A Szamár sziget szellemkatonái

A nagy háborúként is emlegetett első világégés egyik, kevésbé ismeretes, de magyar szempontból tragikusnak mondható eseményére, a Szardínia melletti Szamár szigeten lévő hadifogolytáborra emlékeztek a Kecske utcai Makovecz-szalonban Margittai Gábor filmjének levetítésével február 10-én. A „Szamár sziget szellemkatonái" címet és „A nagy háború eltitkolt halálmarsa" alcímet viselő mozit Major Anita rendezte. Az esten a háznagyi teendőket Vathy Zsuzsa látta el.
A drámai hangú dokumentumfilm annak a mintegy 85.000 osztrák-magyar hadifogolynak a sorsát dolgozta fel, akik a nagy háború első esztendejében, vagyis 1914-ben kerültek szerb hadifogságba. Ez az esztendő ugyanis nem igazolta vissza a monarchia előzetes háborús számításait, mert az orosz haderő egészen a Kárpátokig tört előre, Szerbia pedig sikeresen visszaverte csapataink támadását. A déli hadszíntéren 1914-ben nagyjából 85.000 hadifoglyot veszített a monarchia. A következő esztendőben azonban a Duna-menti birodalom visszavágott, hiszen német szövetségesével karöltve 1915. október 2-án elsöprő erejű támadást indított, amelyhez két héttel később Bulgária is csatlakozott. Mindennek már a szerb hadsereg nem tudott ellenállni és dél felé, Albánia irányába visszavonult, hogy a szkipedárok földjén érjen ki az Adriai tengerre. Szinte egész Szerbia menekült: a királyi család, a polgári lakosság, a katonák, akik magukkal hajtották hadifoglyaikat. Az élelem hamar elfogyott, az Albán havasok között télen úgy terelték át a magyar bakákat, hogy nem kaptak ennivalót. Ráadásul kitört a kolera-járvány is, amely még további tizedelte a hosszú út viszontagságaitól legyengült magyar katonákat. Az olasz flotta a túlélőket hajón szállította át a Szardínia melletti Szamár szigetre. Margittai Gábor dokumentumfilmje oknyomozói alapossággal dolgozta fel ennek a halálmenetnek a történetét. Az alkotók bejárták a Szamár sziget titkos rejtekeit. A szigetről tudni kell, hogy a XIX. században karantén szigetnek jelölték ki az olasz hatóságok, hogy egészen a közelmúltig börtönszigetként működjön. Itt őrizték Olaszország legrettegettebb bűnözőit. Az „olasz Alcatrazként" is említhető sziget most is zárt, a börtön bezárása óta az itt élő növényritkaságok miatt szigorú természetvédelmi oltalom alatt áll. Minden bizonnyal ennek a zártságnak köszönhető, hogy megmaradtak a száz évvel ezelőtti hadifogolytábor emlékei. A barakkok és a sátrak helyei, vagy a kápolna, ahol a magyar hadifoglyok szentmiséken vettek részt. Az alkotók körbejárták a szigetet és bemutatták a magyar bakák összes, fellelhető emlékeit. De a holtak szórványát tágabb körben is fellelték: a szardíniai San Serafino kápolnájának küszöbénél például hét erdélyi bakát földeltek el, s a filmben látni lehet, ahogy a helybéliek egy kis ünnepség keretében rájuk emlékeznek. Margittai Gábor filmjében nagyon sok ember megszólalt. Helybéliek, akik szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak a hadifogolytáborról és az itt élő magyarokról.
A dokumentumfilm levetítését követő beszélgetésen Margittai Gábor elmondta: a visszavonuló szerb haderő 85.000 osztrák-magyar hadifogollyal indul neki az Albán tengerpartra vezető útnak. Ebből az embertömegből a háború után mindössze hatezren tértek haza, de közülük is sokan belehaltak a lágerekben és a halálmars során szerzett betegségekbe, illetve a feldolgozhatatlan szenvedésekbe. Emlékük előtti tisztelgés gyanánt először könyvet írt róluk, majd nemzetközi multimédiás vándorkiállítást szervezett, amely bemutatta, hogyan éltek a lágerekben. Törekvése harmadik pilléreként készítette el a dokumentumfilmet.
1 maart 2016  |  vathy zsuzsa akadémiai szalon