Juronics Tamás az angyal szerepében | József-legenda (2014)

A táncosnak tartása van, mindig egyenes

A Szegedi Kortárs Balett a 2017/18-as évadban ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Az együttest alapító Imre Zoltán születésnapján, november 8-án a Müpában, nagyszabású gálaműsorral és fotókiállítással elevenítették fel az elmúlt három évtized emlékezetes pillanatait, a társulat művészi útját. Pataki András és Juronics Tamás Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, az MMA levelező tagja huszonöt éve vezeti a társulatot, Juronics Tamás foglalta össze ezt az időszakot.
A Nemzeti Táncszínház szervezésében megvalósult gálaesten két fiatal koreográfus mutatkozott be, Czár Gergely, a társulat vezető táncművésze, valamint egy Hollandiában élő román alkotó, Corneliu Ganea. Mindketten a felborult társadalmi értékek, a diszharmónia világának rejtekeiben kutatnak, keresik műveikben a fejlődés, a kiút lehetséges formáit.
Az előadás előtt a helyszínen 30 év 30 kép címmel nyílt fotókiállítás az együttest megörökítő Dusha Béla, Dusa Gábor, Futár Ernő, Frank Yvette, Mészáros Csaba, Révész Róbert, Tarnavölgyi Zoltán, Tóth Brigitta és Törköly József képeiből. Az est meglepetése Delbó Balázs SZKB 30 című filmje volt. 
A társulat a Partiumban és Erdélyben mutatja be az immár tizenhat éve a repertoárján szereplő Carmina Burana-t, november 19-én Szatmárnémetiben láthatja a közönség a gyönyörű művet.
 

„A színháznak mindig van morális közlendője" – Juronics Tamás

Juronics Tamás szerint, ilyen hosszú életszakasz, időszak alatt természetesen vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, sikertelenebb és sikeresebb darabok. Ami mégis különleges, hogy a Szegedi Kortárs Balett konstans módon van jelen a magyar táncművészeti palettán és stabilan magas nívón. Ez – véleménye szerint – jelentős munka. Komoly feladat, hogy a társulat tagjait is olyan szakmai szinten tudjuk tartani, hogy érdekes, kiemelkedő táncosok legyenek, hogy a fiatalokat, akiket felveszünk, úgy tudjuk formálni, hogy jó előadókká váljanak". Juronics Tamás véleménye szerint a siker titka elsősorban a kölcsönös tisztelet az együttesen és a vezetőségen belül, aki hisz a tánc véleményformáló erejében is.
Felvállaltan, az elejétől kezdve mindig azt vallotta, hogy lehet a tánc nyelvén történeteket elmesélni, lehet a kortárs tánc nyelvén fontos gondolatokat elmondani, és lehet nagy ívű klasszikus zenékre újszerű formában koreografálni. Ennek a hite kezdetektől benne van, hiszen alig kezdett koreografálni, nem sokkal később már nekiállt a Tavaszi áldozat első verziójának, más Stravinsky műveknek, azután jött A csodálatos mandarin, a Carmina Burana, Beethoven IX. szimfóniája és Vivaldi: A négy évszak. Ebben való hite nem csökkent a mai napig sem, és más véleményekkel szemben, hogy tudni illik a történetmesélés már nem "divat", annak ellentété fogalmazza meg. Abban hisz, hogy a színháznak mindig van egyfajta morális közlendője a világgal, és ebbéli felelősségüket nagyon komolyan kell vennie.
Juronics szerint a sikere egyik fő oka az állandó nyughatatlansága, ami mindig újabb célok felé hajtja. Fiatalabb korában óriási versenyszellem volt benne, mindig első akart lenni. Ez most már nem egészen van így, de továbbra sem szeret semmit feladni.
Munkájáról így vall: „Amikor alkotok, sokszor szenvedek, mert rendesen megkínoz egy-egy mű. Szerintem sok alkotó ember van ezzel így. Akkor úgy érzem, nem csinálok több darabot egy évig, pihenni fogok. Majd bemutatjuk az előadást, és másnap azon kezdek gondolkodni, mi is legyen a következő. Megint jön a nyughatatlanság. Ez is benne van abban, hogy a társulat így fent tudott maradni, és nem váltunk unalmas vidéki társulattá. Ezt a bennem levő erőt, szándékot szerintem a körülöttem levők is mind érzik".
A társulatról azt tartja, hogy ott mindenki tudja, mi a dolga. A csapatát a harmónia jellemzi, ez igaz a háttérmunkára, és ugyanúgy a tökéletes és finom mozdulatokra, a csodálatos zenékkel való együttmozgásra, és én hiszi, ebben rejlik a színpadi kifejezés ereje. Náluk az alkotás közös, a táncosaitól elvárja, hogy a produkcióba a saját tudást, ötletet, improvizációt maximálisan beletegyék. A fiatalok kiváló partnerek, hamar átveszik a stílust, a gondolkodásmódot, amit Juronics Tamás képvisel.
„A művészetünk lényege, ha a táncos tökéletesen tud bánni a testével, és azon keresztül, a mozdulataival fejezi ki magát, beszél a közönséghez. A táncművészet az önkifejezés csodája. Itt nincs helye a hamisságnak. Akár a mozdulat hibás, akár a lelkiállapot hamis, azt azonnal észreveszi a néző." „A balett sokaknak nem jelent többet a felszínnél: a tütünél, lábujjhegyen lépkedésnél, és a szűk harisnyában ugráló férfiaknál. Nem látnak bele ebbe a csodálatos, időtálló klasszikus művészetbe. Nagy munka megnyitni a közönséget, de azt hiszem, például a Carmina Buranával sikerült. Aki látta, azt meggyőztük. Sok-sok ember úgy távozott, hogy azt mondogatta: ja, ez ilyen is tud lenni?" – állítja a társulat vezetője.
A táncművészet helyzetéről pedig azt vallja: „Sok oka van, hogy a tánc mindig a legkisebb szelet a színház és a zene mellett. Nem kap elég önállóságot. Egyetlen, még épülő háza van, a Nemzeti Táncszínház, és a szakma támogatása sem éri el a többi előadóművészeti ágét. De a táncos büszke fajta. Már ránézésre is. Tartása van, mindig egyenes."
2017年11月15日  |  juronics tamás táncművészet szegedi kortárs balett balett