Szonátaforma – Balázs János zongorakoncertje a Vigadóban

Több szempontból is izgalmas, és különleges koncertet adott Balázs János Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész 2019. május 20-án este a Vigadó Dísztermében, amikor is Liszt Ferenc Dante-szonátáját, a h-moll szonátát, valamint a két 19. századi mű közé illesztve Dubrovay László 2017-ben komponált Sonata di felicità című művét játszotta. Az est előtt köszöntőt mondott Vashegyi György karmester, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, aki méltatta a színpadra lépő művészt, és néhány szót ejtett magáról a koncertsorozatról, amelyben az MMA zeneművészeti tagozati ösztöndíjasai lépnek fel.
Már a koncert előtt azon gondolkodtam, hogy ez a három mű, főleg így egyben, bizony komoly kihívás mind a zongorista, mind a hallgatóság számára, s bevallom, elsőre túlzásnak tűnt, hogy egy estén, ráadásul szünet nélkül játssza Balázs János ezt a műsort. Sokat töprengtem mostanában azon, bizonyos darabok hallgatása közben, hogy az élő játék mennyire más hatást kelt, mint ha az ember felvételről hallgat bármit is, s ráadásul két hete ott voltam egy előadáson, ahol Zoboki Gábor – az Operaház felújítása kapcsán – az akusztikáról beszélt. Arról, hogy egy apró változtatás egy adott térben milyen elképesztő módon képes lehet átalakítani a zenei élményt, s bár az ezen a koncerten is kiderült, hogy Feszl Frigyes, a Vigadó épületének tervezője nem elsősorban az akusztika mestere volt, mégis úgy éreztem, talán első alkalommal egy szólóest alkalmával a Díszteremben, hogy betölti a teret a zongora hangja. Bizonyára köszönhető ez egyrészt a műsoron szereplő műveknek, valamint Balázs János játékának, amely – főleg a Dante-szonáta és a Dubrovay-mű esetében – élvezetes volt. Elsőként a Sonata di felicità az, ami eszembe jut a koncert kapcsán. És az az összefoglaló jelleg, mely a Dubrovay-darab sajátja, s ami tényleg valamiféle boldogság-közvetítésről, és annak megéléséről szól(t). Nem hiszem, hogy ne lenne egyértelmű, milyen sok mindent merített Liszt Ferenc szonátáiból, egyéb műveiből Dubrovay László, s hogy Bartók Béla zenéje, illetve a népzene hatása mennyire erősen jelentkezik ebben a sokszor játékos, néhol nagyon is ördögi, heves, s ugyanakkor tömör, zeneileg igazán sűrített műben. Közös kapocs ez a két alkotó, és főleg az előbbi, a zeneszerző és a zongorista közt, hiszen nyilvánvaló, hogy a Liszt-életmű Balázs János számára különleges jelentéssel és jelentőséggel bír – erről már jóval korábbi előadások alkalmával is meggyőződhettek a koncertlátogatók. És igazán fontos lehet Dubrovay Lászlónak, akire már ez előtt is úgy tekintettem, mint egy rendkívül ötletes, és kísérletező alkotó. A darab, már hogy a Sonata di felicità, nagyon végletes érzelmek kiváltója lehet, rendkívül kreatív és szintetizáló jellegű, s ahogy azt korábban maga a szerző is elmondta a művel kapcsolatban, fontos szerepe jut benne a keresztmotívumnak, illetve a pentatóniának, ami megint csak a korábban említett kapcsolódásokat igazolhatja. Számomra egyértelmű volt még Liszt Haláltáncának jelenléte, hatása is.
A Dante-szonáta előadásmódja kifejezetten tetszett, s bár azt korábban is tapasztaltam Balázs János esetében, hogy bizonyos – főleg lírai részeket – indokolatlanul széttagol, ezen az estén mindez csak szórványosan jelentkezett, és amit különösen fontosnak tartok a két Liszt-műnél, hogy egy-egy összefüggő, nagy zenei szövetként formálódtak meg. A h-moll szonáta előadásmódjával kapcsolatosan elfogult vagyok, mert a Szvjatoszlav Richter- vagy Vladimir Horowitz-féle interpretáció olyan intenzíven él bennem, olyan sokszor hallgattam tőlük/velük a darabot, hogy nehéz már elvonatkoztatnom, s az újabb előadásmód bizonyos pontokon szinte mindig döccen egyet, vagy akár többet is, ha nem azokat a tempókat, nem azokat a dinamikai megoldásokat érzékelem, melyek bennem élnek a darabbal kapcsolatosan. Balázs János felfogása nyilvánvalóan más. És ha Cziffra Györgyre gondolok – Balázs Jánossal kapcsolatban ez szinte elkerülhetetlen, akkor nyomban érthetővé válik, mennyire más hagyomány folytatójaként kell tekintenünk rá. A Dubrovay-mű, csak hogy még visszatérjünk hozzá egy kicsit, igazi frissességet, valódi nóvumot jelentett, s azt külön ki kell emelni, hogy Balázs János karakteréhez a játékossága, variációs jellege igazán passzol. Oldás, és egyben átvezetés is volt a két Liszt-darab között.
A programszerkesztési elv, amellyel ezen az estén találkozhattunk, igazán előremutató és hasznos, vagyis hogy két klasszikus, a zeneirodalom, s azon belül a szóló zongorairodalom két ilyen meghatározó műve mellett egy minden értelemben új, ám a magyar zenei hagyományokat egyértelműen tovább folytató, kortárs alkotás kerül a fókuszba. Összességében is öröm volt ez a koncert, mert arról meggyőződhetett bárki, aki ott volt, hogy a vállalás nem volt túlzó, s hogy egy olyan koncertsorozat zajlik a Vigadóban, amelyben fiatal művészek bontakoztathatják ki tehetségüket.
 
Szöllősi Mátyás
Balázs János
A még mindig csak harmincegy éves Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész, az MMA köztestületi tagja, a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának 2015–2016. évi ösztöndíjasa, egyike a legkeresettebb és legsikeresebb zongoraművészeknek, aki a világ neves koncerttermeinek állandó szereplője. Napjainkban is világszerte fellép, többek között május 20-án a Pesti Vigadó Dísztermében csodálhattuk meg különleges, virtuóz zongorajátékát.
  Balázs János azon előadók közé tartozik, akiket a szorgalmuk emelt a legnagyobbak közé, és akik egyaránt élvezhetik a közönség szeretetét és a szakma elismerését. Olyan neves művészekkel és karmesterekkel dolgozott együtt, mint Mischa Maisky, Vásáry Tamás, Charles-Olivier Munroe és Stéphane Denéve. A 2013–14-es koncertévadban tizenkilenc ország művészei közül nyerte el az ECHO Rising Star Évad művésze díjat. Európa olyan jelentős koncerttermeiben szerepelt már, mint a brüsszeli BOZAR, az amszterdami Concertgebouw, a bécsi Musikverein, a barcelonai Palau de Música, a londoni Barbican, a stockholmi Konserthuset és a Kölni Filharmónia. Fellépett a Brüsszeli, a Dortmundi és az Aspeni Filharmonikus Zenekarral, a magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, a Budafoki Dohnányi Zenekarral és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával.
  Balázs János 1988. szeptember 19-én született Budapesten. Zenészcsaládból származik, első tanára édesapja volt. Zenei tanulmányait a Járdányi Pál Zeneiskolában kezdte. Kilencévesen első díjat nyert a Nyíregyházi Országos Zongoraversenyen. 2002-ben felvették a Liszt Ferenc Zeneakadémia Különleges Tehetségű Gyermekek Osztályába. 2004-ben – legfiatalabb résztvevőként – megnyerte a Badeni Nemzetközi Cziffra György Zongoraversenyt. 2005-ben a pécsi Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraversenyen elért első helyezésével minden idők legfiatalabb Liszt-verseny győztese lett. 2011-ben megnyerte a Japánban megrendezett Nishinihon nemzetközi zenei verseny zongora kategóriájának első díját, valamint a verseny fődíját is, 2012-ben a franciaországi Nemzetközi Cziffra György emlékversenyen ért el első helyezést.
  Repertoárja a barokk zenétől a romantikus zenén át a kortárs zenéig terjed. Első szólólemezét 2005-ben készítette. Klasszikus zenei felvételei mellett improvizációs lemezt is kiadott Lajkó Félix hegedűművésszel. Virtuóz játéka, magas szintű zongoratechnikája mély zeneiséggel párosul.
  2011-ben megkapta a Junior Prima Díjat, ugyanabban az évben lengyel állami kitüntetésben részesült, mert egy egyedülálló magyarországi koncertkörút keretében tizenhat hangversenyen eljátszotta Chopin összes zongoraművét. A 2013/2014-es koncertidényben elnyerte a Rising Star Évad művésze címet. 2015-ben Liszt Ferenc- és Gramofon-díjat kapott. 2016-ban Budapestért, valamint Prima-díjat kapott, s a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja lett. 2018-ban érdemes művész címben részesült, 2019 márciusában pedig átvehette a Kossuth-díjat.
  2016-ban megalapította a Cziffra György Fesztivált, amelynek művészeti vezetője. 2018-ig a Snétberger Zenei Tehetség Központ tanára volt. Kiemelten fontosnak tartja a gyerekek klasszikus zenével való megismertetését, ezért az elmúlt években ingyenes hangszerbemutató koncerteket tartott a fiatalok számára.
  Legújabban Chopin és Liszt műveit adta elő a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban, ahol a műsorban Chopin Andante Spianato és Nagy polonéz című műve, valamint Liszt Magyar fantáziája és Esz-dúr zongoraversenye szerepel. Balázs János a Moscow Women Symphonic Orchestra meghívásának tett eleget, és idén immár a negyedik alkalommal látogatott el Moszkvába, a Csajkovszkij Konzervatóriumba. Ezután, mielőtt a Pesti Vigadóban adott szólóestet Liszt Ferenc és Dubrovay László műveiből, Bukarestbe utazott. Izraeli turnéján a Magyar Évad keretein belül a Győri Balett Társulatával adják elő a PianoPlays elnevezésű, Budapesten és Győrben már bemutatott előadásukat.
Forrás: MTI / MMA

Liszt Ferenc: Nagy kromatikus galopp – Előadja: Balázs János zongoraművész (A felvétel 2016-ban készült, a Pesti Vigadóban.)