Különleges, kétoldalas szőttesek

Sárköz, a szépség kertje

„… aki egyszer bejut a szépség kertjébe, az versöt is álmodhat meg írhat, meg éneköt is mondhat, meg szűhet, meg hímözhet, mert minden szépség egy tüvön van…" – mondta néhai Kati Éva népművész. Aligha lehet szebben fogalmazni egy olyan kiállítás beharangozójában, ahol a magyar nyelvterület egyik leggazdagabb szőtteskultúrájának, a sárközi szőtteskincsnek jelenlegi legjobb ismerője, legnagyobb mestere, Fodorné László Mária, a Népművészet Mestere, az MMA Népművészeti Tagozatának rendes tagja mutatkozik be, megidézve a szülőfalu, Decs és a tájegység, Sárköz szépségeit. A tanítómesterek emléke előtt egy-egy szőttesalkotásuk bemutatásával tiszteleg.
„A szövés gyógyír örömre, bánatra" – mondja László Mária, s most a Pesti Vigadóba látogatók is részesedhetnek ebben a gyógyírban. A kiállítás egy olyan életmű régi és új alkotásait mutatja be, amelyben a hagyomány megismerésének, megőrzésének és a hagyomány megújításának szándéka is magas színvonalon jelenik meg a kézzel szőtt szépséges szőtteseken.

A gazdag népi hagyományokkal rendelkező Sárköz szívében, Decsen születtem. A szövéssel gyermekkoromban találkoztam először. A szomszédunkban lakó Nemesné Futó Katica néni bedolgozó szövő volt a Decsi Háziipari és Népművészeti Szövetkezetben, s nála csodálattal figyeltem hogyan alakul ki a szőttes, hogyan viszonyulnak a fonalrendszerek egymáshoz és milyen csodálatos a végeredmény. Katica néni szeretettel és türelemmel tanított meg a szövés alapjaira. Itt meg is pecsételődött a sorsom. Később magam is a Szövetkezet dolgozója lettem, s a közös műhelyben találkoztam azokkal a hiteles népművész mesterekkel, akik mindent tudtak a sárközi szőttesről. Ők tanítottak, irányítottak bennünket, vezették a műszakokat. A munkájuk iránti szeretet, tisztelet és alázat példaértékű volt számomra. Közülük is a legnagyobb mesterem Szélesné Rengecz Bözsike néni volt. Tőle tanultam a legtöbbet, kivételesen gyönyörű munkái voltak. Élete végéig segített, tanított és szoros kapcsolat maradt közöttünk. Átadta nekem a sárközi kétoldalas szövés mindenkor féltve őrzött titkát is. A sok évtizedes munkám során igyekeztem mindig részt venni szakmai versenyeken, országos pályázatokon olyan alkotásokkal, amelyek a hagyományokban gyökereznek, ugyanakkor megfelelnek a mai funkciónak is. A sikereim elismeréseként 1977-ben megkaptam a Népi Iparművész címet, 2005-ben a Népművészet Mestere lettem, majd 2014-ben beválasztottak a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatába. Úgy érzem, hogy még néhányan, akik a népi szövés titkainak őrzői vagyunk, kötelességünk lehetőségeink szerint továbbadnunk ezt a tudást, „hiszen a múltat tisztelnünk kell és éltetnünk tovább!" – Fodorné László Mária.

A linkre kattintva A megszőtt idő címmel további interjú olvasható Fodorné László Máriával. Az interjú a Magyar Művészeti Akadémia Művészpáholy rovatában jelent meg a Magyar Hírlap hétvégi mellékletében.
Sárköz
„A mohácsi vész előtt Dél-Dunántúl az ország legsűrűbben lakott részéhez tartozott. Baksay Sándor (1832–1915, református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke, szépíró, költő, műfordító) idézi azt a régi mondást, miszerint aki Tolnát és Baranyát már bejárta, az mindent látott, amit érdemes látni, világlátott ember, mert ez a vidék egyben a leggazdagabb és legműveltebb megyék területéhez tartozott. […] A Sárköz felszínének nagyrészét minden évben megjárta a két folyó (Sárvíz és Duna) árvize, ezért az árvízszint fölé emelkedő halmokon csak néhány magyar falu települt. E falvakat körülvevő, nehezen járható ingoványos rétség és őserdő védte és rejtette el a Sárköz lakosságát a nehéz, hadjárásos időkben. […] A megmaradt sárközi községek, Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Báta bizonyára az elpusztult közeli falvak népéből is megőriztek néhány családot, […] A műveltség… sem áll egyszerűen különböző elemek halmazából, hanem azok sajátos rendjéből és kölcsönös összefüggéseiből, melyben az egyik összetevő változása szükségszerűen maga után vonja az egész változását […] A népművészet is mindig kifejezi az azt létrehozó társadalom ízlését, elképzelését a szépről, ezen keresztül életszemléletét, életirányító eszméit és erkölcsét, […] A műveltség változásának egyik legfontosabb összetevője az életforma változása. […] A halász, pákász, pásztor és erdőtjáró ember nyomában nem járhatott úgy az ispán és a tiszttartó, mint ahogy járt az aratók, szántóvetők és szüretelő jobbágyok után. Ez a függetlenség lehetett az alapja a sárközi népművészet kiválásának, fejlődésének és későbbi országos és határokon túli hírének. Már a XVIII. században igen kelendő és megbecsült lehetett a sárközi asszonyok szőttese, mert a földesúr bizonyos adónemek helyett szőttesek beadását kéri, illetőleg szőttesek eladásából szerzik meg a szükséges pénzmennyiséget, […] Mikor híre kelt annak, hogy a vizeket lecsapolják és a Dunát védőgátak közé szorítják hagyományos életmódjukat és függetlenségüket féltő sárközi jobbágyok könyörgő levelet írtak a Tekintetes Vármegyéhez. […] A tervek azonban lassan mégis megvalósulnak és a tájjal az életforma is nagyon megváltozik. A haltermő vizek helyén Magyarország legjobb fekete földje terem búzát, s a XIX. sz.-i konjunktúrába már a sárköziek is bekapcsolódnak és hatalmasul meggazdagodnak. […] A sárközi népművészet remekeire az ország a múlt század (azaz a XIX. sz.) utolsó éveiben és a századfordulón figyelt fel." Bár a szekszárdi múzeumban a sárközi gyűjtemény nagy része nem vészelte át a II. világháború viszontagságait, a budapesti Néprajzi Múzeumban gazdag sárközi népművészeti tárgy-gyűjtemény található. „… van valami közös sajátság Leonardo da Vinci, Tizian vagy a névtelen decsi vagy öcsényi asszony műalkotása között, a művészi ízlés magas színvonalán kívül – s ez, hogy az alkotásuk egyszeri és megismételhetetlen."
Részletek Andrásfalvy Bertalan „A Sárköz népi műveltsége" című írásából, ami „A Sárköz népművészete" c. kötetben jelent meg 1967-ben.
A kiállítás húsvétig látogatható a Vigadó Galériában, a Pesti Vigadó VI. emeletén.

A kiállításhoz kapcsolódó kísérőprogramok:

2019. április 3. (szerda) 17:00   Kurátori tárlatvezetés I. Landgráf Katalin textilművésszel

2019. április 10. (szerda) 17:00   Kurátori tárlatvezetés II. Landgráf Katalin textilművésszel

2019. április 17. (szerda) 17:00   Finisszázs