A Szent Korona művészete

1978. január 10-én az amerikai Fort Knox katonai támaszpontról hazakerült a magyar Szent Korona. Ennek 40. évfordulója alkalmából a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete konferenciát szentelt a koronázási ékszer tiszteletére. A Makovecz Központ és Archívum épületében november 26-án megtartott megemlékezés legismertebb történelmi ereklyénk művészetét járta körbe, olyan előadókkal adózva az emlékév nimbuszának, mint Fekete György, Jankovics Marcell és Varga Péter. A Szent Korona-tan lélekemelő, szemléletformáló hatását pedagógiai oldalról megközelítve Kokas Nikolett mutatta be, míg Kocsis Miklós állami jelképünk közjogi helyzetéről beszélt. Az előadókat, egybegyűlteket dr. Kucsera Tamás Gergely köszöntötte.
Bevezetőjében dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára a korona visszaadásának politikatörténeti aspektusaival nyitott. Két egymásnak feszülő nézetet osztott meg ezzel kapcsolatban. Egyrészről a magyar emigráció jelentős része amellett érvelt akkoriban, hogy nincs a Szent Korona-tanhoz köthetően legitim kormánya hazánknak, „nincs hivatalos Magyarország", akinek vissza lehetne adni. Míg a másik eszme képviselői amellett álltak ki, hogy a Szent Korona és a koronázási ékszerek a magyar nemzet tulajdona, így történelmi helyzettől függetlenül az országot illeti. Az amerikaiak oldaláról is voltak pro és kontra érvek, végül azonban minden egyes darab visszakerült „a néptől a népnek" mottóval kísérve. Ezután a hazakerült kincsek eszmetörténeti kitüntetettségének jogi felelősséggel összekapcsolt fontosságára, és felelősségére hívta fel a figyelmet. A nemzeteszményt, a nemzeti egységet és az államiságot kifejező, Isten által deklarált hatalmat a mindenkori uralkodó a nemzet legfőbb szimbólumának jegyében élvezi, ugyanakkor felelőssége is egyenrangú e hatalom birtoklásával. Ha nem képes megfelelően betölteni a beavató korona őt megillető szerepét, ha letér az uralkodás helyes ösvényéről, akkor éppen a korona nevében, annak jogi és szakrális vonzatainak értelmében, hatalmától megfosztható. A magyarság sorstengelyének metszéspontjában elhelyezkedő Szent Korona kettőssége ebben rejlik. Fekete György, az MMA tiszteletbeli elnöke a magyar államiság kvintesszenciájává váló jelképünk méltatását a millecentenáriumra meghirdetett győztes pályázat eredményeként létrejött „A Szent Korona ezer arca" című, Sunyovszky Sylvia színművésszel együtt szerkesztett könyv bemutatásával kezdte. A mai napig egyedülálló gyűjtemény csaknem 6000 koronaábrázolásból szelektált. Az ezeréves koncentráció körülbelül 80 fajta művészeti, népművészeti és iparművészeti műfajban elképesztő változatossággal, a mesterségbeli kimunkálás legmagasabb fokával jelenik meg az európai királyi koronák történetében leggazdagabban díszített képzőművészeti alkotáson.
Papp Gábor művészettörténész a hetvenes években megélénkült koronakutatás során vizuális analógiák sorát ismerte fel a szibériai sámánkoronák és a Szent Korona között. Erről már Jankovics Marcell, az MMA alelnöke „Táltoskorona" című előadásában beszélt, amiben alapvetően a bizánci koronákkal való összehasonlítás tárgyává tette szent ereklyénket. A Szent Korona bizánci elemei egyértelműek, de kiképzésében formai hasonlóságok alapján funkcionális megfelelések vannak. A napszimbolikát mutató korona ágai, a csüngők, a teret, időt negyedelő keresztpánt (meridián), mind kereszténység előtti misztikus rendeltetésre utalnak.
Varga Péter, az MMA rendes tagja restaurátor szemmel az ötvös szakma teljes tárházát felvonultatva részletgazdag elemzésben bontotta ki a Szent Korona motívumkincseiben rejlő művészi finomságokat. Szvetnik Joachim nevére többször hivatkozott. A korona hazakerülésében szakértőként közreműködő ötvösművész munkássága a mai napig meghatározó jelentőséggel bír. Kokas Nikolett, vizuális- és környezetkultúra tanár csiszolatlan ékkövekről, a fiatalokat magyarság felé orientáló tanári módszerekről beszélt. Ennek egyik ékköve a Szent Korona fizikai és eszmei szerepének felismertetése, egy minden tekintetben oldott hangvételű, mélyebb megértést kifejlesztő alkotási folyamat keretében, ahol feladatként a különféle műfajokban ábrázolandó korona az alázat foglalatába illesztett nemzettudatot képes kifejleszteni a gyerekekben. Végezetül Kocsis Miklós, az MMKI igazgatója Eckhart Ferenc nevét hangsúlyozta ki, akit a Szent Korona-tan körül kialakult viták (van-e közjogi jelentősége) egyik leghitelesebb alakjának tart. Ennek kapcsán kifejtette, ritkaságszámba megy, hogy egy köztársasági államformát magáénak tudó alkotmányos demokrácia markáns tisztelettel viszonyul egy alapvetően monarchikus jelképhez. A millenniumi törvény 2000. évi első törvénye: „A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban", államelméleti hatáskör szempontból is legitimizálja a Szent Korona-tant, hozzárendelve ezzel misztikus, nemzetösszetartó erejét a jog világához.