Végső búcsút vettek Kocsár Miklóstól

Családja, tisztelői, barátai és pályatársai végső búcsút vettek Kocsár Miklós Kossuth-díjas zeneszerzőtől, néhai nemzet művészétől, az MMA néhai tagjától a budapesti Farkasréti temetőben. Kocsár Miklós zseni volt, igazi ember, gondos apa, vérbeli alkotó és hazafi – hangsúlyozta a búcsúztatón elhangzott beszédében prof. em. Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke. A temetésen a nyíregyházi Pro Musica Leánykar és a Cantemus Vegyeskar előadásában Kocsár Miklós kórusművei – köztük a Requiem aeternam – is megszólaltak Szabó Dénes karnagy, illetve Szabó Soma vezényletével. A temetést református szertartás szerint Balog Zoltán lelkész vezette.
Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora beszédében Kocsár Miklós nyitottságát és zenepedagógiai nagyságát hangsúlyozta amellett, hogy úgy volt képes népszerűségre és világhírre szert tenni, hogy sosem kötött minőségi kompromisszumokat. Mint mondta, műveit folyamatosan játsszák Amerikától Japánig, Magyarországon azonban nemcsak az alkotásai révén vált megkerülhetetlenné, hanem kiterjedt tanítványi körének köszönhetően is.
Hollós Máté, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke kiemelte, hogy Kocsár Miklós művei között oratóriumok, kórusművek, dalok, különböző hangszerre írt kamaradarabok, zenekari darabok, szimfonikus és versenyművek, valamint pedagógiai művek egyaránt megtalálhatók. Kocsár Miklós mindig először a mű formáját teremtette meg, ennek biztos keretébe hívta meg az ihletet, s töltötte fel zenei anyaggal. Ebből mesterművek születtek – hangsúlyozta, hozzátéve: munkáját a biztos szakmaiság és az ihlet vezérelte.
Kocsár Miklós életének 86. évében, augusztus 29-én hunyt el.
   
Kocsár Miklós
A Zeneművészeti Főiskolát 1959-ben végezte el Farkas Ferenc tanítványaként, 1963-ban a Zeneműkiadó szerkesztője, majd a Madách Színház zenei vezetője, karmestere volt. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában 1972-től tanított mint zeneszerzés-tanár, 1974 és 1983 között a Magyar Rádió népzenei rovatának vezetője, 1983 és 1995 között a zenei főosztály helyettes vezetője volt. A Vántus István Társaság tiszteletbeli elnöke volt 1996-tól, 1992-ben az MMA egyesület egyik alapító tagja, 2001–2004-ben az elnökség tagja volt. Köztestületté alakulása óta az MMA rendes tagja volt.
Erkel Ferenc-díjjal kétszer – 1973-ban és 1982-ben – is kitüntették, az érdemes művész címet 1987-ben, a Bartók–Pásztory-díjat 1992-ben, az Ezüst Toll kitüntetést 1998-ban, a Magyar Művészetért Alapítvány díját 1999-ben kapta meg. 2004-ben elnyerte a KÓTA díját, 2005-ben a Kölcsey-emlékplakettet. 2000-ben vehette át a Kossuth-díjat zeneszerzői tevékenységéért, különös tekintettel világszerte elismert kórusműveire: a kortárs magyar zene hírnökeire. 2014-ben a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozat kitüntetéssel és a Nemzet Művésze díjjal ismerték el munkáját.
A Magyar Művészeti Akadémiának egyik alapító tagja volt.
2019. szeptember 23.  |  fekete györgy szabó dénes kocsár miklós temetés