Huszár Orsolya és Császár Angela

Párhuzamos beszélgetés az örök pillanat jegyében

Kettős születésnapot ünnepeltek a Kecske utcai Makovecz-szalonban, hiszen Császár Angela Jászai Mari-díjas színművész és Móser Zoltán, Balogh Rudolf-díjas fotóművész egyaránt most tartja a 70. születésnapját. A két művésszel Huszár Orsolya beszélgetett március 9-én. A háznagyi teendőket ezúttal Juhász Judit látta el.
Két olyan alkotó embernek – egy előadóművésznek és egy fotóművésznek – ünnepeljük a születésnapját, akik egyaránt a pillanat művészei. Előbbi a színjátszás folyton megújuló, de a pillanat varázsában gyökeredző folyamatát a saját testén keresztül ábrázolja, utóbbi pedig az alkotás pillanatát a fényképezőgépén keresztül örökíti meg – mondta Huszár Orsolya a Császár Angelával és Móser Zoltánnal folytatott párhuzamos beszélgetés nyitányaként. Elhangzott: a két művész születésnapja között mindössze öt napnyi különbség van. Elsőnek Móser Zoltán látta meg a napvilágot. Szekszárdon született, de gyermekéveit a Tolna megyei Tevelben töltötte. „Menekült Bukovinai székelyek, kitelepített felvidéki magyarok és helybéli svábok gyermekei voltak az osztálytársaim" – mondta, majd kifejtette, hogy az általános iskolában a tanárai szigorúak voltak, „az iskolában bizony gyakran elcsattantak a pofonok". Annál derűsebb szívvel emlékezett vissza a bonyhádi gimnáziumi éveire, ahol eldőlt, hogy a bölcsészettudományok irányába folytatja tanulmányait. Császár Angela a Kárpát-medence másik szegletében, Kolozsvárott látta meg a napvilágot. Kijelentette: „egy éves voltam, amikor a szüleim átszöktek a határon, ezért én a jelenleginél tágabb világhoz tartozom. Belsőmet erősíti, hogy a kincses Kolozsváron jöttem e világra. Ha csak tehetem, meglátogatom Erdélyt és a szülővárosomat. Ez lelkileg mindig felüdít és megerősít".
Móser Zoltán az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakán folytatta tanulmányait. Kijelentette: „sokat köszönhetek a kollégiumi légkörnek. Ez a világ egy életre szólóan elkísért, hiszen diplomám átvétele után a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola kollégiumában helyezkedtem el, ahol 27 éven keresztül dolgoztam". Közben természetesen szorgalmasan járta a jelenlegi és a történelmi Magyarország tájait és folyamatosan fényképezett. E kapcsán elmondta: „az első fényképezőgépemet az érettségimre kaptam, egyetemista koromban pedig már kiállításon is bemutathattam a képeimet. Abban az időben filmes szerettem volna lenni, képeimet ma is úgy komponálom, mint Kósa Ferenc, vagy Sára Sándor. Sokat fotóztam a Kárpát-medence középkori templomait. Leginkább a román-kor érdekel, amely jellemet formál. László Gyula vett rá, hogy Szent László legendáit is fotózzam. Tíz éven keresztül dolgoztam ezen a témán. Természetesen akkor, amikor járom a Kárpát-medence tájait és látom az ottani középkori templomokat, akkor mást is lefényképezek. Ha egy városba megyek, akkor okvetlenül felkeresem a helyi piacot, ha faluba megyek, akkor pedig a temetőt. Sok fejfáról készítettem fényképet, amik aztán egy könyvben meg is jelentek" – mondta. Hozzátette: „noha sok néprajzi témájú könyvem jelent meg, a fotóművészetben pedig hasznosítom a népművészet motívumait, mégis csak amatőr néprajzi fotósnak tartom magamat".
Császár Angela is kollégista volt, bár elmondása szerint nehezen illeszkedett be abba a világba, ami a vidéki élet után a Színház és Filmművészeti Főiskola fővárosi kollégiumában fogadta. Mint fogalmazott, „sokat voltam egyedül azokban az években. Érdekes kezdet volt. Nem könnyű".
Az est során a Budapest Orfeum című előadásból több olyan részletet is levetítettek, amelyen Császár Angela századfordulós sanzonokat és kuplékat énekelt. E kapcsán elmondta: „ahogy válogattuk a korabeli kottákat és olvastuk az akkori lapokat, úgy éreztük Szacsvay Lászlóval és Benedek Miklóssal együtt, mintha az akkori szerzők rólunk, nekünk írtak volna. Ez az érzés a nézők szívében is megfogant. Ez húzódik meg az előadás sikere mögött" – mondta Császár Angela.
2016年3月16日  |  móser zoltán császár angela akadémiai szalon