„Teljes dallamtérkép…"

Az idei év első konferenciáját, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete (MMKI) szervezett, a népzenekutatás jegyében rendezték „Teljes dallamtérkép…" A népzenei monográfia műfaji vizsgálata címmel január 21-én a Pesti Vigadóban, az MMA székházának Makovecz termében. A tudományos konferencia a népzenei monográfia fogalmát járta körbe, miközben nagy hangsúlyt fektetett az eddig megjelent és a még kiadás előtt álló népzenei gyűjtések, azon belül a falu- és személymonografikus kiadványok részletes ismertetésére.
Egy teljesség igényét szem előtt tartó, hiteles és pontos gyűjtés alapján dolgozó, tudományos igényű monográfia elkészítése nem könnyű feladat, gyakran évtizedek munkáját öleli fel, továbbá széleskörű látásmódot igényel – nemcsak zenei, de néprajzi tudás is kell hozzá. Mindezek tudatában lényegi szerepüket többek közt Kodály Zoltán is hangsúlyozta: „a legfontosabb volna egy-egy község teljes dallamtérképét, zenei életének minden részletre kiterjedő leírását, másszóval zenei monográfiáját elkészíteni."
A konferencia házigazdája Fehér Anikó népzenekutató, karnagy, az MMKI tudományos munkatársa volt, aki előadóként is szerepelt a rendezvényen. Az egybegyűlteket Kocsis Miklós, az MMKI igazgatója köszöntötte, aki megnyitó beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy e konferencia középpontja, a népzenei monográfia műfaja egy aránylag keveset tárgyalt kérdéskör, amelynek azonban jelentős előzményei vannak Magyarországon. Említést tett Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneszerzőink eredményeiről, akik kulcsfontosságú gondolatokat fogalmaztak meg a témához kapcsolódóan.
Elsőként Erdélyi-Molnár Klára, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa tartotta meg előadását, amelyben Annus néni daloskönyvét ismertette részletesebben. Hideg Istvánné Lakatos Anna, más néven Annus néni világát elsősorban a megjelent kiadványok bemutatásán keresztül szemléltette, amelyek elmondása szerint már megjelenésük pillanatában nagy népszerűségnek örvendtek, és rövid idő alatt váltak széles körben elterjedtté. Véleménye szerint a szóban forgó daloskönyv több tényező miatt nevezhető értékesnek és különlegesnek: egyrészt a kiadvány a táncházmozgalom terméke, így a hagyományőrzés szempontjából számottevő, mindemellett nagyszerűen él korunk technikai lehetőségeivel, amelynek köszönhetően a XXI. század vívmányai áthidalják a tér- és időbeli távolságokat Annus néni világához kapcsolódóan.
Szerényi Béla népzenekutató, hangszerkészítő mester, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója prezentációjában Bársony Mihály tekerős személymonográfiáját mutatta be, akit egyszerűen csak „parasztzseni" megnevezéssel illetett. Elmondása szerint Claude Flagel francia népzenekutató nevezte így Tiszaalpár kiemelkedő tehetségű zenészét, hangszerkészítőjét, aki harminc éve nincs köztünk, de a tekerős műfajra gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen. Ahogyan azt Szerényi Béla kifejtette, egy Bársony Mihályhoz hasonló zseni életművének feldolgozásához az életrajzi adatok és anekdoták ismerete mellett egyaránt fontos tágabb és szűkebb környezetének társadalmi vizsgálata. Úgy véli, zsenialitása abban rejlik, hogy kortárs alkotó volt, aki nem őrizte a hagyományt, hanem élte – ezt a szemléletét kell megértenünk és tovább vinnünk tőle.
Vavrinecz András népzenekutató, prímás, a Hagyományok Háza népzenei munkatársa és a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének oktatója a Népzenei Füzetek – Hangszeres Népzenei Példatár című sorozat ismertetésére kerített sort, amely a magyar nyelvterület jelentős részének lefedésére törekedve gyűjti a népdalokat. Saját bevallása szerint kísérleti füzetekről van szó, amelyek elsősorban anyagközlés céljából jöttek létre. Ezek szándéka, hogy a népzenei mozgalmat és beinduló népzenei oktatást a szükséges anyagokkal támogassa, valamint felhívja a figyelmet a kevésbé ismert alkotók műveire is. Az egy-egy tájegységnek megfelelő kötetek elsődlegesen hegedűt érintő kottákat tartalmaznak, de megtalálható bennük egyéb hangszerekre írottak is, mint például a brácsa, a nagybőgő, a citera, a furulya és a duda. Vavrinecz András hangsúlyozta továbbá a hangzómellékletek fontosságát és kiegészítő funkcióját, hiszen a szóban forgó kották a teljesség igénye nélkül szerepelnek a füzetekben.
Egy rövid szünet után Almási István népzenekutató, az MMA rendes tagja tanulmányát távollétében Windhager Ákos, az MMKI tudományos munkatársa felolvasásában hallgathatta meg a közönség, amely Kocsis Lajosról, a „kiváló Seprődi-tanítványról" ejtett szót. Seprődi János, aki „népzenetudományunk úttörőjeként" került említésre, saját kutatásai mellett kiemelkedőbb tanítványait is gyűjtőmunkára buzdította. Egyes diákok olyan eredményt értek el, amelyek az utókor számára is figyelemre méltóak lehetnek, köztük Kocsis Lajos, aki a Felsőtők és vidéke szöveg nélküli népzenéjének ismertetése című munkájával nyert pályázatot. Az elhangzott tanulmány részletesebben tárgyalta Kocsis Lajos népzenekutató életét, Seprődi János módszertanát, valamint Kocsis Lajos dallamgyűjteményéből is tartalmazott részleteket.
Dévai János népzenész, népzenetanár, etnográfus, a Magyar Rádió Népzenei Szerkesztőségének vezetője előadásának a Nyíradonyi hegytetőn címet adta, amelyben körbejárta a neves nyírségi énekek dalkincséről készült kiadványt. Hangsúlyozta, hogy az anyaggyűjtés a népzenekutatás szempontjából elengedhetetlen, továbbá a népdal az emberi érzelmek kifejezésének ősi formája – ahogyan Kodály Zoltán mondta, a „lélek tükre." A vizsgált területen, amely Magyarország népzenei térképén egy meglehetősen hiányos, kevésbé kutatott terület, a népdal és az éneklés a mindennapi tevékenységek részét képezik. Joób Árpád Nyíradonyi hegytetőn című kötete, amelyet Dévai János bemutatott, az összegyűjtött anyag sokszínűsége révén tekintélyes kutatómunka eredményeit foglalja magában.
Agócs Gergely néprajzkutató, a Hagyományok Háza tudományos munkatársa, az MMA ösztöndíjasa felszólalásában a szlovákiai magyarok hagyományos hangszeres zenei kultúrájáról osztott meg részleteket a közönséggel. Saját bevallása szerint tizenhat éves kora óta foglalkozik népzenegyűjtéssel, azóta pedig tekintélyes népzenei anyagra tett szert. Az általa készített monografikus munka törzsanyagát nagyrészt a szlovákiai magyarok körében végzett helyszíni gyűjtéseinek hangarchívuma alkotta – erre támaszkodva foglalta össze előadása során azokat az ismereteket, amelyeket a terepmunka és a tényanyag elemzése során alkalma nyílt megszerezni. Elárulta, hogy több mint százhatvan szlovákiai településről rendelkezik zenefolklorisztikai adatokkal, amelyek túlnyomó része a hangszeres zenei hagyománnyal kapcsolatos.
A szünetet követően Fehér Anikó népzenekutató, karnagy, az MMKI tudományos munkatársa tartotta meg prezentációját Dunántúli pentatónia a Dunán innen címmel, amelyben a Bács-Kiskun megyei Kalocsai Sárközben található Bátya község népzenei monográfiáját ismertette. Elmondása szerint a falu kultúrája kettős gyökerű a magyar és délszláv lakosságnak köszönhetően, ez pedig a népzenében is megmutatkozik: az új stílusú dalok mellett, amelyekre jellemző a régies előadásmód, a díszítettség és a helyspecifikusság, a régebbi dalok megoszlása is jelentős, emellett mindkettőben nagyon magas a dunántúli pentatónia aránya. Előadásában édesapja, dr. Fehér Zoltán gyűjtéseiről is beszámolt, aki fiatal tanárként került Bátyára, és néprajzi érdeklődése révén kutatómunkába fogott. Munkássága során tizenkét kötetnyi anyagra tett szert egy olyan községben, amelyről még az ott lakók is úgy tartották, hogy hagyománytalan vidék.
Ifj. Horváth Károly népzenetanár felszólalásával édesapja, Horváth Károly népzenekutató, a Zalai gyűjtemény részeként megjelent Egy hernyéki parasztember dalkincse című kiadvány szerzője előtt kívánt tisztelegni. Beszédében Szili János paraszténekes személymonográfiáját mutatta be szöveges és zenei példákkal kiegészítve, továbbá az egybegyűltek összefoglalást hallhattak Zala megye népkutatásáról és megjelent kiadványairól. Az előadás alatt sor került a személymonográfia tartalmi elemeinek ismertetésére, Szili János hernyéki parasztember életének rövid bemutatására, az általa énekelt dallamok sorra vételére és rendszerezésére, mindezt hegedűn is bemutatva.
Utolsó előadóként Németh István népzenekutató, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének nyugalmazott munkatársa szólalt fel, aki az eddig megjelent és még kiadás előtt álló hangfelvételes népzenei monográfiákat ismertette egészen az első tudományos munkáktól – amelyek alapanyagát nagyrészt helyszíni fonográfhengeres gyűjtések képezték – az 1990-es éveken keresztül napjainkig. Kitért olyan jelentőségteljes monográfiákra, mint Dobszay László, Kallós Zoltán vagy Vargyas Lajos munkái, majd felhívta a figyelmet arra, hogy az új hanghordozóknak köszönhetően megszűntek a terjedelmi korlátok, a népi hangszerek és a népi ének oktatásának elterjedésével pedig tanárok és tanítványok sokasága igényli napjainkban a minél több hangzó felvételt.
A rendezvény lezárásaként a Pengetős Trió adott koncertet a közönségnek.