2017. szeptember 20.
Pesti Vigadó
Makovecz terem
» » »
Orlay utcai bérház ▪ Fotó: Gyukics Péter

Nemzeti építészet betonból

Medgyaszay István 140

Medgyaszay István (1877–1959) építőművész születésének 140. évfordulója alkalmából rendez konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata. Medgyaszay a 20. századi közép-európai építészet egyik kimagasló alakja. Alkotásai mégis – a hazai és nemzetközi építészet történetében – jelentőségükhöz képest alulértékeltek. Az MMA az augusztusi megemlékezés után ezért hívta össze ezt az emlékkonferenciát, a kísérő tablókiállítás a Magyar Művészeti Akadémia kezelésébe került Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményének felhasználásával fogja bemutatni Medgyaszay munkásságát a Pesti Vigadóban.
Az előadások azzal a céllal vizsgálják a maga idejében külföldön is hírnevet szerzett alkotónak a romantikus és orientalizáló stílusból, a Kárpát-medencei népi építészetből táplálkozó, a vasbetonszerkezeteket újító módon használó, valamint az építészet és ornamentika viszonyát új alapokra fektető, mintegy hat évtizedet átfogó életművét, hogy a modern építészet európai, regionális és hazai fogalmát árnyalva újraírják Medgyaszay építészettörténetben elfoglalt helyét és az építőművész művészettörténeti jelentőségét.
A tanácskozáson, amely az újabb kutatási eredmények bemutatása mellett a modern építészet és a műemlékvédelem kapcsolatának tisztázására is törekszik, előadást tart többek között Medgyaszay István építőművészetéről Keserü Katalin, néprajzi gyűjtőútjairól T. Ládonyi Emese, Medgyaszay István és a Nemzeti Pantheon eszméjének kapcsolatáról Potzner Ferenc, az építész által tervezett soproni színház 1992–93-as felújításáról pedig Dávid Ferenc. | A konferencia programja itt olvasható.

A konferencia felvezetéseként Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondta: Medgyaszay István életműve fontos kapocs a jelen és a múlt között a magyar építészettörténetben. Medgyaszay az építészet Bartókja, ám mind épített, mind szellemi öröksége feledésbe merült a második világháború után. Aligha beszélhetnénk rendszerváltozásról, ha tűrnénk, hogy ez így marad – hangsúlyozta a politikus, aki szerint Medgyaszay István életműve folytatása Lechner Ödönének és előzménye a Makovecz-iskolának, a modern organikus építészetnek. Hozzáfűzte: ma Magyarországon lehetőség nyílik az alkotásra, soha ennyi építőipari beruházás nem zajlott az országban. Azonban egyáltalán nem mindegy, mi épül, milyen épületekben kell leélni az életüket az embereknek, milyen épített környezetben alakul ki a világképük és ízlésük. Hangsúlyozta: olyan építészetre van szükség, amely képes kifejezni, hogy "mi, magyarok mit gondolunk a világról". A mai kor építészeinek fontos felelőssége a magyar hagyományok, valamint az európai trendek és minőség ötvözése – emelte ki Lázár János, aki szerint az országnak gondolkodó, minőséget képviselő és a nemzet iránt elkötelezett építészekre van szüksége. Kitért arra is: a kormány az építészet ügyére nem bürokratikus teherként, hanem stratégiai ágazatként tekint. Ennek eredményeként 2015-ben számos civilszervezettel egyeztetve adták ki a nemzeti építészpolitika kézikönyvét, 2018-tól pedig Magyarországon mindenhol megszületnek a településképi arculati kézikönyvek.
Fekete György, az MMA elnöke köszöntőjében kiemelte: a világon terjedelmében és filozófiailag is egyedülálló építészművészeti múzeumot terveznek megvalósítani körülbelül 5-6 éven belül, amely a teljes magyar építészettörténetet le fogja fedni a jurtától a kortársakig.

Medgyaszay István élete
Az építész és szakíró eredetileg Benkó István néven született 1877. augusztus 23-án Budapesten. Édesapja Benkó Károly kőműves, építész volt, édesanyja Kolbenheyer Kornélia. Testvére, Ödön fiatalon elhunyt, bátyja, Gyula szintén építész lett. 1893 és 1896 között a budapesti Állami Ipariskola építészeti szakosztályán folytatta tanulmányait, majd Francsek Imre tervezőirodájában dolgozott. 1899-től a bécsi Képzőművészeti Akadémia, később Otto Wagner mesteriskolájának növendéke lett. 1902-ben átiratkozott a budapesti Műegyetemre, ahol első tervével, a Gellérthegyre tervezett Nemzeti Panteonnal elnyerte az Akadémia Gundel-díját (a terv későbbi díjai: Bécs 1903, Budapest 1906, Párizs 1907, London 1909, Monza 1923), majd 1904-ben szerzett mérnöki oklevelet. 1904 és 1906 között népművészeti gyűjtőúton járt Erdélyben, az út során készült rajzai a Malonyai Dezső-féle „A magyar nép művészete" című többkötetes alkotásban jelentek meg. Ebben az időben vette fel egy családi hagyomány részeként anyai nagyanyja vezetéknevét, a Medgyaszay családnevet. Korszerű színházépületeinek megtervezése során számos szabadalma jelent meg: a foglalat nélküli izzólámpa, a színházi ajtózár és a vasbeton mennyezet. Alkotói pályája alatt a népi formaelemeket ötvözte a vasbeton építészettel, melynek művészi megformálását összekötötte a magyar nép ősi hagyományainak alkalmazhatóságával. Ebben a témában hangzott el az építész egyik legjelentősebb előadása a VIII. Nemzetközi Építészeti Kongresszuson Bécsben, A vasbeton művészi megoldása címmel. 1911-ben a Nílus-menti ókori emlékeket tanulmányozta Egyiptomban és Szudánban, az első világháború idején pedig önként jelentkezett frontszolgálatra. A háború ideje alatt nősült meg, feleségével, Martinovich Gabriellával három lányuk született: Margit, Ilona és Gabriella. Az 1916-ban Lembergben (Lwów), majd a Margitszigeten is megrendezett hadikiállítás pavilonjainak megépítéséhez csupán fát és kátránypapírt használhatott Medgyaszay. Az 1920-as években születtek meg keleti hangulatú alkotásai: a távol-keleti formákat mutató mátraházi Turistaszálló és a Kisfaludy Társaság által Greguss-díjjal kitüntetett Baár–Madas Református Leánynevelő Intézet és Líceum indiai ihletésű épülete. Keleti érdeklődése műegyetemi magántanárként is megmaradt, „A magyar parasztság népi építészete" című óráin gyakran az indiai és perzsa építészetre hivatkozott, sőt 1932-ben el is látogatott, mint építész és mint a Magyar–Indiai Társaság társelnöke Indiába az ottani művészetet tanulmányozni. 1939-től működött a Műegyetemen nyilvános rendkívüli tanárként, ám a második világháború után bekövetkezett politikai változások következtében 70 éves korában is dolgoznia kellett a VÁTI-ban, a KÖZTI-ben, végül a MEZŐ-IPARTERV-ben. Csupán 1959 tavaszán szüntették meg munkaviszonyát, és rövid idővel nyugdíjazása után, április 29-én hunyt el Budapesten.


A Medgyaszay István születésének 140. évfordulóját ünneplő konferenciát egy kiállítás egészíti ki, amely Medgyaszay életművének, fontosabb épületeinek és terveinek tematikus egységekbe rendezett áttekintésén túl bemutatja a felújított Medgyaszay-épületeket, valamint azokat, melyek pusztulófélben vannak.
Medgyaszay az egyetemes építészethez való hozzájárulást a magyar nemzeti építészet megteremtésében látta. Egyetemes és nemzeti korrelációját vallotta, kortársához, a művészetfilozófus Fülep Lajoshoz hasonlóan. Eszménye a görög művészet volt, mely a keleti és az európai kultúrák eredményeit ötvözve alakult nemzeti művészetté, egyúttal az európai kultúra forrásává. A bécsi szecesszióból induló építész a népművészetben felfedezte a konstrukció és a díszítés összetartozását, ezt az elvet a vasbetonszerkezetek formálásánál is felhasználta. A magyar építészet útját az európai funkcionális és szerkezeti progresszió, a saját hagyomány s keleti előzményeinek társításában kereste.
Az évfordulóra rendezett tárlat kiemeli a Nemzeti Panteon témáját, mint az életmű egészét meghatározó építészeti gondolatot.

Kiállítás a MÉSZ-székházban is
Az emlékezés tovább folytatódik szeptember 25-én, amikor a MÉSZ Kós Károly termében nyílik kiállítás Medgyaszayról. A kiállítást Marosi Miklós Széchenyi- és Ybl-díjas építész nyitja meg, dr. Keserü Katalin művészettörténész ismerteti, az est házigazdája Krizsán András DLA, építész, a MÉSZ elnöke lesz. A kiállítás megnyitóján bemutatják a „Medgyaszay István emlékezete" című portréfilmet is – Novák Lajos szerkesztésében. A kiállítás anyagát a Magyar Művészeti Akadémia állította össze, létrejöttét a Miniszterelnökség támogatta. A kiállítást kísérő további programokról a MÉSZ Facebook oldalán lehet tájékozódni.