Hármas könyvbemutatóval köszöntötték a nyolcvanöt éves Ágh Istvánt
Ágh István Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, író, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja nagy formátumú költészete, korszakalkotó és nemzedékek számára példaként szolgáló költői, írói és műfordítói munkája elismeréseként Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetést vett át nemzeti ünnepünk alkalmából. Március 24-én barátok, tisztelők és pályatársak köszöntötték új könyveinek bemutatóján, az életművét gondozó Nap Kiadó rendezvényén, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Sebestyén Ilona, a Nap Kiadó vezetője elmondta, Ágh István 85. születésnapja alkalmából megjelent a Kidöntött fáink suttogása című önéletrajzi regényének harmadik kiadása, és Rekviem című verseskötete, amelynek hangoskönyvmelléklete az életmű versválogatását is magában foglalja a költő és Papp Zoltán színművész előadásában. Emellett kiadták Hatvan év öt tételben címmel Domokos Mátyás 1998-ban a Kossuth rádióban rögzített és öt részben elhangzott beszélgetését. Noha eltelt 25 év, mindaz, amit akkor Ágh István megfogalmazott, ma is érvényes életújára, munkásságára, személyes sorsára. Ennek kiadása egyben tisztelgés beszélgetőtársa Domokos Mátyás előtt, aki 95 éves lenne. A könyveket Ekler Andrea és Gróh Gáspár irodalomtörténész mutatta be.
Vári Fábián László Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője Ágh István Olyan messze Munkács vára című költeményét felolvasva idézte fel azokat a napokat, amikor a köztestület művészcsoportja ellátogatott Kárpátaljára. „Annak idején – jól emlékszem – kimondottan örültem ennek a versnek, mert születésével létrejött a kötődés Ágh István és szülőföldem, kishazám, Kárpátalja közt, Munkács városa pedig a köztudatban is érezhetően – a ma már klasszikusnak számító költőtől – újabb erősítést kapott. Így van ez akkor is, ha a vers figyelme nem a munkácsi vár történelmi szerepére irányul, hanem egy közeli családtag friss halálhírére, s a hirtelen jött gyász a látogatás megszakítását, az azonnali indulást sürgeti. A vár és egyes történelmi létesítményei ennek ellenére is kapnak néhány vakuvillantást, s ehhez engedjék meg néhány körülmény személyesre szabott magyarázatát." Hozzátette, hogy Ágh István a teóriákkal szemben mindig a megírt művet tartotta elsődlegesnek és alkalmasnak a koronként változó költői szándék közvetítésére. Ám ugyanakkor megvolt benne a kellő alázat is a költészet iránt, és a verset sohasem tartotta cifra szolgának, akinek az úr halálával ugyancsak múlnia kell. „Ha verset írtam – vallotta meg egy őszinte pillanatban – minden porcikámmal imádkoztam és azt teszem ma is időn kívüli pillanatra várva, ami az Isten közelébe visz." Vári Fábián László kiemelte, hogy ez, amire kevesen képesek, amit nem tudnak utána csinálni, vagyis előidézni „az időn kívüli pillanatot". Márpedig ez nem a megélt nyolcvanöt év, hanem az Isten kegyelméből született költő érdeme.
Tóth Erzsébet Babérkoszorú-díjas költő, az MMA rendes tagja azt mondta, hogy Ágh István természetén és minden versén átizzik az a bizonyos szilánk, amelyet az ötvenhatos Kossuth téri sortűzben kapott az orvlövészektől és a sorstól. Ezt a gondolatot Csoóri Sándor Idegszálaival a szél című verséből idézve folytatta: „Mint húsban vándorló szilánkot, / hordod magadban romjait; / s ha már sebesülésed ideköt, / ideköt gyógyulásod is. / Feküdj bele a sárba, / borona-rücskös tüske-ágyba, / nevess vagy vicsorogj – – / Ölelni másutt is ölelhetsz, / De ölni csak itt maradt jogod."
Kihangsúlyozta, hogy Ágh Istvánhoz hasonló szelíd természetű embert aligha ismer. Érzékletesen írta le azokat a meghitt alkalmakat, amikor az Írószövetség éttermében Bella István sakkozott vagy zongorázott, Lázár Ervin nézett a hasa elé és időnként hahotázott, Ágh István pedig cigarettázott. Barátoknak nevezte őket, akik olyanok, mint a csillagok, ha nem látjuk őket, akkor is tudjuk, hogy vannak.
Juhász Judit, az MMA szóvivője, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke köszöntőjében Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajztudóst, az MMA rendes tagját idézve fordult Ágh Istvánhoz: „Szólalj meg – és én megsejtem abból, mennyire vállaltad fel ajándékba kapott magyarságodat, mennyire becsülöd meg a másik embert." Ágh István olyan ember, akinek a szavai mögött aranyfedezet van. Csöndességében, csöndjeiben sok mondanivaló rejlik. Tekintetéből évszázadok bölcsessége köszön vissza. Természetes közvetlensége miatt nagyon jó érzés a közelében lenni, beszélgetni vele, hallgatni mondanivalóját. Egyszerre sűrít magában magyarságot, költészetet, reményt és valamiféle állandó készülődést az elmenetelre. „Az elmúlt évtizedekben sokat temetett – a valóságban és versekben is –, de ezek a lírai búcsúzások egyben ajándékok is, mert nekünk is segítenek végig gondolni, hogyan is fogunk elszámolni, ha elérkezik az ideje. Azt gondolom, hogy a Te elszámolásod rendben lesz, István. Addig is írj még nekünk minél több verset, de legalább annyit, amennyi számodra örömet ad" – kérte Juhász Judit, aki megköszönte Sebestyén Ilonának, a Nap Kiadó vezetőjének, hogy megszervezte az ünnepléssel egybekötött könyvbemutatót.
A pályatársak, barátok és tisztelők mellett az ünnepeltet a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia nevében Demeter Szilárd főigazgató, a Magyar Írószövetség nevében Erős Kinga elnök köszöntötte.
Az est során Papp Zoltán színművész előadásában hangzott el válogatás Ágh István verseiből a Hatvan év öt tételben, Ágh István beszélgetése Domokos Mátyással című műből, valamint a Kidöntött fáink suttogása önéletrajzi regényből. Emellett a színművész felolvasott egy csokorra valót Tamás Menyhért Kossuth-díjas költő, az MMA rendes tagja Ágh Istvánnak ajánlott költeményeiből.
A Magyar Művészeti Akadémia portrésorozatában készült film bemutatja azokat a hatásokat, amelyek Ágh Istvánt érték, vall szülőföldjéről, életéről, írói pályájáról.
Vári Fábián László Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője Ágh István Olyan messze Munkács vára című költeményét felolvasva idézte fel azokat a napokat, amikor a köztestület művészcsoportja ellátogatott Kárpátaljára. „Annak idején – jól emlékszem – kimondottan örültem ennek a versnek, mert születésével létrejött a kötődés Ágh István és szülőföldem, kishazám, Kárpátalja közt, Munkács városa pedig a köztudatban is érezhetően – a ma már klasszikusnak számító költőtől – újabb erősítést kapott. Így van ez akkor is, ha a vers figyelme nem a munkácsi vár történelmi szerepére irányul, hanem egy közeli családtag friss halálhírére, s a hirtelen jött gyász a látogatás megszakítását, az azonnali indulást sürgeti. A vár és egyes történelmi létesítményei ennek ellenére is kapnak néhány vakuvillantást, s ehhez engedjék meg néhány körülmény személyesre szabott magyarázatát." Hozzátette, hogy Ágh István a teóriákkal szemben mindig a megírt művet tartotta elsődlegesnek és alkalmasnak a koronként változó költői szándék közvetítésére. Ám ugyanakkor megvolt benne a kellő alázat is a költészet iránt, és a verset sohasem tartotta cifra szolgának, akinek az úr halálával ugyancsak múlnia kell. „Ha verset írtam – vallotta meg egy őszinte pillanatban – minden porcikámmal imádkoztam és azt teszem ma is időn kívüli pillanatra várva, ami az Isten közelébe visz." Vári Fábián László kiemelte, hogy ez, amire kevesen képesek, amit nem tudnak utána csinálni, vagyis előidézni „az időn kívüli pillanatot". Márpedig ez nem a megélt nyolcvanöt év, hanem az Isten kegyelméből született költő érdeme.
Tóth Erzsébet Babérkoszorú-díjas költő, az MMA rendes tagja azt mondta, hogy Ágh István természetén és minden versén átizzik az a bizonyos szilánk, amelyet az ötvenhatos Kossuth téri sortűzben kapott az orvlövészektől és a sorstól. Ezt a gondolatot Csoóri Sándor Idegszálaival a szél című verséből idézve folytatta: „Mint húsban vándorló szilánkot, / hordod magadban romjait; / s ha már sebesülésed ideköt, / ideköt gyógyulásod is. / Feküdj bele a sárba, / borona-rücskös tüske-ágyba, / nevess vagy vicsorogj – – / Ölelni másutt is ölelhetsz, / De ölni csak itt maradt jogod."
Kihangsúlyozta, hogy Ágh Istvánhoz hasonló szelíd természetű embert aligha ismer. Érzékletesen írta le azokat a meghitt alkalmakat, amikor az Írószövetség éttermében Bella István sakkozott vagy zongorázott, Lázár Ervin nézett a hasa elé és időnként hahotázott, Ágh István pedig cigarettázott. Barátoknak nevezte őket, akik olyanok, mint a csillagok, ha nem látjuk őket, akkor is tudjuk, hogy vannak.
Ágh István 85 éves – PORTRÉ
Felsőiszkázon született, eredetileg Nagy Istvánnak hívták, de első írói megjelenése, 1958 óta Ágh néven publikál. Bátyja a szintén Kossuth-díjas költő, műfordító Nagy László. 1956-tól a pesti egyetem bölcsészkarán magyar–könyvtár szakon tanult, a diploma megszerzése után az Építők Szakszervezetében, majd a Népművelési Intézetben volt könyvtáros, ezt követően a Munka című lap kulturális rovatát vezette. 1967–68-ban Jugoszláviában, Macedóniában járt tanulmányúton. 1971 óta gyakorlatilag szabadfoglalkozású író, de 1975-ben vezette az Új Írás versrovatát, 1985–90 között a Magyar Nemzet publicistája volt, 1997-től a Hitel főmunkatársa.
Irodalmi pályájának kezdete szorosan kötődik a hatvanas évek közepén indult Hetek költőcsoporthoz. Első verseskötete, a saját költői hangjának keresését dokumentáló Szabad-e énekelni? 1965-ben jelent meg. Ezt követő köteteiben szinte állandóan visszatérő motívum a szülőföld, a gyermekkor világa utáni vágyakozás, illetve a nagyvárosba, az idegen világba csöppenő lírai hős elbizonytalanodása. A két világ határán mozgó én szomorú, kesernyés-elégikus hangú költeményekben nyilvánul meg. A hetvenes évek elején megjelent kötetek (Jóslatok az újszülöttnek, A tündér megkötözése) középpontjában az egyén és múlt, az egyén és közösség viszonya, a költői szereptudat kérdésköre áll. Később a személyesség fokozódik, a versek formájában is bizonyos klasszicizálódás, letisztultság figyelhető meg. Válogatott verseit tartalmazó kötetei közül igen jelentős a Boldog vérem és a Mivé lettél című kötete. A kétezres években is sorra jelennek meg verseskötetei, legutóbb 2020-ban Szélcsend címmel publikálta hat ciklusból álló versgyűjteményét.
A hetvenes évek elejétől a próza is jelen van Ágh István életművében, első, irodalmi riportokat, naplójegyzeteket tartalmazó kötete, A madár visszajár 1973-ban jelent meg. A Kemenesalját idézi a Dani uraságnak című szociográfiai műve, gazdag szellemi, művészi kapcsolatairól adnak számot esszégyűjteményei (Egy álom következményei, Ahogy a vers mibennünk, Szavak honvágya). Az életmű egészében kiemelt helyük van önéletrajzi ihletésű írásainak, az Egymás mellett című kisregénynek, a Kidöntött fáink suttogása című kötetnek, amely a Nagy-család lírai, egyben szociografikus jellegű története a 17. század végétől az 1960-as évek végéig. 1993-as Rókacsárda című nagyregénye a második világháború utáni évtizedek személyiséget romboló világát mutatja be. Sajátos kompozíciójú elbeszéléskötete, az Árokból jön a törpe lapjain négy évtized történelme elevenedik meg. Az elégikus hang, a rezignáció azonban oldódni látszik gyermekeknek szóló műveiben, verseiből a Krumplinyomó-huszár kötetben kapunk ízelítőt, s a nyolcvanas években két meseregénye is született, a Struga manó csöngölődzik és a Felekirály.
Műfordítóként jelentős szerepe van a délszláv, valamint a lengyel, cseh, finn, észt mű- és népköltészet megismertetésében.
Munkásságáért számos rangos díjjal ismerték el: két ízben József Attila-díjat, 1992-ben költői, írószociográfiai és műfordítói munkásságáért Kossuth-díjat kapott. 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét, 1995-ben a Magyar Művészetért Díjat vehette át, 2005-ben Déry Tibor-díjjal, 2007-ben Arany János-nagydíjjal jutalmazták. 2008-ban a Radnóti Biennálé költészeti fődíját vehette át, 2009-ben Prima díjas lett. Megkapta a 2010-es Győri Könyvszalon alkotói díját, 2013-ban a magyarság és Európa történelmi értékrendjét sokoldalúan kifejező, magas szintű irodalmi életműve elismeréseként a 2012. évi Péterfi-díjjal tüntették ki. 2014-ben a Nemzet Művésze díj birtokosa lett. 2016-ban megkapta a Kölcsey Társaság által alapított Kölcsey-emlékplakettet, 2018-ban Magyar Örökség díjjal jutalmazták, idén pedig a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetéssel ismerték el. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A pályatársak, barátok és tisztelők mellett az ünnepeltet a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia nevében Demeter Szilárd főigazgató, a Magyar Írószövetség nevében Erős Kinga elnök köszöntötte.
Az est során Papp Zoltán színművész előadásában hangzott el válogatás Ágh István verseiből a Hatvan év öt tételben, Ágh István beszélgetése Domokos Mátyással című műből, valamint a Kidöntött fáink suttogása önéletrajzi regényből. Emellett a színművész felolvasott egy csokorra valót Tamás Menyhért Kossuth-díjas költő, az MMA rendes tagja Ágh Istvánnak ajánlott költeményeiből.
A Magyar Művészeti Akadémia portrésorozatában készült film bemutatja azokat a hatásokat, amelyek Ágh Istvánt érték, vall szülőföldjéről, életéről, írói pályájáról.
24 مارس, 2023
|
tóth erzsébet
,
ágh istván
,
tamás menyhért
,
vári fábián lászló
,
irodalmi est
,
nap kiadó
,
születésnapi köszöntő