Kemsei István író – Illyés Gyula-díj – a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi-díja

Kemsei István első verseskötete, az Arc, 1973-ban jelent meg a Kozmosz könyvek költőindító sorozatában, Kormos István figyelme alatt, melynek a rangját maguk a költők emelték; szinte valamennyien a pályán maradva, jelentős teljesítményt értek el.  Kemsei István nemcsak stílusában volt korszerű, hanem a pályaíve is a korszak hű képét mutatta, még azzal is, hogy huszonkilenc évesen lett kötete, s negyven körül is úgymond „fiatal" költő maradt, és nem volt különös, hogy legtöbben teljes mesterségbeli biztonsággal indultak. Ő akkor a kor stílusiránya szerint, mely nálunk már politikai állásfoglalás is volt, az amerikai beat nemzedék szabad lelkületével, viszont az objektív líra szigorúságával alkotott. Jellegzetes a második kötet címe, Feljegyzések lyukas zokni korszakból, bár a versek olvastán hamar felejtjük, amit hozzáképzelnénk Jack Kerouac nyomán. Azzal, hogy nagy tehetségű költőként szemléli és érzi a világot, mindig személyisége erőterében maradt. Mégis erről a stílusról éppen a Más évezred című válogatott kötetig beszélhetünk. Utána nagy szerepekbe bújik, kilépve magából akarja pontosabban érteni és kifejezni önmagát, s a kort, s bővíteni a forma lehetőségeit is Ovidius, Don Juan és Kant álarca mögött, a létküzdelem, a szerelem és az öregség kifejezésében. De a jelen is visszatér önmagához a Zsánerképek az autóbuszon utasaival. A különféle témák végül összekapcsolódnak Kemsei István személyiségében. Így lesz az előbbi kötet prózai rokona a kiváló Duna-könyv, A szederinda szeme. És az abból sugárzó szépség és igazságérzet jellemzi kritikai munkásságát is. A Valamennyi időnk című tanulmánykötet jelentős írókat mutat föl a kilencvenes évek posztmodern kánonja ellenében. A negyven év negyven könyv című kritikagyűjtemény pedig egy pontosan eligazító irodalomtörténet is. Így méltatom idei Illyés Gyula díjasunkat, és minden jót kívánva gratulálok az elismeréshez.

Ágh István