Katona Katalin (1948–2020) ▪ fotó: Lugosi Lugo László / MMA

Elhunyt Katona Katalin ötvösművész

Hetvenharmadik életévében, 2020. december 26-án elhunyt Katona Katalin Ferenczy Noémi-díjas ötvösművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Számára az iparművészet, az alkotás a „belső út bejárása" volt, s egyben kifejezési forma, mely lehetőséget adott az Eget és a Földet összekötni, és műveiben megmutatni a világnak azt a teljességét, amit a régi korok művészeti alkotásai még közvetíteni tudtak. Katona Katalint az MMA saját halottjának tekinti.
Katona Katalin Ráckevén született 1948. január 3-án. Általános- és középiskolai tanulmányait Ráckevén folytatta, majd 1966-tól 1968-ig az Állami Pénzverő Szakmunkásképzőjébe járt Budapesten. 1968 és 1970 között az Állami Pénzverőnél cizellőrként dolgozott. 1970 és 1975 között a Magyar Iparművészeti Főiskolára járt, ahol Engelsz József, Pölöskei József és Illés Gyula voltak tanárai.
1975-tól tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (korábban Művészeti Alap), 2012 és 2016 között annak elnökségi tagja. 1990-től tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, ahol az Ötvösművész Szakosztály titkári teendőit is ellátta. 2012-ben csatlakozott a Magyar Művészeti Akadémiához, ahol haláláig az Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat tagjaként tevékenykedett. Ő készítette a megújult és 2014-ben átadott Pesti Vigadó – a Magyar Művészeti Akadémia székháza – jelképes kulcsát.
Alkotói pályájának kezdetén főleg szelencéket, dobozokat, gyertyatartókat, íróasztalkészleteket készített. Az ezt követő időszakban napjainkig munkái közé kisplasztikák, reliefek, érmek, plasztikák sorolhatók. Ezek témája kezdetben az emberi érzelmek megjelenítése volt, majd később történelmi tárgyú alkotások születtek. A legutóbb létrejött plasztikákban a nagy kultúrákkal kapcsolatos gondolatait fogalmazta meg, keresve azt a harmóniát, amelyet az ember, a természet, a vallás és a tudás egysége adott azokban az időkben. Tárgyai főleg kiállításokra, és galériákon keresztüli forgalmazásra készültek. Pályája szerves részét képezik az épületekhez kötődő munkák: világítótestek, információs rendszerek, feliratok, korlátok, cégérek, reliefek, plasztikák tervezése és kivitelezése.
Egyéni alkotásai mellett számos köztéri művet hozott létre, például: Csillárok – Farkasréti Temető ravatalozója, Budapest; fémmunkák, figurális plasztika – Thermal Hotel Aquincum, Budapest; Angyalos címer – Magyar Nagykövetség, Bécs; Relief – Magyar Nagykövetség, Ottawa; Kisplasztika – Magyar Nagykövetség, Pozsony; Plasztika az 1956-os forradalom emlékére – Regina Mundi Apátság, Érd. Művei megtalálhatóak közgyűjteményben (Iparművészeti Múzeum; Képtár, Ráckeve; Kecskeméti Képtár, Kecskemét; Liege városának gyűjteménye, Belgium; Bibliotheca Statale Trieszt, Olaszország). 1976-tól egyéni és csoportos kiállításokon vett részt idehaza és külföldön egyaránt.
Katona Katalin művészeti alkotói pályájához kapcsolódóan Ötvösművészeti Biennále elnevezéssel rendszeres közösségi bemutatkozást indított el, amelynek 1996–2004 között a ráckevei Savoyai-kastély adott otthont, 2007 óta pedig a Budapest II. kerületi Klebelsberg Kultúrkúria fogadja be. A szakma belső folyamatait feltáró, elemző kiállításokat szervezett, többek között kezdeményezte és szakmailag koordinálta a II. világháború után felsőfokú képzésben részesült első ötvösművész generáció életműveinek művészettörténeti kutatáson alapuló feltárását.
Pályája során elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) Millenniumi Nagydíj (2002), a Ferenczy Noémi-díjat (2001), és 2013-ban a IX. Ötvösművészeti Biennálé MMA-díját kapta meg.

2020. december 28.  |  katona katalin gyászhír