Fotó: Lugosi Lugo lászló

Isten kezében egy férfias festő Erdélyből

Vinczeffy László születésnapi köszöntése

Erdély üzenetét és lelkületét tapasztalhatták meg a Kecske utcai Makovecz-szalonban azok, akik részt vettek a Vinczeffy László festőművész 70. születésnapja alkalmából megrendezett köszöntőn március 30-án. A háznagyi teendőket Stefanovits Péter és Szemadám György látta el. Az esten levetítették Mucsányi Jánosnak az „Isten kezében – a Jósiten teremtett, én meg alkotok" című, Vinczeffy Lászlóról készült portréfilmjét. 
Szemadám György a laudációjában kiemelte, hogy Vinczeffy László az archaikus múlthoz ragaszkodó olyan alkotói attitűddel rendelkező művész, aki páncélzatra emlékeztető vastagon megfestett erővel alkot harcias, férfias műveket. Mint fogalmazott: „a visszafogott felszín mögött egy igazi harcost látok, aki az elvei mentén szilárdan megveti a lábát és azt üzeni, hogy megharcol azért, amiért él. Olyan ember, aki kiáll a magyarságáért, nyelvéért és közösségéért. Ez pedig azt is jelenti, hogy a végvárainkban is vannak erős harcosaink. Ehhez a lelkülethez magas művészi színvonal, bátor elszántság és szellemi töltet kell". Szemadám György szerint a 2004. december 5.-i tragikus emlékezetű népszavazás mély lelkiismeret-furdalást kell, hogy kiváltson az anyaországi magyarokból, mert „elárultuk testvéreinket. Jó, hogy újrafonódni látszik az együttgondolkodás szövete" – mondta.
A laudációt követően a születésnapi köszöntőn résztvevőknek levetítették Mucsányi Jánosnak az „Isten kezében – a Jósiten teremtett, én meg alkotok" című, Vinczeffy Lászlóról tavaly készült portréfilmét, amelyből nem csak az erdélyi festőművész küzdelmes élete rajzolódott ki, de a nézők betekintést kaphattak egy székely népéért kiálló tisztességes ember eszméiből, nemzettudatából és művészetéből is. Vinczeffy László a mintegy egy órás portréfilmet követően elmondta, hogy öt éves volt, amikor családjával egyetemben a székely környezetéből a román hatóságok üldöztetései miatt kiragadtatott. „Addig nem is tudtam, hogy rajtunk kívül még más nép is él Erdélyben, ráadásul az a másik nép még többségben is van. Az üldöztetések miatt végül a Regátba menekültünk, olyan helyre, ahol senki sem ismert minket. Ezek a gyermekkori élmények megmaradtak és máig elkísérnek. De a dacot is kiváltották, azt a tudatot, hogy a szülőföldünkhöz hűségesnek kell lennünk, abban tartsunk ki és tegyünk a népünkért" – mondta Vinczeffy László.
2016年4月1日  |  akadémiai szalon vinczeffy lászló