Színházművészeti Tagozat

Tagozatvezető: Nagy Viktor

„Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak:
Kísérő sírást a sírásnak." (Ady Endre)

Szükség van ránk! Lépten-nyomon tapasztaljuk a szó, a zene, a tánc, a szokás- és viselkedéskultúránk iránti éhséget. De látjuk a gazdaság foglyaivá vált befogadó közeg fáradtságát és fásultságát is. A Magyar Művészeti Akadémia köztestületként, új lehetőségeinek birtokában szélesítheti, járhatóvá teheti az utat a művészet és az emberek között.

Mi, színészek, énekesek, rendezők, jelmez- és díszlettervezők az akadémia tagjaiként szervezett keretek közt tevékenykedhetünk szakmánk érdekében, és egyúttal a különböző művészeti ágak összehangolásával létrehozható nagyszerű művészeti események részesei, munkásai lehetünk. Hatalmas teremtő erő rejlik a Magyar Művészeti Akadémia sokszínűségében! A magyar opera- és színjátszást a hazai és egyetemes kultúra szolgálatában álló, a hagyomány és a korszerűség egészséges egységét megvalósító, egymást segítő alkotóműhelyek közösségévé szeretnénk kovácsolni. Ezen túl feladatunknak tekintjük a kortárs magyar széppróza és líra népszerűsítését is, és ugyanígy bármelyik művészeti ág, a zene, a népművészet, a vizuális művészetek megjelenési alkalmaihoz is hozzá kívánjuk adni a magunk tudását.

Fontos feladatunk életben tartani, megőrizni nagy elődeink, színházi alkotók: művészek, rendezők, színészek, ének- és táncművészek emlékét, hiszen a pillanat varázsának művészete a miénk, emlékezetünk pedig hamar fakul… Holott van kikre büszkén és örömmel emlékeznünk, példaként állítva őket a jövő generáció elé!

A fiatalság megnyerése, a vidék és a Kárpát-medencei magyarság művészeti életével való testvéries viszony kialakítása, nemzetközi kapcsolatok kiépítése, az arra rászoruló színházművészeti területek támogatása, a médián, a világhálón keresztül a külhoni magyarok rendszeres tájékoztatása olyan feladatokat jelent, amelyeket csak hosszú évek céltudatos munkájával lehet megvalósítani. Egyedül e munkától remélhető, hogy meghozza művészeti életünk zavarainak letisztulását, azt az időt, amikor a különböző irányzatok egymást és egymás művészetét tisztelve tudnak majd együtt gondolkodni, értékítéleteket hozni egész kultúránk javára.

Ehhez Kundry szavait kell megszívlelnünk a Parsifal III. felvonásából: „Dienen, dienen" – „Szolgálni, szolgálni". Nekünk, sok-sok csatát megélt művészeknek sem maradhat más, mint a magunk módján szolgálni hazánkat.