Műcsarnok
2014. június 4. – 2014. szeptember 7.
Kurátor: Szegő György

I. Építészeti Nemzeti Szalon – 100% kreativitás

A Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére és támogatásával minden idők legjelentősebb kortárs építészeti összefoglaló-kiállításának ad otthont a Műcsarnok. A nagyszabású tárlaton több mint 200 épület és tervezője vonulnak fel, s adnak ízelítőt napjaink és a közelmúlt izgalmas magyar építészetéből, makettek, óriásnyomatok, filmek, tervek és egyéb műalkotások, illetve dokumentációk révén. 
A 2014-es évet – Ybl Miklós születésének bicentenáriumát – a kormány az Építészet Évének nyilvánította. Az ünnepi év számos eseményt kínál annak a gondolatnak a népszerűsítésére, hogy az építészet a magyar kultúra egyik meghatározó eleme, kiemelkedő kulturális érték. Ugyanakkor az építészek alkotó munkája hagyományosan az innováció hordozója, éppen ezért az I. Építészeti Nemzeti Szalon a jelen mellett a jövő ökologikus gondolkodására figyelő építészetére is fókuszál.

A Műcsarnok interjúja Szegő Györggyel:

A tárlat középpontjában a kreativitás dicsérete áll. A magyar építőművészet különböző irányzatait bemutató anyagválogatás a legszélesebb befogadói igényekhez igazodik: az elmúlt másfél évtized magas építészeti értékeket hordozó és látványos épületei, megkerülhetetlen beruházásai éppúgy megjelennek a mintegy 2500 négyzetméteres kiállítótérben, mint a kis közösségek templomai, közösségi terei vagy emblematikus házai. Emellett a kiállítás egy-egy teremben megidézi az előző generáció legjelentősebb mestereit, de helyet kapnak az építészoktatás mai műhelyei, hallgatóik munkái, és az építve tanítás különleges dimenziója: a vándoriskola is. Külön egységekben jelentkezik a műemlékek újragondolt építészete, a kortárs tájépítészet, a belsőépítészet, emellett pedig több, az építészethez kapcsolódó társművészeti alkotás is várja a közönséget.
 
 
* * *
 
A tárlat június 3-i ünnepélyes megnyitóján Balog Zoltán hiánypótlónak nevezte a kiállítást. Az emberi erőforrások minisztere úgy fogalmazott, a tárlat bemutatja "azokat a világhírű építészeinket és épületeinket, akik és amelyek minden figyelmet megérdemelnek".
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke kiemelte: az MMA első Műcsarnok-beli kiállításával alkalmat kívánt adni a vizuális művészetek bemutatkozására, most az építészetnek, jövőre a képzőművészetnek, majd az ipar- és tervezőművészetnek, végül pedig a fotóművészetnek. Szólt továbbá a kiállítás rendezőinek és a tárlatban megjelenő szakembereknek világszínvonalú munkájáról. Úgy fogalmazott, a kiállítás megnyitásával "megkezdődik a Műcsarnok visszaadása a magyar vizuális művészeteknek".
Szegő György, a kiállítás kurátora elmondta, a kiállítás rendezésekor célkitűzése volt, hogy olyan tárlatot készítsen, amely megszólítja a magyar és külföldi látogatókat. "Olyan kiállítást álmodtunk meg, amely megidézi a valódi építészetet sok fotóval és makettel, kevés rajzzal, kevés szöveggel, de annál több filmmel, és átadja azt a vizuális élményt, amelynek a mi korunkban sokkal nagyobb jelentősége van, mint a korábbi századokban" - mutatott rá.
Sáros László György, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke hangsúlyozta: "itt van minden, amit magyar építészetnek hívunk". Az elmúlt másfél évtized magas építészeti értékeket hordozó és látványos épületei, beruházásai éppúgy megjelennek a terekben, mint a kis közösségek templomai, közösségi színterei vagy emblematikus házai.
A tárlathoz számos kísérőprogram is kapcsolódik, amelyek között koncertek, építészeti filmbemutatók, kerekasztal-beszélgetések, és tárlatvezetések is szerepelnek. Az I. Építészeti Nemzeti Szalon kiállítását június 4-től szeptember 7-ig láthatja a közönség.
 
 
A KIÁLLÍTÁS
 
A Műcsarnok főtengelyének installációi között 72 kortárs épülettel ismerkedhet meg a látogató fényképek, makettek, tervrajzok, illetve mozgóképek segítségével. A válogatás híven reprezentálja a kortárs magyar építészeti szcéna sokszínűségét. Az installációk berendezésében az egyes épületek alkotói is aktívan közreműködtek.
 
A kiállítás nyitó termében kilenc nagyméretű világító kép mutatja be a kiemelkedő építészeti minőség legfrissebben átadott, felemelő példáit.
 

Újornamentika és díszítőhagyomány
A szerves építészet népi hagyományokat őrző, és a komputeres tervezés parametrikus tervezésével újra megjelent díszítő tendenciák közelítenek egymáshoz. Ezt a magyar szecessziótól elindult, a klasszikus modernben átalakult, most formálódó új folyamatot is érzékeltetni szeretnénk a világító képek épületfotóival.

Újragondolt épületek
A romantikában megjelenő racionalizmusnak köszönhető, hogy az azóta épült házak ma is élhetőek, megtartásukkal őrizni lehet a városlakó identitását, szolgálni lehet a környezet harmóniáját. Az újragondolt épületek akár illeszkedő, akár ellenpontozó kompozíciós elvű bővítése egyszerre van jelen napjaink gyakorlatában. Régebbi korok műemlékeinek esetében is újra lehet gondolni az épületet – akár a kreativitás féken tartásával. A kiállítás ezen részében sokféleképpen újragondolt házak kortárs példái láthatóak.
 
Architektúra és belsőépítészet
A Szalon belsőépítészet terme ízelítőt ad az építészet és a belsőtervezés rendkívül sokoldalú kapcsolatából. Azt a folyamatot is láttatja, hogy a képzőművészet és az iparművészet közötti határok mára szinte eltűntek. Egyrészt a tervezőművészet autonóm irányait, másrészt a belsőépítészet alkalmazott műfajait is felvillantja a válogatás.
 
Építészet és társművészetek
Itt és most a vizuális művészetek paradigmaváltásának lehetünk tanúi ‒ ezért is fontos hangsúlyozni a megújulás szükségességét. Az építészet esetében ebbe az „élő bolygó" szemlélete ugyanúgy beleértendő, mint a régi-új, kézműves hagyományokra építő művészetfelfogás. Az itt kiállított épületek és a befogadott képzőművészeti alkotások tudatosan sokfélék: a művészetek szabadságeszménye és a nyitott párbeszéd is ezt igényli.
 
Mérnök-építészeti létesítmények
A fotókon bemutatott új mérnöki és építészeti tervezőmunkát ötvöző létesítmények már a jelenben elnyerték a szakma és a közönség elismerését. Az új víztorony vagy a friss metróállomások szerkezeteinek térbeli ornamentikái hamarosan ugyanúgy identitásunk őrzői lesznek, mint a most bő 150 éves Lánchíd, 120 éves Szabadság híd vagy a 60 éves új Erzsébet híd.
 
Tájépítészet – 21%
A 2012-es, 2013-as és 2014-es „Év Tájépítésze" pályázat döntőseinek munkáit bemutató tájépítészeti terem témája a szerethető, élhető, éltető és élményt adó szabad tér. Mindez a szó legtágabb értelmében értendő: kertek, parkok, zöldhálózati elemek, amelyekben a 'szabadság', az élő növényzet, a zöld, a víz uralkodik; városi terek és sétányok, ahol az urbánus környezetet tájépítészeti eszközök oldják és teszik élhetővé, megélhetővé és tartalmassá.
 
Építészoktatás
Az építészoktatásnak szentelt teremben az egyetemi és DLA tanulmányok során magyarországi építészképzés műhelyeiben készült munkák kerülnek bemutatásra. A kiállítók nevei jelzik, hogy a műhely fogalmába az építészhallgató és tanára – úgynevezett korrektori – munkája egyszerre beleértendő.
 
Építve tanítani
A Kós Károly Egyesülés Vándoriskolája és a BME „Szerves építészet" oktatói – a legendás tokaji és visegrádi építésztáborok mintájára – az ezredforduló óta vezetnek építőtáborokat. A vándoriskola és a szerves oktatás építőtáborai az adott helyszín közösségéhez csatlakozva építik fel saját, mesterük vagy az alapító Makovecz Imre egy-egy tervét, így az építő folyamat a saját és a helyi közösség épülését, megerősödését is szolgálja.
 
Főépítészek víziói
Ahol főépítészt alkalmaznak, ott elismerik az építész szakmát, a helyi örökség és környezetkultúra meghatározó szerepét. Ezek a települések szebbek, rendezettebbek, érződik rajtuk az építészeti figyelem, a „jó gazda" szemlélet, az ott élők „méltósággal telibb" valósága. Az Apszis-kiállítóteremben ennek a szemléletnek és eredményeinek példaértékű teljesítményeit, az épített környezet formálásában sikeres településeket és főépítészeiket mutatja be a kiállítás.

Mesterek
Az itt látható összeállítás a 20. század első harmadában Magyarországon kibontakozó építészeti irányzatoknak és azok továbbfejlődésének kiemelkedő példáit mutatja be, huszonöt mester egy-egy főművén keresztül. Ezek a már eltávozott építészek a ma alkotó nemzedékek mesterei, a jelen sokszínű építészetének nagy elődei.
 
Magyar Építészek Fája (17501950)
A kiemelkedő építészeknek emléket állító oszlopon az 1750 utáni 200 év legjelentősebb 120 Magyarországon alkotó építészének egy-egy fontos műve szerepel.
 
Filmválogatás
A háromcsatornás, szinkronban vetített videó folyamatában mutatja be a magyar építészet, a szecesszió, a modern és a kortárs, 20. és 21. századi ornamentika használatát. A filmnek – a tokiói UIA-kongresszuson volt a premierje – most a Műcsarnokban van a magyarországi ősbemutatója.
A monitorokon futó filmek többsége neves építészeket bemutató klasszikus televíziós portréfilm vagy éppen eseménykrónika, de akad közöttük néhány egészen friss alkotói vallomás is, mint például Bán Ferencé, Dévényi Sándoré, Török Ferencé vagy a határon túl alkotó Zakariás Attiláé.
 
2014. június 4. – 2014. szeptember 7.
Kurátor: Szegő György építész
Kurátorasszisztens: Pálinkás Edit művészettörténész
Fotószerkesztő: Bujnovszky Tamás fotóművész
 
Társkurátorok
Építve tanítani: Csernyus Lőrinc építész és Turi Attila építész
Mesterek: Winkler Barnabás építész
Építészoktatás: Balogh Balázs építész és Lázár Antal építész
Főépítészeti víziók: Salamin Ferenc építész és Sáros László György építész, Magyar Főépítészek – országos Főépítészi Kollégium
Tájépítészet: Dr. M. Szilágyi Kinga tájépítész, egyetemi tanár
2014. május 27.