Benczúr Ház
1068 Budapest, Benczúr utca 27.


Nagyobb térképre váltás

Sass Sylvia: Pro Cultura Hungarica

Akadémiai székfoglaló előadás – 2014. június 27.

Sass Sylvia akadémiai székfoglaló előadásának címe a 2013. október 23-án, a Római Magyar Nagykövetségen átvett Pro Cultura Hungarica díjra utal. Mint elmondta, úgy érzi, hogy ez a díj nevében is kifejezi mindazt, melyet egész életében képviselt. Ez a szolgálat nagyon összetett – folytatta Sass Sylvia –, hiszen nemcsak a magyar zenei alkotások megszólaltatásával, értékeinek megőrzésével jár, hanem egy pedagógiai ideál átadásával, mely hagyományaival Liszt Ferenc gondolatait követi. Liszt Ferencet a példaképének tekinti több szempontból is. „Az első, számomra követendő példa, az örök megújulás vágya, mely sosem elégedett a már addig elért megfogalmazással. A nyugtalan útkeresés, mely állandóan újabb mélységeiben kutatja a zenei kifejezés eszköztárának lehetőségeit."
Liszt művei Sass Sylvia egész pályáját elkísérték, megtanulta szinte összes dalát, újra és újra elemzés tárgyává tette, hogyan és miért tér vissza sokszor évekkel később ugyanahhoz a költeményhez, melyet egyszer már megzenésített. Néhány dal, mint a J.W. Goethe költeményére komponált „Wer nie sein Brot mit Tränen aß" ennek csodálatos példája. Az első megfogalmazás romantikus kromatikáit felváltja a második verzió puritán egyszerűsége. Szinte Bartók zenei világát vetíti elénk szikár hangzásával. A hetvenes évek elején, még a Zeneakadémia növendékeként kapta meg Forrai Miklóstól, a Liszt Ferenc Társaság főtitkárától azoknak az addig ismeretlen Liszt kottának a másolatát, amelyet Szentpétervár egyik könyvtárában találtak meg. Liszt Tolsztoj drámaíró másod-unokatestvérének egyik versére komponálta művét. Forrai Miklós felkérte arra, hogy énekelje el a dalt, 1978-ban Schiff András zongoraművész közreműködésével lemezfelvétel készült a Decca bécsi stúdiójában. Azóta mesterkurzusai kötelező anyagaként jelöli meg egy Liszt-mű választását, és átadja a résztvevőknek a kotta a másolatát. A másik liszti példa, melyet minden erejével követni próbál, az összegyűjtött tudás átadása a növendékeknek. Megtiszteltetésnek érzi, hogy néhány éve részt vehet a Római Magyar Akadémia kulturális missziójában. Rómában egy különleges zenei műhely alakult ki, ahová rendszeresen érkeznek művészek továbbképzésre a világ minden tájáról.
Visszaemlékezett a hetvenes évek elejére, pályafutása kezdetére. Húszévesen lépett be először az Operaház patinás épületébe, mint ösztöndíjas magánénekes. Tanulmányai alatt a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián kiváló tanároktól kapott útravalót. Az énektanárnője Révhegyi Ferencné volt, a legendás Olga néni, akit még Richard Strauss tanított, általa felmérhetetlen szellemi javak birtokosává vált és Strauss dalirodalmának rajongója lett. A másik tanára, akire örök hálával gondol vissza: Varga Pál karmester, aki a szerepgyakorlat órákat tartotta, vele készült fel a Traviata főszerepére. Tanárainak 2006-ban megjelent A belső hang című könyvében állított emléket. Az Operaház tagjaként még találkozott egy olyan generációval, akik az egész magyar operajátszás meghatározó egyéniségei voltak. Együtt énekelhetett Simándy Józseffel, Melis Györggyel, Faragó Andrással, Házy Erzsébettel, valamint olyan kiváló karmesterrel dolgozhatott együtt, mint Ferencsik János, akivel Mozart: Figaro házassága című operájában a Grófné szerepét énekelte.

Már nagyon fiatalon elkezdődött nemzetközi karrierje, ennek meghatározó élménye volt az olasz karmesterrel, Lamberto Gardelli-vel való találkozás. 1974-ben ismerkedtek meg, amikor Verdi operájának, a Lombardok-nak a premierjére készültünk. A Gardellivel készített lemezek közül számára a legkedvesebb, a Medea című opera felvétele. Cherubini ritkán játszott operáját 1977-ben rögzítették a Hungarotonnál. Ebben a műben cizelláltan kidolgozott Médea figurája, mely nehéz színészi feladat elé állítja az énekest, különösen akkor, amikor a színpad segítsége nem áll rendelkezésre, kizárólag a hanggal kell megjeleníteni a drámát.
Két világpremiert énekelt pályáján, mélyen átélte azt a felelősséget, mekkora súlya van annak, amikor egy művet először szólaltat meg.
Az első ilyen megmérettetés Durkó: Mózes című operája volt, melyben az Anya szerepét jelenítette meg. A másik történelmi pillanat 1988-ban Mantovában volt, ahol bemutatták Malipiero: Sogno di un tramonto d'autunno című operáját.

Számos emlékezetes alakítása közül kiemelte még a Kékszakállú herceg várából Judit figurájának megformálását. Ennek a szerepnek a mai napig újabb és újabb árnyalatát fedezi fel és az előadásokon minden egyes találkozás egy új partnerrel, Sass Sylviából is egy másik Juditot varázsolt elő.
„Az a végtelenül nagy megtiszteltetés ért, hogy Bartók operáját a világhírű magyar karmesterrel, Sir Georg Soltival vehettem fel Londonban, a Decca stúdiójában 1978-ban, ahol partnerem Kováts Kolos volt. Ebből a felvételből készült a Magyar Televízió filmje 1980-ban, melyet Szinetár Miklós rendezett. Az operafilmet közel száz televízió állomás közvetítette egy Bartók évforduló kapcsán Yehudi Menuhin bevezető szavaival." Egész zenei gondolkodására meghatározó volt a találkozás Solti Györggyel, mely sok mindenre megtanította. „Precizitása, alázata a zeneszerző instrukciói iránt, példamutató. Végtelen dinamizmusa, mindent elsöprő tüze, lelkesedése a mű iránt, minket is magával ragadott." Ezeket az élményeket szeretné megosztani a fiatal generációval. Erre a 2013-as esztendő különleges alkalmat teremtett, az olasz-magyar kulturális év keretében a Római Magyar Akadémián betanította A kékszakállú herceg várát két kitűnő külföldi énekesnek: magyarul. Sass Sylvia hangsúlyozta, hogy számára a színpad mindig a művészet temploma.
 
Sass Sylvia (Budapest, 1951. július 12.) operaénekes Díjak: Liszt Ferenc-díj (1976), Székely Mihály-emlékplakett (1976), érdemes művész (1978) Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007). Zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte 1970 és 1972 között Révhegyi Ferencné növendékeként. A Magyar Állami Operaház színpadán 1971-ben debütált Frasquita szerepében (Bizet: Carmen), 1972 és 1979 között az Operaház magánénekese volt. Több nemzetközi énekversenyen vett részt, 1972-ben a Magyar Televízió Kodály Énekversenyén első díjat nyert, 1973-ban a szófiai énekverseny nagydíját kapta, valamint a legjobb kamaraénekesnek járó különdíjat. 1974-ben Moszkvában a Csajkovszkij Énekversenyen második helyezést kapott, az első díjat nem adták ki. 1975-től egyre többet szerepelt külföldön, fellépett többek között a londoni Covent Gardenben, a Milánói Scalában, a bécsi Staatsoperben, a New York-i Metropolitanben, a Párizsi Operában, a moszkvai Bolsojban, valamint Hamburgban, Frankfurtban, Münchenben, Aix-en-Provence-ban, Salzburgban, Glasgowban, Moszkvában, Prágában, Szófiában, Bostonban, Denverben, Los Angelesben, Pittsburghben, Miamiban, Tokyoban, Caracasban, Santiago de Chilében. Judit szerepét (Bartók: A kékszakállú herceg vára) énekelte a New York-i Carnegie Hallban, a londoni Royal Albert Hallban pedig Verdi: Requiem-et. Többek között olyan neves karmesterekkel szerepelt együtt, mint Solti György, Ferencsik János, George Prêtre, Lamberto Gardelli, John Pritchard, Alain Lombard, Sir Charles Mackerras, Gianandrea Gavazzeni, Kent Nagano, Nello Santi, Michel Plasson, James Conlon, Rafael Kubelik, Sir Edward Downes, Francesco Molinari Pradelli, Nicola Rescigno, Alberto Erede, Oliviero De Fabritiis. Olyan kiváló énekesekkel, mint Alfredo Kraus, Boris Christoff, Carlo Bergonzi, Placido Domingo, Jose Carreras, Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Neil Shicoff, Grace Bumbry, Robert Lloyd, Giuseppe Giacomini. Huszonnégy év színpadi karrier alatt, negyvenhét főszerepet alakított. Két világpremier énekelt, Budapesten Durkó: Mózes című operájában az Anya szerepét, valamint Mantovában a D'Annunzio szövegére komponált operában, Malipiero: Sogno d'un tramonto d'autunno, La dogaressa vedova Gradeniga szerepét. 1996-tól mesterkurzusokat tart, többek között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, Budapest, Tokyóban a Musachino Akadémián, Jeruzsálemben a Rubin Akadémián, Santiago de Chilében a Zeneakadémián, Londonban a Kodály Institute of Britain-ben, a Párizsi Magyar Intézetben, a Római Magyar Akadémián. Több mint harminc lemeze jelent meg, melyek között teljes operafelvételek és szólóalbumok egyaránt megtalálhatók. Székfoglaló előadásának címe: Pro Cultura Hungarica

2014. június 28.