A Közelképek írókról újabb kötetei

A Magyar Művészeti Akadémia Közelképek írókról című kismonográfia-sorozata 2014-ben indult el az Irodalmi Tagozat kezdeményezésére az azóta már elhunyt Albert Gábor pályaképének bemutatásával. Mára a sorozat húszkötetesre bővült. Ezekben a kismonográfiákban összegző jelleggel mindeddig feltáratlan életművek kerülnek megismertetésre. A kötetekben válogatott bibliográfia és képmelléklet is segíti az írói-költői pályák megismerését. Ugyan változatlan formában, de ebben az évben már az MMA Kiadó gondozza a könyveket, így Grendel Lajos, Sigmond István, Utassy József monográfiáit, valamint a legutóbbi, az Oláh János életművét összegző – szintén a könyvhétre napvilágot látott – kötetet.

Elek Tibor: Grendel Lajos
 
Az ötödik évében tart az MMA monográfiasorozata Közelképek írókról címmel és Ács Margit író, kritikus szerkesztésében. A Grendel Lajosról szóló mű, Elek Tibor munkája a sorozat 17. kötete. Elek Tibor akkurátusan és érzékenyen tárgyalja végig az író eddigi művészi útját az „elhúzódó pályakezdés"-től és a korai regényektől az irodalmi és közéleti szerepvállalásokon, a novellákban megfigyelhető valóságálom és álomvalóság elemzésén, az Abszurdisztánban játszódó regények fölfejtésén és az író irodalomtörténetben elfoglalt helyének meghatározásán át az újabb regényekig és az utolsó két műig, a Rossz idők járnak című novelláskötetig és a Bukott angyalok című regényig. Grendel Lajos az MMA rendes tagja és a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője, aki a magyar irodalom egyetlen olyan prózaírója, akire a szlovákok is büszkék. A monográfia végén Elek Tibor a következőképpen összegezi eddigi munkásságát: „Grendel Lajos évtizedek óta a kortárs magyar próza állócsillaga, élő klasszikusa. Állócsillaga, mert folyamatosan gazdagodó munkássága, az életmű egészén végighúzódó állandóságai mellett rendre meglepetésekkel is szolgál, amelyek megújuló figyelmet érdemelnek. Még csak a hetvenedik születésnapjához közeledik az író, a novelláskötettel és a regénnyel az életmű nincs lezárva, jó szokásához híven még számos meglepetést tartogathat számunkra."
 
 
Demeter Zsuzsa: Sigmond István
 
Az MMA néhai tagjáról, a négy és fél éve elhunyt erdélyi íróról, Sigmond Istvánról Demeter Zsuzsa írt gondolatébresztő monográfiát. Az irodalomtörténet az úgynevezett második Forrás-nemzedékhez sorolja az 1969-ben, a Forrás-sorozatban novellákkal debütáló Sigmond Istvánt, aki elsősorban prózaíróként ismert, de nem elhanyagolhatóak színdarabjai sem. Demeter Zsuzsa a monográfiában többek közt arra mutat rá, hogy „Sigmond prózanyelve egyre erőteljesebben hordozza magán a gondolatiság jegyeit, a nyelv egyre inkább önmagába olvasztja a történetet." Az Angyalfalva című, 2008-ban megjelent regényre rátérve pedig a monográfus ezt írja: „Mintha a narrátor számára az emlékezésben nem a múlt eseményeinek a felidézésén lenne a hangsúly, hanem ennek a jelent felfaló múltnak a minél erőteljesebb nyelvi, gondolati formába való öntése, illetve maguknak az eseményeknek a reflexív, filozofikus tömörségű, aforisztikus megfogalmazása. Ezért van az, hogy ebben a regényben (is) minden mondatnak súlya van, s éppen a nyelviség, gondolatiság terhe által érzékelhetjük annak a bűnnek a súlyát, amely a narrátor vállára nehezedik. A nyelv teljesen eluralkodik a regényben, olyannyira, hogy a nyelviség fogja a narrátor kiltétét is meghatározni." A monográfus arra is rávilágít, hogy „megszűnik maga a jelen is, s legfontosabb elemévé a hiány, a múlt hiánya, a bűn hiánya, az apa hiánya (?) − vagy nevezhetjük más szóval: a csend válik."


Nagy Gábor: Utassy József
 
A nyolc éve elhunyt költőről, az MMA posztumusz tiszteleti tagjáról, Utassy Józsefről Nagy Gábor költő, irodalomtörténész írt az apró részleteig és az átfogó gondolatokig elmenő monográfiát, ráadásul a kötetet számos verselemzés mélyíti és gazdagítja. Nagy Gábor tíz nagy fejezetben mutatja be Utassy József művészetét, teljes képet adva a költő életéről, pályájáról és minden olyan mozzanatról, amely az olvasóknak további segítséget ad az Utassy-művek jobb megértéséhez. Nagy Gábor úgy véli: „Utassy költészete keveset változott az évtizedek során. Meghatározó sorsélményei részben már megvoltak költői indulásakor (édesapja halála, gyermekkor világa), mint ahogy nagyjából a költői hangkészlet teljessége is rendelkezésre állt − legalább már a Csillagok árvája írásakor, a hetvenes évek fordulóján. Az újabb sorscsapások csak sötétítettek e költészet tónusán, és − részben ezek hatására − a költői világ is egyre inkább »absztahálódott«: a magánmitológia, a kozmológiai motívumháló kijjebb szorította a versek világából a hétköznapi dolgok és a társadalmi-közéleti kérdések dimenzióját. Utassy adys gesztusai, a tekintéllyel dacolás, a hetykeség mellé csöndesebb, visszafogottabb gesztusok társultak, elsősorban József Attila és Kosztolány Dezső költői világát megidézve."