Nagy János (1935–2021)

Elhunyt Nagy János szobrászművész

Életének 86. évében, hosszan tartó betegség után tegnap elhunyt Nagy János felvidéki szobrász- és éremművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, aki egy erős szálakkal a klasszikus hagyományokhoz kötődő, de sokrétű, összetett szobrászi életművet hagyott hátra. Nagy János a szobrászat minden ágazatában aktívan tevékenykedő művész volt: monumentális kompozíciók, középméretű, kiállítási plasztikák, kisplasztikák, érmek és plakettek egyaránt készültek műhelyében. Nagy Jánost a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. | A gyászjelentés itt olvasható.
Nagy János szobrászművész 1935. június 17-én született Rákosszentmihályon. Középiskolai tanulmányait Révkomáromban végezte, 1954-ben érettségizett. Művészeti tanulmányait a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol mestere Fraňo Štefunko és Rudolf Pribiš volt. 
1965 és 1972 között Révkomáromban, 1972 és 1980 között Helembán, 1981 és 1984 között Almáson, 1984-től Hetényben, majd ismét Helembán élt, 2015 óta Tatán lakott.
1961 és 1966 között a besztercebányai, 1968 és 1971 között a nyitrai Tanárképző Főiskola tanára volt.
1961 óta kiállító művész. Rendszeres résztvevője volt a csehszlovákiai, majd szlovákiai, valamint a magyarországi csoportos művészeti kiállításoknak. 1967 óta számos önálló kiállítást mutatott be szlovákiai és magyarországi települések kiállítótermeiben, galériáiban. Szerepelt az Europa 24 csoport tárlatain, valamint az éremművészek nemzetközi szervezete, a FIDEM európai városokban rendezett biennáléin.
Munkássága felöleli a szobrászat megannyi ágazatát és műformáját: készít kisplasztikákat és monumentális kompozíciókat, térbe állított körplasztikákat és domborműveket, jelentős éremművészeti tevékenysége. Megmunkált fát, faragott követ, öntött bronzot és hajlított-hegesztett rézlemezt. Sokszínű az életmű műfajilag is: a hagyományos portré, a természetelvű szemlélettel megragadott egyedülálló figura és csoportábrázolás ugyanúgy az oeuvre szerves része, mint az erőteljes stilizációval élő és az absztrakt kompozíció. A kiállításokon való szereplések mellett számos megbízást teljesített: Csehszlovákiában majd Szlovákiában és Magyarországon több emlékművét, emlékszobrát, domborműves emléktábláját állították fel, illetve helyeztek el köztéren, illetve közösségi rendeltetésű épületekben.
Köztéri szobrai többek között Komáromban (Elsős, Család, Szökőkút), Párkányban (Anyaság), Gútán (Árvízi emlékmű), Dunaszerdahelyen (Mártíremlékmű), a Hortobágyon (Memento), Galántán (Kodály Zoltán), Léván (Nagymama), Füleken (Gitáros nő), Budapesten (Esterházy János), Kisszebenben (Csontváry-emléktábla), Ipolybalogon (Sírbatétel), Köbölkúton (Levétel a keresztről), Szencen (Szenci Molnár Albert), Hetényben (Széchenyi István) és Búcson (Bulcsú vezér) állnak. 2000-ben Esztergomban állították fel IV. Béla király domborművét, 2004-ben Révkomáromban az Aradi vértanúk emlékművét, 2018-ban pedig Komáromban Egressy Béni szobrát. II. világháborús emlékművei Ipolyszakállason, Ipolybalogon, Nagycétényben és Málason láthatóak. 2015-ben Martonvásáron adták át Beethoven és a halhatatlan kedves című szobrát.


Munkásságát elismerték Esterházy János- és Szervátiusz Jenő-díjjal, 2000-ben a Magyar Köztársaság Elnökének aranyérmét, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2002-ben a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét kapta meg, 2003-ban a Posonium Irodalmi és Művészeti Életműdíjat Szlovákiában. Tata Város díszpolgára.


Szemadám György: Nagy János búcsúztatására
19 مارس, 2021  |  nagy jános gyászhír