Fél éve alakult köztestületté a Magyar Művészeti Akadémia

Riporter: Fekete György elnök minek tartja a Magyar Művészeti Akadémiát: a magyar kulturális élet irányítójának, sugalmazójának, véleményezőjének vagy egyszerű résztvevőjének?

Fekete György, elnök, Magyar Művészeti Akadémia: Egyszerű csodájának. Mi csodát reméltünk tizenkilenc és fél éven keresztül, csodára készültünk, próbáltuk a csoda körülményeit megteremteni, és most elfogadjuk a csoda megvalósulásának azt az első állomását, hogy törvény szól rólunk, hogy benn vagyunk az Alaptörvényben, tisztességes költségvetésünk van, és hogy van egy ideiglenes, de méltó otthonunk, és lesz egy végleges, még méltóbb otthonunk.

Riporter: Az ideiglenes otthon az itt a Vörösmarty téren ez a high-tech épület, és a végleges pedig mögötte a Vigadó?

Fekete György: Igen, mind a kettő, ezek már méltó körülmények, itt a hivatalnak a fölépülése és a hivatali személyzetnek a felkészülése a későbbi feladatokra, az itt remek körülmények között megtörténhet, alakul is, nagyon remek kis gárda alakult itt ki. Ezt meg tudjuk tartani, ezt az épületet később is, mert televízió stúdiónak és folyóirat szerkesztőségnek megmarad, hiszen a világ közepén van, és ami természeténél fogva átmehet a történelmi épületbe, az át fog menni reprezentatív terekbe, galériákba, kongresszusi terembe, könyvtárba, archívumba, adattárba és egyebekbe.

Riporter: Most zajlott le a közgyűlés, amelyen ötven új tagot választottak, levelező tagot, akikkel az év végén kétszáz főre bővül, akkor már rendes tagként a Magyar Művészeti Akadémia, és ez egy végleges létszám.

Fekete György: Ez így van, a törvény azt mondja, hogy először mindenkinek levelező tagnak kell lenni. Ez nem próbaidő, ez inkább egy lelki-fizikai készenléti állapotnak a megteremtése ahhoz, hogy itt munkát kell végezni, ez nem a díszpintyek reprezentatív egyesülete, itt ugye egyrészt a tagok csak olyanok lehetnek, akiknek a társadalmi és a művészi elismertsége már megvan, mi nem minősítünk, mi nem mondjuk senkiről, hogy jó művész, rossz művész. Ide magasan díjazott művészek jöhetnek csak be, meghívásos alapon. Másik: kell egy közéleti érdeklődés a tagoktól, mert ebben a történelmi helyzetben, amiben ma élünk, többletfeladatok vannak, ez nem egy folyamatos történelem, ahol mindennek megvan a maga ideje, itt mindent gyorsan, hirtelen, meglepő módon kell csinálni. Ide kell egy közéleti érdeklődés. Harmadik pedig, hogy nyugodtan mondható, hogy jó magyarnak kell lenni. Közénk nem szeretnénk, hogyha olyan emberek jönnének, olyan kiváló művészek jönnének, akik állandóan megtámadják Magyarországot kívülről és belülről, és az etikai normák tekintetében vannak gyengéik. Ezt mi nem szeretnénk. Na most, ez azt jelenti, hogy nagy felelősség az új tagok helyzete, és az a kétlépcsős felvétel, egy kicsit benne van, nem lesz automatikusan levelező tagból rendes taggá valaki, de ha azzá lesz, december körül, akkor betelik az Akadémia létszáma. Újabb ötven levelező tagot akkor is választunk, ezt előírja a törvény, akikből aztán a későbbi tagok folyamatosan bekerülhetnek az Akadémiára.

Riporter: Hát ahogy a természet törvénye szerint elhaláloznak a régiek, az ilyen akadémiák működésénél ez törvényszerű. Az ötven új tag, akik most lettek levelező tagokká választva a művészeti élet minden területéről jöttek, vagy pedig zömmel azok, akikkel most kibővült az egész Akadémia, tehát a nyolcadik szakosztály?

Fekete György: Minden tagozatban vannak új tagok, csak messze nem egyenlő mértékben, minthogy a meglévő tagok sincsenek arányosan bent a különböző tagozatokban, egy arányosítás folyik a tagfelvételekkel, van olyan tagozatunk, aminek harminchét tagja van és most csak hármat vehetett föl. És van olyan tagozatunk, amelyiknek hat tagja volt és most kilencet vehet föl, tehát hogy valamilyen fajta kiegyenlítődés egy idő után legyen, de egy dologban a mostani tagfelvétel minden ezutánihoz képest különbözik, hogy eddig az alapszabálya a volt egyesületnek az alkotóművészeti meghatározást használta, ami annyit jelentett, hogy az előadóművészek nem vehettek benne részt. Most a zenei tagozatunk, a hetedik, ami eddig is volt, kibővül hangszeres zenészekkel, karmesterekkel is, s még eddig csak zenetörténészek és zeneszerzők voltak benne, színész tagozatunk egyáltalán nem volt, két dísztagunk volt, Tolnai Klári és Sinkovics Imre. Ők nagyon régen meghaltak már, és így ez a része kihalt az Akadémiának, most ez egy vadonatúj szakasszá lesz tizenhét új taggal. Tehát itt az előbb említett hárommal és héttel szemben itt egy aránytalan növekedés lép be, de hála Istennek, lesz egy színész tagozatunk, ahol van dramaturg, rendező, színpadi író és színész.

Riporter: Mondana néhány nevet?

Fekete György: Nem szívesen mondanék, mert ugye akkor mondani kellene a másik hétből is, és az nem volna tisztességes, de javaslatom van. Az a javaslatom, hogy miután kiderül a sajtóból, hogy kik ezek a nevek – és derüljön ki, és beszéljenek róla, és emlegessék őket! –, keressenek meg olyan személyeket, még esetleg úgy is, hogy kettőt-hármat-négyet leültetnek, hogy ez jelent-e nekik [valamit], mi tudunk olyan színészt, aki, amikor megkapta a meghívást, sírt. Pedig hetven év körüli. És nem azért sírt, mert azt várta, hogy végre már meghívják, és most már eljött az idő, mert már húsz éve erre gondol, hanem valami megmozdult benne, hogy valahova tartozni fog, hogy olyan ragyogó emberek közé fog tartozni, amivel egyébként a saját benső szakmai élete nem hozza össze, mert nagyon kevés olyan magyar értelmiségi van, akinek 10-12 szakmából van a baráti köre, vagy a vonzásköre. Ugye mindannyian valamilyen értelemben szakbarbárok vagyunk. Még[ha] a szónak a jó értelmében is.

Riporter: Az imént azt említette, hogy kritérium a tagfelvételnél, hogy aktív legyen, tehát ne csak a saját művészetével foglalkozzon, és esetleg azt mondja, hogy jaj, engem nem érdekel a politika, meg én nem akarok részt venni a közéletben.

Fekete György: Ez annyira így van, és ennek a problémának egyetlen kis sávját mondom el, de nagyon szemléletes, hogy komolyan latba esett, hogy ki tanít művészeti egyetemen, tehát hogy valaki a Színművészeti Egyetemen, vagy a Moholyn, vagy a pécsi Alkalmazott Művészeti Intézetben, vagy olyan középiskolába valaha tanított, ahol a vizuális oktatással kapcsolatban novum értékű dolgok születtek, borzasztó fontos, ugyanis a fiatal korosztállyal való kapcsolat, a dialógus, az ezzel kapcsolatos beszédkészség, a szemléletes példák felsorolása, minden, azoknál gyakoribb és színvonalasabb, akik az emberek között élnek, és hát nem otthon a diófa alatt csak versírással foglalkoznak (és ez nem egy versellenes kijelentés természetesen, mert magam is írok verseket).

Riporter: Azt is említette, hogy a feltételek közé tartozik az, hogy nagyon egyszerűen fogalmazva, hogy jó magyar legyen, tehát ne menjen árulkodni különféle nemzetközi szervekhez, és főként ne hamis tényekkel operálva menjen. De ez megfordítva is jelent valamit: nem képzelhető-e el, vagy nagyon is elképzelhető, hogy most azok, akik a Magyar Művészeti Akadémia tagjai lettek, azok egyúttal kockáztatják azt is, hogy a nemzetközi fősodor róluk leveszi a kezét, ha egyáltalán rajta volt, tehát akkor rajtuk átnéznek, az ő dolgaikat nem mutatják be, nem hívják meg, satöbbi?

Fekete György: Mondja, érdemes ahhoz a nemzetközi fősodorhoz tartozni, csupán egzisztenciális okok miatt, amelyik pont azokat az értékeket nem tiszteli, amire mi születtünk, amire mi küldve vagyunk? Mi nem a nemzetközi fősodor anyagi és egyéb, és... és mindenféle érdekeinek az érvényesítésére születtünk, hanem kaptunk valamilyen műfajban egy tehetséget, s ezt a tehetséget ki kell teljesíteni. És, hogyha végignézem a magyar művészet múltját, visszafelé, évszázadokra, sokféle művészeti ágon ennek vannak olyan áldozatai, amiről maga beszél. Vannak olyanok, mert azért volt 19., meg 18., 17. század, volt, volt Osztrák–Magyar Monarchia, és volt Rákóczi-kor, és rengeteg minden volt ebbe a magyar történelembe, ezek előfordultak, de hála Istennek, az igazán nagy személyiségek nem foglalkoztak evvel. Óriási egzisztenciális áldozatok árán nem lettek világhírességek, egyébként világi zsenik. Ez megtörtént, hát, csak szomorúan tudok rá, ugye, a kezemet széttárni, hogy ez nem lehetetlen, egyáltalán nem lehetetlen, de hogyha a Magyar Művészeti Akadémia kollektívája, az egysége elég erős ahhoz, hogy ezeknek az embereknek valamilyen erkölcsi vagy egyéb védelmet adjon, ezt meg kell, hogy tegye az Akadémia. Ezt a védelmet meg kell, hogy adja.

Mv: Új tagokkal és méltó körülmények között végezheti munkáját a két évtizede alakult Magyar Művészeti Akadémia. A feladatokról Fekete György elnökkel Cservenka Judit beszélgetett.

mr1-Kossuth Rádió – Vasárnapi Újság – 2012. 07. 08.