Grendel Lajos hetvenéves

Grendel Lajos Kossuth-díjas író, publicista, az MMA rendes tagja, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője április 6-án töltötte be 70. életévét. Grendel Lajos a magyar irodalom mindmáig egyetlen olyan prózaírója, akire a szlovákok is büszkék, és Magyarországon is megkerülhetetlen szerzőnek számít. Munkásságáról még áprilisban kismonográfia jelenik meg az MMA Kiadó gondozásában, Elek Tibor tollából. Az Új Szó összeállításában most szlovákiai magyar irodalmárok vallanak arról, hogy mit jelent számukra a születésnapos író munkássága.
„Az égen szlovákiai magyar nap ragyog"
A Grendel-életmű elsődleges jelentősége már az első regényében megmutatkozott: finom iróniával dekonstruálta a „szlovákiai magyar" fogalmát – emeli ki Csanda Gábor szerkesztő, a Madách Egyesület elnöke. „Az Éleslövészet erre vonatkozó emblematikus mondata így hangzik: »Az égen szlovákiai magyar nap ragyog.« Ugyanennek a könyvének a fülszövegében írja: »Erős várunk az irónia« – amit azóta is meggyőzően hol védelmez, hol pedig ostromol. De mindettől függetlenül szerintem az a jó a Grendel-szövegekben, ahogyan könyvei sorra, egymást váltva, időnként nagyon meredek fordulatokkal (majdnem) mindig élményszámba menőek. Ami nekem tetszik a prózájában, az a könnyed és természetes humora (mely egyébként őt magát is jellemzi), s ebben hasonlít Esterházy Péterre. Míg Esterházy humora és szellemessége intellektuálisnak és artisztikusnak tartható, Grendelé emberközelibb. » – Nagyon szép zoknija van, Bajza elvtárs« – mondja a Mátyás király New Hontban egyik szereplője, s az olvasó rögtön ráhangolódik erre a hangnemre."
Csanda Gábor hozzáteszi: a szakma nem tartja Grendelt a novellairodalom megújítójának, hozzá mégis ezek állnak a legközelebb. „Mindet nagyon szeretem, s időnként újra- és újraolvasom, de mind közül az 1992-ben írt Az onirizmus tréfái 3. a kedvencem. Ha tanítanék, a novella műfajához jutva (sok más novella között) ezt hangosan fölolvasnám a diákjaimnak. Na, körülbelül így néz ki egy tökéletesen eltalált novella, amiből egyetlen mondat vagy szó sem húzható ki – mondanám utána. Más, mint a Camus-novellák, más, mint a Hemingway-novellák, de ugyanúgy nagy atmoszférával jellemeznek egy sajátos földrajzi helyszínt, s a szereplőiket. A párbeszédeknek (akárcsak a regényeiben) itt is megkülönböztetetten fontos szerepük van."
 
Elviselhetetlenül könnyűvé válik itt a lét
„Grendel Lajos prózájának egyik sajátossága a különböző magyar és világirodalmi hagyományokkal, beszédmódokkal való párbeszédkészség" – véli N. Tóth Anikó prózaíró, aki a valóság-analóg és a fantasztikus elemek termékeny keverését vagy éppen a fiktív és valóságos világok határainak feloldását is jellemzőnek tartja Grendel műveire. „Állandó témái – a provinciális, a kisebbségi, az értelmiségi lét válságai, fonákságai, a 20. századi történelmi kataklizmáknak kiszolgáltatott kisember hányattatásai, a politikai hatalom- és rendszerváltozások abszurditásai – folyton változó nézőpontokból tárulnak fel, miközben az irónia és a paródia gesztusai relativizálják és kiforgatják a szilárdnak hitt értékeket, igazságokat. Prózaírói teljesítménye a korai pályaszakasztól fogva folyamatosan tekintélyes értelmezői visszhangot volt képes kivívni. A fordítások révén számos nyelv és kultúra részére hozzáférhetővé váltak a Grendel műhelyében felállított kelet-középeurópai sorsképletek".
N. Tóth Anikó a Bőröndök tartalma című novelláskötetet és a Nálunk, New Hontban című regényt emeli ki a gazdag életműből. „A grendeli bőröndben lebilincselően bizarr történetek lapulnak a 80-as évekből/ről. New Hont-i polgárként pedig nap mint nap szembesülök a szlovmagy imago regionis meghatározta léthelyzetekkel, karakterekkel, gondolkodásformákkal. A grendeli humor jóvoltából elviselhetetlenül könnyűvé válik itt a lét".
 

„Bármi jön is ezután, az már csak ráadás lehet"
Beke Zsolt kritikus, a Dunszt online kulturális magazin főszerkesztője szerint a Grendel-életmű elsődleges jelentőségét, jelentését azért nehéz meghatározni, mert egy nagymértékben rétegzett életművel állunk szemben, amelynek egyes rétegei külön-külön is jelentősek, ráadásul egymásra is épülnek. „Ha műfajilag nézem ezt a rétegzettséget, az esszék, a novellák és a regények viszonylatában is jól látszik, hogy mennyire nehéz kiemelni közülük egyet. Ehhez kapcsolódik egy másik szempont: hogy Grendel a gondolkodás milyen széles horizontjáról volt képes csatlakoztatni életművéhez irodalmi, irodalomelméleti, filozófiai, történelmi, politikai stb. in- és outputokat. Mindehhez pedig változatos irodalmi/narrációs alapképleteket alkalmaz legjobb szövegeiben, kezdve a bonyolultabb szövegirodalmi kísérletekkel, s bezárva az olvasóbarát, történetközpontú írásokkal. Mégis, a vázolt komplexitáson túl talán a változás képessége az, amit kiemelnék, annak kétséget kizáró előnyeivel és természetesen vele járó hibáival együtt (melyek az utóbbi időben kissé megszaporodtak)." Beke Zsolt számára az Éleslövészet a személyes kedvenc. Választásának indoklásaként a regény zárlatát idézi.
„Az elbeszélő apja mondta egyszer: – Rettenetesen groteszk volt. Én mégis akkor értettem meg, hogy tényleg vége… Hogy bármi jön is ezután, az már csak ráadás lehet. Alighanem ez a vallomás az, amit kerestünk, s ami kiindulópontnak megfelelhetne."
Beke szerint, ha jobban meggondoljuk, a regény ismeretében mindez ugyanarról szól, amit fentebb elmondtunk: „S ez az a rendszeres »végekkel« tarkított folyamat, amelybe beilleszthető Grendelnek az életpálya korai és középső szakaszában művelt novellisztikája, esszéisztikája vagy épp a Négy hét az élet."
 
Munkássága ma már irodalomtörténeti tényező
Németh Zoltán költő, irodalomteoretikus összmagyar kontextusban vizsgálja Grendel jelentőségét. „A kortárs magyar irodalomtörténet-írás számára evidencia, hogy az 1970-es években a magyar irodalomban teljesen új hang és nyelvfelfogás jelentkezett. A posztmodern prózafordulatnak nevezett jelenséget elsőként Mészöly Miklós, Esterházy Péter, Nádas Péter, Tandori Dezső, Lengyel Péter, valamint a határon túli irodalomból Grendel Lajos műveiben találta meg a kritika. Vagyis Grendel munkássága ma már irodalomtörténeti tényező, s a posztmodern prózafordulat mellett egyes műveit összefüggésbe hozzák a történelmi regény megújítására tett kísérletekkel is. A szerzőről monográfia is született a Kalligram Kiadó Tegnap és Ma sorozatában Szirák Péter jóvoltából, regényeit több tucatnyi kritika és tanulmány, szakdolgozat és doktori disszertáció értelmezi és értelmezte. A szlovákiai magyar irodalom kontextusában az irodalmi progresszió mellé a szellemi progresszió is társult: Grendel volt az, aki jelentős társadalmi-politikai szerepet vállalt 1989-ben, a rendszerváltás után vitákat generált a Husák-rendszer hivatalos, elavult realizmus felfogásának képviselőivel szemben" – magyarázza Németh Zoltán, aki azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy Grendel Lajos az egyetlen szlovákiai magyar író, aki a szlovák irodalomnak is részévé tudott válni, és akinek regényei szinte egy időben jelentek meg magyarul és szlovákul Karol Wlachovský fordításainak köszönhetően. „Neve összeforrt a Kalligram Kiadóval, amely az egyetlen szlovákiai magyar kiadóként képes volt kitörni a regionális meghatározottságokból, és vált jelentős magyar, szlovák, sőt közép-európai rangú szellemi műhellyé."
Grendel regényei közül Németh Zoltán az Éleslövészetet (1981), a Galerit (1982), az Áttételek (1985) trilógiáját és a Szakításokat (1989) emeli ki, valamint két novelláskötetét, a Bőröndök tartalmát (1987) és Az onirizmus tréfáit (1993). „Főleg az Éleslövészet töredezett világa, valamint a Galeri mély emberismerete rezonált még bennem sokáig."
 
A vérbeli irodalom számot tud vetni az idővel
„Hogy Grendel Lajos hetvenéves lett, az természetesen hihetetlen. Szerencsére az irodalomnak nincs kora, örökifjú és koravén egyszerre, s épp ezért egyáltalán nem kell törődni a szerzők korával. Az viszont, amit Lajos átemelt ebbe az időtlenségbe, sok tekintetben lenyűgöző – vallja Száz Pál író. – Időtlenség alatt nem a márványmerevségű örökkévalóság értendő, ellenkezőleg, inkább lebegő, olykor esetleges illékonyság. Az irodalom ideje ugyanis nem mérhető, a szövegek megszólalnak, beszélnek, mesélnek, pofáznak, de mindig csak az olvasás pillanatnyiságában, mely csak látszólag ismételhető meg. Hisz ma nem úgy olvasom a Nálunk, New Hontbant vagy a Négy hét az életet, mint évekkel ezelőtt, röviddel a megjelenésük után."
Száz Pál szerint csak az az irodalom lehet vérbeli és értékes, amely számot tud vetni az idővel. „Lajos művei ezt méltán bizonyítják. A Tömegsírban az idő mint egy érthetetlen morze-nyelven kopogó kísértet jelenik meg, melyről eldönthetetlen, hogy nem csak a hétköznapi profanitás lepedőjébe bújt tréfacsinálóról van-e szó. A Nálunk, New Hontban című regényben úgy rétegződik az idő, mint a fal málló vakolata, a toprongyos lemeztelenedés alatt minduntalan a régi, elfeledett, elhallgatott sztorik mintázatai rajzolódnak ki – ám ha jobban megnézzünk, átüt a ma mázán is. A Négy hét az élet – számomra a Grendel-életmű kulcsdarabja – leszámol az idő kisded játékaival. Kifordítja, levedli, önmagát eszi meg, mint az uroborosz. Ezek a regények mind filozofikusak, mégsem filozofálnak, ellenkezőleg: olvasói tapasztalatom szerint, miután e könyvek közepére érünk, már letehetetlenek, s egyáltalán nem veszik tekintetbe az olvasó fáradságát, a késői időt vagy a koránkelést: be kell fejezni, kész, aludni úgysem hagynak."
A tavaly megjelent Bukott angyalok Száz Pál szerint megkülönböztetett figyelmet igényel. „Ellentétben a sajtóban megjelentekkel, nem a ligetfalui mészárlásról szól, hanem a túlélés kínjáról, arról a billogként beégő traumáról, amelyet a túlélő haláláig magában hordoz, és amelyet a Soá vagy a srebrenicai népirtás túlélői is ismernek. A különös narratív keretezés ugyanakkor a történetet el is bizonytalanítja. Kockázatos vállalkozás a könyv, mondhatni, szinte meztelen: csupasz, puszta. Igazi egzisztencialista regény, melyről mindeddig azt hittem, inkább csak esztétikai diskurzusok tárgya, nem a vérbeli irodalomé. Lajos könyve cáfolja e vélekedést. Isten éltesse a szerzőjét!"
[Forrás: http://www.korkep.sk; http://ujszo.com]

Grendel Lajos 1948. április 6-án született Léván. A lévai gimnáziumban érettségizett 1966-ban, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett angol–magyar szakos tanári oklevelet.
1973–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztőjeként, 1990–1994-ben az Irodalmi Szemle, majd a Kalligram főszerkesztőjeként, 1994–1997-ben a Kalligram Könyv- és Lapkiadó kiadóvezetőjeként tevékenykedett, emellett több szlovák napilapban és folyóiratban is rendszeresen publikált.
1990 és 1992 között a Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságának volt az elnöke, 1997-től 2000-ig pedig a szlovák PEN-központnak. Ezzel párhuzamosan a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának elnöke és a Csemadok alelnöke is volt. 2003 márciusában a Szlovák Helsinki Bizottság elnökévé választották.
1997-től a pozsonyi Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusa volt, de oktatott a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karához tartozó Szlavisztikai és közép-európai Intézetben is.
Első elbeszélése 1970-ben jelent meg. Csaknem valamennyi műve napvilágot látott szlovák nyelven, de több könyvét lefordítottá francia, német, lengyel és olasz nyelvre is. A kortárs magyar próza kiemelkedő képviselője. Életműsorozatát a Kalligram Könyvkiadó jelenteti meg 1998-tól.
Korai novellái, kisregényei humorral és iróniával teltek. Regényei a szlovákiai magyarság mai életét, problémáit a messzi történelmi időkbe visszanyúló előzményekkel szembesítik. Valóságból, meséből, mítoszból és intellektuális elemzésből teremt eleven sodrású új prózát.
Első könyve egy elbeszéléskötet, amely 1979-ben jelent meg Hűtlenek címmel. További művei: Éleslövészet (1981), Galeri (1982), Áttételek (1985), Bőröndök tartalma (1987), Einstein harangjai (1992), Hazám, Abszurdisztán (1998), Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001), Mátyás király New Hontban (2005), A modern magyar irodalom története (2010), Négy hét az élet (2011), Távol a szerelem (2012), Az utolsó reggelen (2013), Utazás a semmi felé (2014), Rossz idők járnak (2016), Bukott angyalok (2017).
Regénytrilógiája a Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001) és a Mátyás király New Hontban (2005).
Több rangos elismerést kapott irodalmi tevékenységéért: Kossuth-díj (1999), Márai Sándor-díj, József Attila-díj (1990), Madách Imre-díj (1990, 1997), Ady Endre-díj (1997) stb. 2003-ban irodalmi tevékenységéért megkapta az egyik legrangosabb szlovák állami kitüntetést, a Pribina-kereszt I. fokozatát.
2018. április 11.  |  grendel lajos évforduló határon túli irodalom