Plugor Sándor-emlékkiállítás
2020. március 4.
– április 19.
Vigadó Galéria

.

Sötét ragyogás

Plugor Sándor (1940–1999) emlékkiállítása

Plugor Sándor erdélyi festő- és grafikusművész műveiből nyílt emlékkiállítás 2020. március 4-én a Pesti Vigadóban, születésének 80. évfordulóján. A megnyitó előtt könyvbemutatót is tartottak: a kiállításhoz jelent meg a Plugor Sándor című album, mely az életmű főbb vonulatait felvonultató kiállítás könyvkatalógusa. A kötet bevezetőjét Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke írta, az elemző tanulmányok Keserü Katalin, Deák Ferenc Loránd, Plugor Magor, Szücs György és Vécsi Nagy Zoltán munkái. Az MMA Kiadó gondozásában napvilágot látott, színes reprodukciókat tartalmazó kötet függelékében az életrajz legfontosabb állomásait is rendszerezi, valamint információt nyújt a díszletek, grafikák elsődleges megjelenési helyéről is. Plugor – „a székely Szalay Lajos" – fájdalmasan korán, 1999-ben hunyt el. Ez eddig a legnagyobb tárlat festményeiből és grafikáiból. A kiállítás a Vigadó Galéria VI. szinti tereiben április 19-ig látható.

„Plugor Sándor az a képzőművész, aki tud – és nyilván szeret is – rajzolni. Ez a fajta egyre ritkább. Vannak, akik egyenest a formabontással (lejáratott szó ez is) kezdik, anélkül, hogy elsajátították volna a mesterség titkait. Plugor nem ilyen. Fölényes, finom rajztudása az alap, jó alap, mely megengedi, hogy tágítsa a kört az ismeretlen felé, ugyanakkor szűkítse is: a lényeget keresse. Az örök lényeget, amely, úgy tetszik, nem más, mint a dolgok örök ritmusa. Kezdet, kifejtés, vég, újrakezdés." — Szilágyi Domokos

A könyvbemutató egyik résztvevője dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára volt, aki kiemelte: az MMA, mint köztestület, megalakulása óta vállalta, hogy azokat az alkotmányos és törvényi kötelezettségeket, amelyeket az alapító okiratban belefoglaltak, betartja. Ezzel a magyar nemzet egészének szolgálatát vállalta. Kihangsúlyozta, hogy külön kategóriában kezelik és segítik a határon túli magyar művészeti élet megismertetését. Támogatják ezeknek a közművelődési intézményeknek pályázatait. Az anyaországi művészek gyakran mennek határon túlra, és a külhoniaknak egyáltalán nem újdonság már, ha Magyarországon állíthatnak ki. Ezért is volt természetes, hogy igent mondtak Németh Zsolt megkeresésére és örömmel adnak helyszínt Plugor Sándor munkáinak. Teszik ezt a trianoni békediktátum 100.évfordulóján, amikor különösen fontos az összetartozás erősítése.
A beszélgetés másik résztvevője, Boros Judit művészettörténész elmondta: A kötetben van egy nagyon érdekes mondat, Plugor Magor írása, amely édesapjáról, annak művészetéről szól, és amely így hangzik: „Nem az a lényeg, hogy hol vagyunk, hanem az, hogy hova nézünk, mit látunk, és hogy nézünk, hogy viszonyulunk a valósághoz." Plugor Sándor művészete tematikájában ugyanis erősen kötődik a szülőföldjéhez.
Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára a megnyitót felvezető kiadványbemutatón emlékeztetett, hogy az intézmény megalakulásától fogva a magyar nemzet egészének a szolgálatában áll, ezért nagy hangsúlyt fordít a külhoni művészek munkásságának bemutatására. Idén van a trianoni békeszerződés 100. évfordulója, az intézmény megemlékező programsorozatának az első része az erdélyi festőről szóló kiállítás.
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke kiemelte, hogy Plugor Sándor művészete a magyar grafika egyik csúcsteljesítményének tekinthető, az alkotások Szalay Lajos, a 20. századi magyar rajzművészet megújítójának munkáihoz hasonlíthatók. A művésznek több tízezer rajza van, eljött az ideje ezek bemutatásának – tette hozzá.
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke arról beszélt, hogy honnan a személyes kötődése, hogyan találkozott Plugor Sándor művészetével. Szerinte Plugor életműve a magyar grafika egyik csúcsteljesítménye. Németh Zsolt szerint nagyon gazdag ez a kötet, sokoldalú, egyenesen meseszép. Több tízezer rajza van az alkotónak, ennek csak töredéke látható az albumban és a kiállításon, vagyis a teljes életmű feldolgozása még várat magára. 20 éve nincs már közöttünk, de hatása ma is él. És fontos részét képezi az erdélyi művelődéstörténetnek. Németh Zsolt arról is beszélt, hogy édesapja, Németh Géza és Plugor Sándor barátsága meghatározó volt. Sorsközösséget alkottak. Amikor lelkész édesapját 1971-ben elbocsátották egyházi állásából, művészettel kezdett el foglalkozni. Ekkor találkozott Plugorral. Németh Zsolt is ekkor ismerhette meg a grafikáit és festményeit.
Ezután Plugor Magor következett, a művész fia, aki szintén nagyon örült annak, hogy sikerült ezt a március 4-i megnyitót megszervezni. Ezelőtt már volt két hasonló kiállítás (1988-ban az OSZK-ban és 2001-ben a Budapest Galériában), de ez a harmadik különleges alkalom. Elmerengett azon, hogy milyen jó érzés lenne neki, ha az édesapja is besétálhatna most a kiállításra. Ma lenne ugyanis 80 éves.
A kötetbemutatót a kiállítás megnyitója követte, amelyen Kucsera Tamás Gergely kezdte a megemlékezést. Különösen jó érzéssel töltötte el, hogy olyan művész alkotásait láthatjuk a Pesti Vigadóban, amely művész sokáig mellőzve volt a romániai politika miatt. De hogy mennyire univerzálisak a művei, arra jó példa, hogy amikor hazavitte az albumot és az egyik kislánya a kezébe vette azt, több grafikára is rámutatott és mindegyiknek az eredetijét szerette volna magáénak tudni.
Ezután Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke következett. Szilágyi Domokos egyik versének részletét mondta el, amelyben a vers és a rajz harmonizál egymással. Ilyen volt Plugor művészete is, a vers és a rajz szerves egységet képez abban. Beszéde nyomán szinte megelevenedtek Plugor grafikái, amelyeket szüleiről vagy a szülőföldjéről készített. Sűrű szövésű rajzok ezek, Úz völgyi rajzok, amelyben ember és állat együtt él vagy pusztul el. Tamás Sándor szerint Plugor nem modelleket rajzolt, hanem hús-vér nőket. Mindezt tette Budapesttől 700 kilométerre. Talán ő volt az anyaországtól egyik legtávolabb alkotó művész.
Az esten ismét Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke következett. Elárulta: családi gyűjteményük, a Németh–Kriza gyűjtemény néhány darabja is megtekinthető a kiállításon. Ilyen például a Keresztút sorozat is. Németh kiváltságosnak érezte magát, hogy már korábban, fiatalkorában is láthatta Plugor munkáit. Szakrális művészete „sötét ragyogás". Ilyen ragyogást látunk a nagypénteket bemutató képén, ahol a világosság legyőzi a sötétséget. Majd utalt egy bécsi pszichológus Auschwitzban megfogalmazott mondatára, amely jól allegorizált ezzel a képpel, és amely így hangzik: „Aki a halálfélelemmel szembenéz, az nem szorong, az mindig megtalálja a fontos dolgokat."
Drámai hatású Plugor rajza, amely apját ábrázolja, amikor a férfi hazajött a háborúból. A fiú nem ismert rá édesapjára, akinek arcában „összesűrűsödött az idő". Plugort többször megihlették a kökösiek is. Nem csoda, itt született 1940-ben a háromszéki faluban. Kolozsváron szerzett diplomát Miklóssy Gábor irányítása mellett. 1970-ig Brassóban tanított, miközben a helyi Astra nevű román művészeti folyóirat képszerkesztője volt. Később a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum munkatársa lett. 60 könyvhöz készített grafikákat, 1971-ben a Szarvassá vált fiúkhoz készített illusztrációval elnyerte az év legszebb könyve elismerést. Első kiállítása Kolozsváron, a Mátyás-házban volt még 1964-ben. Sokat járt külföldön, több művésztelep elismert alkotója volt. Mégis legjobban talán Kökösön érezte magát. Az itt élőket, különösen az időseket többször megrajzolta. Tamás Sándor szerint is a művésznek a legnagyobbak között van a helye. Ő is megerősítette Német Zsoltot: Plugor a székely Szalay Lajos. Szalayról mondta ugyanis Picasso, hogy ugyan őt, Picassót tartják a legnagyobb festőnek, ő azonban ismer egy magánál még nagyobb művészt: ez pedig Szalay.
A kiállítást hivatalosan Boros Judit nyitotta meg. A művészettörténész is személyesen ismerte Plugort, személyiségét magával ragadónak tartja. Sepsiszentgyörgyön a múlt század hetvenes éveiben többször találkozott vele, és ami mindig megmaradt benne a művészről, az a szabadságvágya. Szinte sugárzott belőle. Mindig mosolygott, pedig rajzait nézve nem ez jut eszünkbe. Kökösön szerezte stabil értékrendjét, itt kapta művészi szabadságát. Amit lehetett, mindent megtanult. A most megjelent kötetben viszonylag kevés festmény van, viszont az azonnal látszik ezekből, hogy Plugor nagyon biztos kézzel festett: Érdekes az is, hogy változtak a munkái. Korai szakaszából kiemelte a fekete üvegsorozatát. Később vonalakat használt, de csak keveset. Ezzel szemben érett művészetében szinte vonalhálózatokat láthatunk képein. A vonalháló az életfát, már a halál közelségét vetíti elő. Utolsó időszakában szinte már nincsenek vonalak, csak nagyon vékonyak, amelyeket kibont.
Plugor Sándor (1940–1999) a háromszéki Kökösön született, művészetének erős ösztönös spontaneitása a falusi gyermekkor élményvilágában gyökerezett. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi magyar képző- és zeneművészeti középiskolában végezte. 1971-től Sepsiszentgyörgyön színházi díszlet- és kosztümtervezőként dolgozott, a Székely Nemzeti Múzeum muzeográfusaként és képzőművész tanárként. 1976-ban több hónapos tanulmányúton vett részt az Egyesült Államokban, a New York-i Metropolitan Múzeum afroamerikai szobrászata, törzsi kultúrája mély hatást gyakorolt rá. Ez a felszabadító élmény is segítette, hogy egyre monumentálisabb rajzaival jelenítse meg később a kökösi arcokon az idő röntgenképeit. 1999-ben Sepsiszentgyörgyön hunyt el. A sepsiszentgyörgyi művészeti líceum ma az ő nevét viseli.
A művész változatos műfajokban alkotott, olaj- és temperafestmények, tusrajzok, fémkarcok, monotípiák szerepelnek az életműben. Legnagyobb élményei szülőfalujához kötötték, itt szerezte meghatározó tapasztalatait. Utolsó éveiben – irodalmi ihletésű metszetei és lendületesen megfestett lósorozata után – visszatért a tushoz, rajzai ebben az időszakban már monumentális grafikai tablók, a lét állandó, mitikus kérdései és kulturális allegóriái foglalkoztatták.
Plugor Sándor képeit, grafikáit számos közgyűjtemény őrzi, egyebek mellett alkotásai láthatók a Magyar Nemzeti Galériában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Hagyatékát özvegye, Miklóssy Mária gondozza.
A róla szóló impozáns albumot, melyet a megnyitó résztvevői kézbe vehettek, Plugor Magor állította össze. A kötet a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával készült, kiadta az MMA Kiadó (2020, Budapest, 220 oldal).

A kiállítás anyagának egy része már virtuálisan is elérhető!
Петък, 2020, Март 6  |  vigadó galéria emlékkiállítás mma kiadó dr. kucsera tamás gergely plugor sándor