fontos volt a képek (köz)érthetősége?
Úgy gondolom, a fényképek első olvasatban általában közérthető látványvilágot ábrázolnak, de lényeges, hogy milyen élményeket ébresztenek fel a nézőben. A mozgásfolyamatokból kiszakított képkonstrukciók, ha megemelkedve túlmutatnak a közhelyeken, új értelmezési lehetőségeket kínálhatnak. 

Sok olyan képet is beküldtek a pályázatra, amelyek igazán a hozzájuk leírt történet, kontextus által válnak érdekessé. Mit gondol a képeknek erről a csoportjáról?
A kép és a szöveg két világ, két kifejezési forma, két agyfélteke. Szép dolog, ha egy fotográfiáról költők, írók tartalmas gondolatai jutnak eszünkbe, de a pályázatra beküldött jó vagy rossz képek vizuális értékét a címadás ilyen formája nem befolyásolja. Kivételként említek egy remek sorozatot, ahol a képen szereplők saját rajzaikkal és jellemzésükkel együtt alkotnak formai egységet.

Befolyásolhatja a társadalmi folyamatokat egy ilyen pályázat?
A társadalmi folyamatokat megörökítő fotográfusok a múlt század közepén még hittek abban, hogy képeikkel megváltoztathatják a világot, ma már csak mosolygom ezen, túlinformált képkorszakban élünk, az előítéletek korában. A pályázat képei talán egy csendes párbeszéd részesei lehetnek.

Van a beérkezett pályaműveknek valamiféle egységes üzenete, közös mondanivalója?
Ezek a fotók szubjektív mintavételek, korlenyomatok a mai valóságból. Fényképezni gyűlölettel nem lehet, ezért a képek a megismerés, a megértés szándékával készültek, a család és az emberi létezés sokféleségének emlékművei.

(A pályaművek itt tekinthetők meg.)

 

 

 

 

 

Вторник, 2013, Април 2  |  benkő imre fpályázat