Eszmetörténeti lehetőségek

Műhelykonferencia a Hild-villában

Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének célkitűzése, hogy az egyes művészeti ágakhoz kapcsolódó kutatások mellett a művészet társadalmi viszonyrendszereit tárgyaló vizsgálatok is szerves részét képezzék tevékenységének, ezzel együtt az Intézet a módszertani kutatásokat is feladatai között tartja számon. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a különböző tematikájú kutatások között az eszmetörténet lehet az egyik módszertani kapcsoló elem, sőt integráló és strukturáló elv is. A Hild-villában 2018. május 15-én Eszmetörténeti lehetőségek címmel megrendezett műhelykonferencia az eszmetörténet és három diszciplína (zenetörténet, történettudomány, irodalomtörténet) viszonyát vizsgálta.
A műhelykonferenciát Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója, habilitált egyetemi docens nyitotta meg köszöntvén az előadókat s a meghívott vendégeket, majd Farkas Attila az MMA MMKI tudományos munkatársa felvezette a tanácskozás koncepcióját, amely szerint a képzőművészet, a zene és az irodalom történetének kutatása érintkezik, és közös metszetet is alkot a szorosabban vett eszmetörténettel. Ez felveti az eszmetörténet különböző módszerei áttekintésének szükségességét, valamint azoknak a viszonyoknak a feltárását, amelyek az eszmetörténetet a történelemtudomány más irányzatai között megfigyelhetőek, különös tekintettel a kultúr- és művelődéstörténetre. Nem kerülhető meg itt az a kérdés sem, hogy milyen viszonyban áll egymással az elmélet és a történet, esetünkben a művészetelmélet és művészet története. A módszertani kérdések, ha nem szimplán technikailag fogjuk fel azokat, s nem is üresítjük ki őket a puszta elvekig, tartalmas elméleti felvetések lehetnek.
 
Az első előadást Windhager Ákos, az MMA MMKI tudományos munkatársa tartotta Megszakított közjáték – A hagyomány szerepe az előadásban, a befogadásban és a megértésben címmel. Az eszmetörténeti módszer és a hermeneutikai vizsgálat egymásra vonatkoztatásával arra a kérdésre kereste a választ, hogy lehetséges-e az egy zenemű esetében, hogy magától értetődő az előadásmódja, értelme és kanonikus helye. Amellett érvelt, hogy a kérdésre nemleges választ kell adnunk. Rámutatott, hogy itt csődöt mond a spontán horizontösszeolvadás leegyszerűsítő hermeneutikai eljárása, amit három példán, Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendáján, Hubay Jenő Ara pacis-án és Dohnányi Ernő Cantus vitae-ján, illetve ezek különböző előadásain keresztül mutatott be.
 
A második előadó, Kovács Dávid, az MMA MMKI tudományos munkatársa, a Károli Gáspár Református Egyetem docense Eszmetörténet és történettudomány című előadásában arra vállalkozott, hogy áttekinti, a történettudományon belül milyen megközelítések születtek az eszmék, gondolati rendszerek, kulturális jelenségek vizsgálatára. Ennek megfelelően megmutatta azokat a metodológiai irányokat, amiket a modern történetírás a XIX. század közepétől fogva kijelölt. Ezek között kitüntetett szerepet tulajdonított azoknak, amelyek a kultúra fogalmát folyamatosan bővítették, a vizsgálni kívánt kulturális jelenségek/gondolat megnyilatkozások reprezentativitásának és anyagi-társadalmi kontextualizációjának igényét fokozták. Ezen tendenciák fényében értelmezte, hogy miért nem tudtak a történettudományra jelentősebb hatást gyakorolni olyan transzdiszciplináris eszmetörténeti irányzatok, mint a Wilhelm Dilthey, Arthur Lovejoy vagy az Isaiah Berlin, Quentin Skinner nevével jelölhető iskolák.
 
Harmadikként Falusi Márton, az MMA MMKI tudományos munkatársa Kultúrafüggő kódok. Az eszmetörténet szerepe az irodalomtörténetben című előadásában rámutatott arra, hogy az eszmetörténeti vizsgálódásoknak létjogosultsága van kortárs magyar irodalomértésben. Már annak a megértése sem lehetséges eszmetörténeti reflexió nélkül, hogy a kurrens magyar irodalomértés miért választja el egymástól az irodalomtörténetet és az irodalomtudományt. Kifejtette, hogy abban, amit a magyar irodalomértésben paradigmák és kánonok harcának szokás nevezni, a XVIII–XIX–XX. századi eszmetörténeti viták élnek tovább. Az olyan kulturális kódok, mint a haza és haladás, a nemzeti öncélúság és nyugati mintakövetés, vagy mint a népi és urbánus nem fejthetők meg az irodalmon kívüli eszmetörténeti szempontokat gondolkodásukból kizárni szándékozó iskolák reflektálatlan szempontrendszerei alapján.
 
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen  ̶  amelyen a már említetteken kívül részt vett Kucsera Tamás Gergely filozófus, az MMA főtitkára; Boros János, filozófus, egyetemi tanár (PTE); Fehér Anikó, karnagy, népzenekutató, tudományos munkatárs (MMA MMKI), Molnár Attila Károly, eszmetörténész, intézetvezető (Molnár Tamás Kutatóintézet); Tóth Gábor, filozófus, kutató; Veliky János történész, egyetemi docens (ELTE); Wesselényi-Garay Andor, építész, egyetemi docens (Budapesti Metropolitan Egyetem), tudományos munkatárs (MMA MMKI)  ̶  összetett eszmecsere bontakozott ki az előadásokban elhangzottakból kiindulva a módszertan és a kutatott területek viszonyáról, az alapkutatások jelentőségéről, az eszmetörténet teoretikus és világnézeti jellemzőiről, valamit a művészet fogalmának bonyolultságáról.