Esemény - bal kép
Pesti Vigadó
1051 Budapest, Vigadó tér 2.

Lajta Gábor

Lajta Gábor: A figuratív kép

Akadémiai székfoglaló előadás – 2016. június 3.
Lajta Gábor festőművész, az MMA levelező tagja A figuratív kép címmel tartotta meg székfoglaló előadását a Magyar Művészeti Akadémián. Bevezetésképpen – előadása címére utalva – a figuratív és a kép szavak jelentését járta körül. Majd az alkotás, a teremtés problematikáját vetette fel a művészettel kapcsolatban, végül kifejtette, hogy a figuratív kép lényege nem a látvány, hanem az, ami nem látható, de ami épp a látható révén tárul fel. Lényege pedig, hogy figuratív és kép.
Az alkotás folyamatát úgy összegezte, hogy a festészet nemcsak maga a kép, hanem a hozzá vezető út, ezt követően pedig a nézőhöz vezető út is.
A realista figuratív kép létrehozása pedig egyenesen lehetetlen. ezt az állítását Lajta Gábor egy 80-as évek végi, bécsi tanulmányi életszakasz felelevenítésével tette érthetőbbé, amikor is Georg Simmel tézisei nyomán azon gondolkodott, hogy művészként miként juthat el az életből a formába. Lajta irányultsága szerint magát a képcsinálóknak abba a kategóriájába sorolta, amelyik így alkot, viszont az élet lényege az, hogy megfoghatatlan, ebből pedig lehetetlen formát alkotni. Ehhez jött az emlékezet, mint az alkotói folyamat kiindulásának problematikája, amely nem teoretikus, hanem gyakorlati eredményhez vezetett nála.
Ezt az elméleti kérdéshalmazt több pályatársával is megvitatta, de néhányuktól eltekintve nem kapott támpontot az alkotás folyamatáról, noha El Kazovszkij és Molnár Sándor is megosztotta vele gondolatait.
Végül arra jutott, hogy az emlékezési szakasz lerövidítése célravezető, hiszen számára a jelen pillanat az iránymutató, ezzel együtt az emberek ábrázolása az igazán fontos.
Ahogy kifejtette: „A pillanat-rajzok vázára felraktam az illékony látomások húsos gomolygását, a hajat, a ruhát, drapériát, súlyokat, a textúra változásait, de úgy, hogy ne csússzak át az önmagáért való leképezésbe". A festői stílusról pedig azt állította: „A stílus a kifejezési mód ismétlődése, csiszolódás, kristályosodás, de ha teljesen elérné valaki, máris tovább kellene állnia, hiszen amit keres, az mindig odébb van. Ezért nincs is „egy" festő, hanem mindig három-négy, vagy több, s nemcsak több korszaka van a művésznek, de mintha ő maga is többször újjászületne.
Lajta Gábor előadásban ezek után kifejtette, hogy a figuratív festészetet gyakran közelítik meg a témák és a motívumok felől, de szerinte a tárgynál sokkal fontosabb a festő viszonya a tárgyához. A tartalom pedig az, ahogy a festő viszonyul a témához.
A figuratív képről szólva szerinte a non- és a figuratív kép egy- és ugyanarra mutat rá: mégpedig a láthatatlanra.
„A látvány festői megfogalmazása mindenképpen egyfajta burok mögé pillantás. Az ecsetvonások héjként borítják a testeket, s ez nemcsak optikai felszín, hanem új fizikai burok is. Térben mozgó héjak, több-kevesebb tömeggel kitöltve" – mondja Lajta.
Előadását azzal a gondolattal zárta, hogy: „A figuratív kép a hétköznapi látást és a soha nem látottat köti össze, s minél inkább hasonlít a köznapi látásra, annál nagyobb erőfeszítést kell tenni a festőnek, hogy valamely, szinte érthetetlen módon irreálissá, kísértetszerűvé tegye ezt a látványt, valahogy úgy, ahogy az éles napfényben, tisztán kivehetően megjelenő kísértetek rémisztenek a népi leírások szerint."
Előadását azzal a gondolattal zárta, hogy a jövőben úgy szeretne alkotni, hogy semmi se vesszen el, képeinek az érzésekről is szólniuk kell és a színekről sem szívesen mondana le. 
„A figuratív festészet nagy kérdése most is az, hogy képes-e újraértelmezni a látást, a látványt, úgy, hogy közben feltárja a mögöttes erőket – elérve egészen az alapig, és azon túl, a láthatatlanig" – fejezte be székfoglaló előadását Lajta Gábor festőművész.


Stefanovits Péter, Lajta Gábor és Szemadám György
2016. december 22.  |  szemadám györgy lajta gábor