Jankovics Marcell, Trianon
A Magyar Művészeti Akadémia 2020. június 5-én tartotta elnökségi emlékülését a Nemzeti Összetartozás Napjához kapcsolódóan. A nap egyik fő eseménye Jankovics Marcell grafikusművész Trianon című kiállításának megtekintése volt, amely az előző napon az online térben nyílt meg. A Pesti Vigadóban rendezett zártkörű megemlékezésen felszólalt Kövér László, az Országgyűlés elnöke, aki a kiállítás fővédnöki tisztségében beszélt Trianon napjainkra gyakorolt hatásáról. A nemzet művészének tavaly Székesfehérváron debütáló tárlata egészen újszerű megközelítési móddal karikatúraszerűen, erős cinizmussal átitatott gúnyrajzokkal láttatja a magyar történelem egyik legmaradandóbb és legtöbbet emlegetett történelmi tragédiáját. Az alkotások 1526-tól veszik fel a fonalat, és bemutatnak minden fontosabb eseményt, amelyek a trianoni békediktátumhoz vezettek.
Kövér László mellett útravalóval felérő beszédet tartott még Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, valamint Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója, a tárlat megálmodója és kurátora, és természetesen felszólalt az eseményen Jankovics Marcell is: „Mi, magyarok, mindig kilógtunk a sorból, most remélem, végre felfelé lógunk ki" – mondta.
Kövér László szerint olyan gazdasági, társadalmi és szellemi változásokat kell elérni Magyarországon, hogy „soha ne lehessen többé mást, mint nemzeti politikát folytatni"! Az Országgyűlés elnöke szintén köszönetét fejezte ki Jankovics Marcellnek, aki, mint mondta, megrajzolta nekünk a nehezen elmondhatót, és „Az ember tragédiája" után megjelenítette számunkra képekben „a magyar ember tragédiáját" is. Az elmúlt száz esztendőből 55 éven keresztül nemzetellenes vagy a nemzet iránt közömbös politika gyakorolta a főhatalmat Magyarországon, és csak 45 esztendő adatott eddig a nemzeti politikának, hogy kormányzati eszközökkel éljen. Ez a kormányzat képviseli a „tanuljunk meg kicsik lenni" helyett a tanuljunk meg önmagunk lenni, és a merjünk nagyot álmodni gondolatát, ezt teszi a közösségi cselekvés vezérfonalává. A nemzet történelmi emelkedése vagy zuhanása mindig a szellemiekben kezdődik, a politikában folytatódik, és legvégül mindig egyértelműen a honvédelemben teljesedik ki, mindig fehéren vagy feketén, mindig mellébeszélés nélkül. A házelnök kitért arra, hogy a magyarság történelmében többször szenvedett elkerülhetőnek látszó, mégis tragikus következményekkel járó vereségeket (Muhi, Mohács, Majtény, Világos), de ezen helyzetekben korábban soha nem volt olyan cselekvésképtelen állapotban, mint Trianon küszöbén, 1918 őszétől 1919 őszéig. Mint mondta, erre az időszakra teljesedett ki a magyar önvédelmi képesség szétzilálása. Ilyen körülmények között szakadt elődeink nyakába az első világháború, Károlyi és páholytársai elévülhetetlen haza- és nemzetárulása, utánuk pedig a bolsevik terrorbanda tobzódása. A mentalitásváltáshoz legalább 60 év kell, ennek most járunk a felénél, hiszen Trianon óta nemcsak a nemzet egyharmada van kisebbségben a külhonban, hanem Magyarországon is kisebbségben van még a nemzeti politika. A társadalmi gondolkodás alappillérei az önismeret, önbizalom és önvédelem kell, hogy legyenek, amik elősegítik a nemzeti önismeretet, ez pedig a szellemi önvédelmet teszi lehetővé. Kövér László szerint ebben a munkában a Magyar Művészeti Akadémia nemcsak tagjainak művészeti önmegvalósításához biztosít keretet, hanem arra is hivatott, hogy a 21. századi magyar szellemi önvédelem egyik bástyája legyen.
A kiállítás előreláthatólag június 24-én megnyílik a közönség számára is, és július 26-ig lesz látogatható. Virtuálisan azonban már most is megtekinthető.
Vashegyi György, az MMA elnöke hangsúlyozta: egy olyan Mohács és Világos sorába illeszthető tragédiára emlékezünk, melynek terhét a mai napig cipeljük, és minden jel szerint a következő nemzedékeknek is el kell majd számolnunk róla, egyéni és közösségi szinten. A számvetés érdekében keresnünk kell azt a nézőpontot, ahonnan az eseményeket – bennük főként a magunk szerepét – világosan, tisztán: ha nem is elfogultság nélkül, de nagyjából reálisan láthatjuk. Hálásak lehetünk mindazoknak a művészeknek, alkotóknak, történészeknek, akik ebben segítségünkre vannak. Jankovics Marcell a karikatúra könyörtelen, görbe tükrét használja fel, hogy bemutasson mindent: az apró gyarlóságoktól a minősített bűntetten át, egészen az erőn felüli hősiességig. Nem enged a kizárólagosság kísértésének: az elbizakodottságból kritikával, az önsajnálatból iróniával segít minket továbblépni. Jó szokásához híven – úgy tanít, hogy gyönyörködtet; és úgy gyönyörködtet, hogy közben tanít is. Vashegyi György beszéde végén az identitásunkat erősítő újfajta szemléletmódok kialakításának igényét fogalmazta meg, ami segíthet nekünk Trianon megértésében, és akár abban is, hogy a tragédia a javunkra váljon: „A múlt adottság, nem tudunk rajta változtatni – változni csak mi magunk tudunk. Például abban, hogy jobban megismerjük magunkat, jobban megismerjük történelmünket, újrafogalmazzuk kérdéseinket – vagy éppen teljesen új kérdéseket teszünk fel, és nem félünk a válaszoktól. Ahogyan körbenézek a teremben, megannyi új kérdés és válasz izgalmas lehetőségét látom."A Kossuth- és Nemzet Művésze díjas grafikusművész, filmrendező, művelődéstörténész Jankovics Marcell Trianon című kiállítása a tavalyi székesfehérvári bemutató után most Budapesten is elgondolkodtató vagy éppen keserédes humorú grafikák segítségével 1526-tól tekinti át a magyar történelemnek a trianoni békeszerződésig vezető eseményeit, a jelenre gyakorolt hatását.
Kövér László szerint olyan gazdasági, társadalmi és szellemi változásokat kell elérni Magyarországon, hogy „soha ne lehessen többé mást, mint nemzeti politikát folytatni"! Az Országgyűlés elnöke szintén köszönetét fejezte ki Jankovics Marcellnek, aki, mint mondta, megrajzolta nekünk a nehezen elmondhatót, és „Az ember tragédiája" után megjelenítette számunkra képekben „a magyar ember tragédiáját" is. Az elmúlt száz esztendőből 55 éven keresztül nemzetellenes vagy a nemzet iránt közömbös politika gyakorolta a főhatalmat Magyarországon, és csak 45 esztendő adatott eddig a nemzeti politikának, hogy kormányzati eszközökkel éljen. Ez a kormányzat képviseli a „tanuljunk meg kicsik lenni" helyett a tanuljunk meg önmagunk lenni, és a merjünk nagyot álmodni gondolatát, ezt teszi a közösségi cselekvés vezérfonalává. A nemzet történelmi emelkedése vagy zuhanása mindig a szellemiekben kezdődik, a politikában folytatódik, és legvégül mindig egyértelműen a honvédelemben teljesedik ki, mindig fehéren vagy feketén, mindig mellébeszélés nélkül. A házelnök kitért arra, hogy a magyarság történelmében többször szenvedett elkerülhetőnek látszó, mégis tragikus következményekkel járó vereségeket (Muhi, Mohács, Majtény, Világos), de ezen helyzetekben korábban soha nem volt olyan cselekvésképtelen állapotban, mint Trianon küszöbén, 1918 őszétől 1919 őszéig. Mint mondta, erre az időszakra teljesedett ki a magyar önvédelmi képesség szétzilálása. Ilyen körülmények között szakadt elődeink nyakába az első világháború, Károlyi és páholytársai elévülhetetlen haza- és nemzetárulása, utánuk pedig a bolsevik terrorbanda tobzódása. A mentalitásváltáshoz legalább 60 év kell, ennek most járunk a felénél, hiszen Trianon óta nemcsak a nemzet egyharmada van kisebbségben a külhonban, hanem Magyarországon is kisebbségben van még a nemzeti politika. A társadalmi gondolkodás alappillérei az önismeret, önbizalom és önvédelem kell, hogy legyenek, amik elősegítik a nemzeti önismeretet, ez pedig a szellemi önvédelmet teszi lehetővé. Kövér László szerint ebben a munkában a Magyar Művészeti Akadémia nemcsak tagjainak művészeti önmegvalósításához biztosít keretet, hanem arra is hivatott, hogy a 21. századi magyar szellemi önvédelem egyik bástyája legyen.
A kiállítás alapját Jankovics Marcell Trianon címmel 2019-ben megjelent monumentális képeskönyve adja. Az értelmező szövegekkel is ellátott album 300 grafikájából a kiállításon mintegy 170 rajz látható egy speciális installációban elhelyezve.
Hogy miről szól a kiállítás, hogyan lehet egy nemzet tragédiájával azonosulni és azt művészetként színre vinni, arról Jankovics Marcell grafikusművész, művelődéstörténész, író, a nemzet művésze, egyben a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke így beszélt: „A könyvem és az abból létrejött kiállítások is egy feltáró munka eredménye, az események láncolatának összekapcsolása és ennek kifejezése. Megírtam a Trianonhoz kapcsolható történelmi tényeket, és az elejétől a végéig – értsd a rajzsorozat befejezéséig – megrajzoltam az érintett politikusokat, katonákat és mindazt, amiről úgy gondoltam, sikerült érdekesen, egyéni módon ábrázolni. Szamárvezetőnek az okok láncolatát használtam. Értelemszerűen az első ok a középkori magyar állam összeomlása volt, a többi adta magát. Nem minden ok ábrázolható, és nem minden ok fejthető meg. Például: a Magyarország iránti engesztelhetetlen gyűlölet annyira abszurd! Trianon is az. Ezek racionális okára nem tudtam rájönni. Az okok magával Trianonnal érnek véget, utóélete során pedig már maga Trianon az OK. A »Trianon« könyvem ötletének alapja egy amerikai cseh karikatúrista könyvecskéje volt, amiben cseh gyerekeknek elmeséli a kommunizmust. Kiadóm, Méry Gábor mutatta meg nekem. A kommunizmussal már foglalkoztam eleget »Lékiratok« című vaskos memoáromban, és fölvetettem neki témaként Trianont, hiszen közeledett a százéves évforduló. Kapott az ötleten. A kommunizmust feladatul másnak ajánlotta. Mindketten »érintettek« vagyunk Trianontól. Ennek az eleven élménynek az elbeszélése iránti vágy vezetett a könyv megszületéséhez, amin végül két éven át dolgoztam 2016-tól. A kiállítás ötlete, megoldásai Tóth Norbert kurátor fejében és szívében születtek. Nem voltam beavatva. A kiállítás először Fehérvárra »lett kitalálva«. Megnyitóját 2018. december 1-jére tettük, arra a napra, amikor az erdélyi románok Gyulafehérvárt kinyilvánították csatlakozásukat Romániához. Természetesen örülnék, ha a kiállítás így ebben a formában Székesfehérvár és a Vigadó után másutt is megvalósulhatna. Ez nem tőlem függ. Egyetlen technikai akadálya van: Tóth Norbertnek olyan belső teret kell találnia, amelyikben a magyar nyelvterületet jelképező »jurta« elfér. Trianon eszmetörténeti aspektusát tekintve – azt gondolom – a békediktátum nem vált, nem válik és nem fog a javunkra válni. Trianon nem »makarenkói pofon«, hanem egy nép, nyelv, kultúra, hagyomány megnyomorítása. Mit tanít a könyv? Azt, hogy az ember »sárkányfogvetemény«, hogy nincs új a nap alatt, a történelem ismétli magát, éppen ezért ismerni kell, hogy tanuljunk belőle (a történelemből, nem a könyvből). Trianon abszurditása indokolta, hogy szarkasztikusan, gúnyrajzokban meséljem el annak történetét. Az elnyomatásnak, üldöztetésnek nem ellenszere, de elviselését megkönnyíti a humor. A zsidók, székelyek fejlett humorérzéke nem genetikai adottság (a Bibliában nyoma sincs), hanem reflex az elnyomásra, üldözésre. A magyarországi humor a kommunizmus grasszálása alatt, 1945–1990 között virágzott. A művészetnek ugyanakkor nem dolga felülírni, vagy meghaladni egy ilyen tragédiát. Nem képes erre, és nem szabad ilyesmit várni tőle. Vigaszt, elégtételt és magánvaló örömöt azonban adhat. És ismétlem: felhívja a figyelmet a történelem ismeretének fontosságára. A kisantant ma már csak nyomaiban létezik. A versailles-i békeszerződés, mely egyenesen vezetett a II. világháborúhoz, a kettő együtt a gyarmatbirodalmak bukásához, a nácizmus és a kommunizmus egymással karöltő vérengzéseihez, és a belőlük életre kelni látszó szélsőséges mozgalmak jelenkori önkényéhez, Európa hanyatlásához, a fehér keresztény szupremácia végéhez, s ez Trianonnál sokkal nagyobb bajok bekövetkeztét jelzi. Felülírni ezeket a folyamatokat úgy lehet, ha teszünk valamit, egyáltalán azért, hogy a világ megmaradjon. Akkor mi, magyarok is esélyt kapunk a megmaradásra. Aki ellátogat a kiállításra, láthat sok jó rajzot, amelyek beindíthatnak, föleleveníthetnek benne rengeteg mindent, kedvet csinálhat a könyv megvásárlására is – az ott töltött egy-másfél óra nem elég a téma igazi befogadására, valamint a történelem megismeréséhez. Mondhatnám azt, hogy Trianont feldolgozni ezekben a formákban kötelességem volt, és most már »a mór megtette kötelességét, a mór elmehet«, de még nem megy. Magyarán szólva, teszem a dolgomat, amíg élek. Igaz, a magyar őstörténettel »végeztem«, más köti le a figyelmemet, (nem igazán, hiszen akármivel foglalkozom, a magyar múlt szerepet játszik benne). Vannak ilyen törekvések szép számmal, különféle színvonalon. Legyenek. Örülnék, ha a könyv és a benne tetten érhető értelmezési síkok a fiatalokat is megérintené. Ahogy az általam illusztrált Toldi eljutott minden érettségiző magyar diák kezébe, remélem ez a Trianon könyvvel is megtörténik."
Méltó keretet Jankovics Marcell 170 kiállított képének Tóth Norbert, a tárlat kurátora adott. A művészet világába vont asszociációs képsorok eszmetörténeti vonatkozásainak kontextusba helyezése aktív munkára, gondolkodásra serkenti a látogatót. Jelképek és szimbólumok tárják fel magukat a figyelmes szemlélődők számára. Ahogy belépünk az ovális kiállítóterembe egy stilizált fa tűnik fel szemünk előtt. Az életfa leginkább a magyar kocsányos tölgyre emlékeztet és 64 ágával ráborul a Kárpát-medencére – ezt jelképezi az ovális kiállító tér – kulturális mikroklímát teremtve ezzel az ott élők számára. A 64 ág egyben a 64 történelmi vármegyénket jeleníti meg, melyek egyszerre szolgáltak intézményes és kulturális szervezeti egységként a magyar királyság számára. Az ívek egy másik történelmi eredetmítoszt is rejtenek. Ahogy az ágak kinyílnak és szétterülnek, a sólyom szárnyát imitálják, felelevenítve az óvó, őrző turul madár jelképét. A fa és a Kárpát-medence együttesen az ég és a föld kapcsolatát jeleníti meg. Horizontálisan a világ történéseinek folyását, vertikálisan pedig az ég és a föld, a természet és Teremtő közötti szent szövetséget szimbolizálja. Nálunk ennek szakrális kiteljesedése a Szent Korona, amely az életfa fölé pillantva vehető észre a lombkorona tetején lebegve. Mondanivalója egyértelmű. A Szent Korona üzenete akkor jelenik meg, akkor válik láthatóvá, ha valaki látni is akarja. A szimbólumok közül érdemes még a kiállítóterem hármas színtagolását is megemlíteni. A föld és a falak (palást) zöld színűek. A képek fehér alapon vannak, a fát pedig vörös fény világítja meg, tehát Magyarország zászlaját adja a kompozíció. Van a kiállításnak egy második fele is. Egy második terem, ahol kétszáznál több rövid írás van felfüggesztve, főként a külhoni magyar közösségekben élő középiskolások Trianonhoz kapcsolódó gondolataiból. Ez még a székesfehérvári bemutatóra készülve valósult meg, és most a Vigadóban is helyett kapott. A gyerekek gondolatai modern graffitiként vannak „felragasztva" a falra. Tóth Norbert szerint mindig fontos egy történelmi ihletettségű kiállításnál, hogy legyen kortárs reflexiója az eseménynek. A kurátor a tárlatot Jankovics Marcell képei mellé beékelt interaktív felületekkel tette közérthetőbbé, ezzel megkönnyítve az illusztrációk értelmezését azok számára, akik a történelemben nem annyira járatosak. A gúnyrajzok története, értelme így mindenki számára könnyen befogadhatóvá válik.Tóth Norbert, a kiállítás kurátora azt mondta, a tárlat arról a közös hazáról szól, amelyért évezreden át vérét adta e soknyelvű nemzet, „hogy védelmezze a keresztény hitet és műveltséget".
A kiállítás előreláthatólag június 24-én megnyílik a közönség számára is, és július 26-ig lesz látogatható. Virtuálisan azonban már most is megtekinthető.
