Kalász Márton könyvbemutatója a Kecske utcában

Kalász Márton legújabb könyvét, a Gyermek-Bábel című kötetet mutatatták be a Kecske utcai Makovecz szalonban március 23-án. Az est háznagyi teendőit Tamás Menyhért látta el, Dóka Andrea színművész és Szabó András előadóművész pedig részleteket olvasott fel a Kossuth díjas költő, író, egyetemi tanár művéből.
Tamás Menyhért szerint a Gyermek-Bábel című könyv Kalász Márton legáttetszőbb, legplasztikusabb kötete. Mint fogalmazott: „felépítése remek, minden sorából kitetszik, hogy az írónak nem csak az anyanyelve magyar, de magyarul is érez és gondolkodik. Ez a gondolkodás pedig különösen rokonszenves. A könyv egyik fontos üzenete, hogy minden pillanatban, még a halálunk pillanatában is újjá tudunk születni".
Tamás Menyhért laudációját követően Kalász Mártonnal Borbély László beszélgetett. A Kossuth díjas költő, író arra a kérdésre, hogy milyen, a későbbi munkásságára is kiható szellemi és lelki útravalót hozott magával a gyermek- és ifjúkorából, elmondta, hogy egy baranyai svábok által lakott faluban, német ajkú, Istenfélő családi környezetben látta meg a napvilágot. Noha iskolás koráig nem is beszélte a magyar nyelvet, az első költeményét mégis magyarul írta. Szülőfaluja a második világégést követően megváltozott, hiszen sok sváb családot kitelepítettek, helyükre pedig a Felvidékről elűzött magyar családok, valamint a Bácskából elkergetett bukovinai székelyek költöztek.
Ez a színes nyelvi környezet számára meghatározóvá vált. Erre példaként hozta: gimnazista korában az irodalomtanára egy ízben megkérdezte tőle, hogy „édes jó fiam, milyen nyelven beszélsz te magyarul? Ez utólag persze érthető számomra, hiszen én akkor együtt használtam a felvidéki, a bukovinai székely és más magyar tájnyelv fordulatait" – mondta. Hozzátette: középiskolai tanulmányait Pécsett, a ciszterci atyák frissen államosított gimnáziumában folytatta, ahol akkor még az atyák is taníthattak. Magyar tanára, Ágoston Julián is ciszterci atya volt, aki a verseit elküldte a Vigília című katolikus folyóiratnak. A Rónay György által szerkesztett lap pedig közölte azokat.
Ágoston Julián – aki maga is tudós szerzetes volt – azonban ezt már nem láthatta, mert 1949-ben egy éjszaka internáló táborba vitte az ÁVH. Ez az élmény aztán Kalász Márton későbbi vers és prózavilágát is meghatározta.
A Gyermek-Bábel című könyv egyik stiláris érdekessége: költemények és tárcák színesítik egymást, a könyv befejezéseként pedig egy nagy ívű élet-interjú olvasható. Ez utóbbit a szintén jelenlévő Szakolczay Lajos irodalomtörténész készítette, aki elárulta: az interjút nem most, a könyv megjelenése alkalmából készítette, hanem jóval korábban. Abban az időben számos irodalmárral készített ilyen nagyinterjút, ezen írások egy részét, mint például a Csoóri Sándorral, vagy a Nagy Gáspárral készült beszélgetését a Magyar Naplóban publikálta. Pécs kapcsán elmondta, hogy a Dunántúl egyik szellemi központja volt, ahol pezsgő szellemi élet zajlott. Véleménye szerint a baranyai nagyváros légköre Kalász Márton számára is megtermékenyítő erejű volt. Hozzátette: „pályaútján döbbenetes erővel lehet tetten érni az erkölcsi tartást és az emberré válás akarását. Egész életműve erkölcsös alapokon nyugszik. Az erkölcs szerepe műveiben végig megjelenik, egész életműve ezt a szemléletet tükrözi".
25 maart 2016  |  kalász márton tamás menyhért akadémiai szalon