Varga Imre (1923–2019) ▪ Fotó: Varga Péter

Elhunyt Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze

Hosszantartó, türelemmel viselt betegség után 2019. december 9-én, életének 97. évében otthonában elhunyt Varga Imre, a nemzet művésze, több magas hazai és külföldi állami kitüntetés birtokosa. Varga Imre a kortárs magyar szobrászművészet iskolateremtő megújítója, a klasszicista-realista eszményt újraértelmező monumentális szoborkompozíciói kultúrtörténeti jelentőségűek. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben több száz alkotása látható. Szobrai állnak Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában és Izraelben. Temetése végakaratának megfelelően szülővárosában, Siófokon történik.
Varga Imre Siófokon született 1923. november 1-jén. Középiskoláit a székesfehérvári és budai cisztercitáknál kezdte, majd Szombathelyen fejezte be. Középiskolás diákként, 1937-ben festményekkel és rajzokkal csoportos kiállításon szerepelt Párizsban. A katonai akadémián aeronautikából diplomázott, a második világháborúban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogság után, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben gyári munkásként helyezkedett el Budapesten. Pátzay Pál szobrászművésszel való véletlen találkozása után vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Pátzay mellett Mikus Sándor volt a mestere. Első figyelmet keltő műve az 1965-ben bemutatott Prométheusz című krómacél szobor volt, amely később az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-ben nyílt első egyéni kiállítása Budapesten, 1972-ben a Tihanyi Múzeumban mutatkozhat be gyűjteményes tárlatával, ettől kezdve Európa majdnem minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival. 1989-ben magas állami kitüntetést kapott a francia kormánytól, az olasz köztársasági elnök 1996-ban az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi keresztjét adományozta neki. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el. (Elhíresült Kun Béla emlékműve ma a Memento szoborparkban tekinthető meg.) Szobrai állnak Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában és Izraelben.
A szobrászat minden ágazatában aktív alkotó volt, de munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése volt. Közterületen, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásokat készített. Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át. A 60-as évek végétől erőteljessé kibontakozó, a hagyományos emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, a figurativitás határait csak ritkán átlépő szobrászatának legfontosabb jellemzője „a hősök" emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai. 1983 óta látogatható állandó kiállítása az óbudai Laktanya utcában.
A kortárs magyar szobrászművészetet, a klasszicista-realista eszményt iskolateremtő módon újította meg, monumentális szoborkompozíciói kultúrtörténeti jelentőségűek.
Varga Imre Budapest, Hajdúböszörmény és Siófok Város Díszpolgára, Munkácsy-, Kossuth-, és Herder-díjas, Érdemes- és Kiváló Művész, a Magyar Érdemrend középkeresztjének kitüntetettje, Prima Primissima díjas, a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia egykori levelező tagja, a Német Szövetségi Köztársaság I. osztályú érdemrendjének kitüntettje, a brit Jean Masson Davidson díj kitüntetettje, az Olasz Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjének lovagja, a Francia Köztársaság Művészeti Érdemrendje Parancsnoki Jelvényének és más díjaknak kitüntetettje.

Legismertebb köztéri alkotásai Magyarországon:

József Attila (bronz, 1964, Szeged, JATE)
Radnóti (bronz, 1970, Mohács, Salgótarján)
Az alapító (bazalt, aranyozott krómacél, 1972, Tihany, Apátság)
Károlyi Mihály-emlékmű (bronz, 1975, Budapest, Kossuth L. tér, most: Siófok)
Derkovits (bronz, 1977, Szombathely)
Prométheusz (krómacél, bazalt, 1978, Szekszárd, Városközp.)
Liszt Ferenc (krómacél, hegesztett réz, 1983, Pécs, Püspöki Palota)
Professzorok (bronz, 1984, Debrecen, DOTE)
Várakozók (bronz, 1986, Budapest, Óbuda)
Kálmán Imre (bronz, krómacél, márvány, 1997, Siófok)
Hazatérés (bronz, 2003, Nyíregyháza); Krúdy (2004, Siófok)
Arthur Koestler (bronz, márvány, 2009, Budapest. Lövölde tér)
Radnóti (bronz, fa, 2009, Budapest, Nagymező utca)


Néhány külföldi alkotása:

Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának (1975, Magyar kápolna, a Szent Péter bazilika altemplomában, Róma); Csodaszarvasok, Mária, a magyarok nagyasszonya, Szent István (vörösréz-domborítás, vörösréz és aranyfüstlemez, bronz, krómacél, 1980, Róma, vatikáni Magyar Kápolna); Szent István (bronz, 1993, Aachen, dóm); Szent László-mellszobor (aranyozott bronz, 1996, Aachen); Bartók Béla (bronz, 1995, Brüsszel)


Végakaratának megfelelően szülővárosában, Siófokon helyezték 2020. január 9-én örök nyugalomra Varga Imre Kossuth- és Herder-díjas szobrászművészt. A Szépvölgyi utcai temetőben, az elhunyt által készített Golgota-szobor előtt tartott nyilvános szertartáson Balázs Árpád, Siófok volt polgármestere búcsúztatta a nemzet művészét. A Magyar Művészeti Akadémiát dr. Kucsera Tamás Gergely főtitkár képviselte.
10 ديسمبر, 2019  |  varga imre nemzet művésze gyászhír