Ipar- és tervezőművészek

Ipar- és tervezőművészek sorozatcímmel jelzett kötetsort indított el az MMA Kiadó. Az új sorozat bemutatja az MMA Iparművészeti Tagozatának tagjait és munkásságát. Megismerhető a művészek pályaképe, művészi hitvallása, továbbá a velük készült interjúk során bepillantást nyerhetünk az alkotók életébe, műveik keletkezésének történetébe. A kismonográfiák egyben albumok is, hiszen a köteteket a legfontosabb művekről készült fotók illusztrálják. A könyvek végén lévő Függelékek pedig segítik az életutak fontos állomásainak megismerését. Mezei Gábor bútortervezőről Kernács Gabriella, míg P. Benkő Ilona keramikusművészről Csenkey Éva állított össze színvonalas kismonográfiát.
A kötetek kiállítása keménytáblás, tetszetős, jól forgatható. Az egységesen száz oldalas terjedelemben elgondolt kiadvány jó arányokkal dolgozik, hiszen az elméleti, művészettörténészi megközelítést hordozó bevezető sorok, valamint – egy monográfia esetében rendhagyó mozzanat – az alkotóval készült interjú, illetve a függelék összesen a kötet kétharmadát adják, így aztán az alkotásokról készült fotók – miként egy iparművészeti album esetében ez elvárható – valóban a figyelem középpontjában állhatnak, közbülső helyzetben.

Szoborszékek
Mezei Gábor belsőépítész, bútortervező
MEZEI GÁBOR 1935. november 29-én született Budapesten. 1955 és 1960 között a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakának hallgatója volt, 1960-ban diplomázott. Az 1960-as, '70-es években esztergályozott fatárgyakat – tálakat, gyertyatartókat – tervezett, ezek organikus, lágy formáinak hatását a homokfúvással kiemelt faerezet bravúrosan felfokozta. Az 1960-as évek közepén ismerkedik meg a munkásságára sorsdöntő hatást gyakoroló Makovecz Imrével, az akkor Magyarországon uralkodó technicista-modernista építészet szürkesége, egyhangúsága ellen lázadó organikus építészet megalapítójával. Ettől kezdve főként Makovecz belső tereinek társalkotója, a magyar organikus belsőépítészet, bútortervezés különös, szürrealizmusba hajló, egyéni hangú mestere lesz. Bútorlényeivel nem berendezi, hanem benépesíti, dramatizálja a belső tereket. Ezek akkor sem üresek, ha nincs bennük ember, Mezei antropomorf bútorai, fejes, vállas székei azt sugallják, a már ott lévő "többiek" közé ülünk. Az ő ülőbútorai díszítik többek között Makovecz Imre templomait, a budapesti, Farkasréti temető ravatalozóját, a magyar zenei oktatás egyik fellegvárát: a kecskeméti Kodály Intézetet, a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem épületeit. Mezei Gábort 1994-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2015-ben érdemes művész címmel tüntetik ki. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Mezei Gábor belsőépítész, bútortervező monográfiája méltán született meg az elsők között. Az organikus és antropomorf belsőépítészet képviselője, aki a magyar tradíciókra éppen úgy forrásként tekint, mint az európaiak. Ez nem csupán belsőépítészeti tevékenységében nyilvánul meg, de szemlélete egészében, amelyet nyitottság és érzékenység jellemez, miként festészetét, melyek köréből szintén válogatást nyújt e kötet.
Elsősorban ülőalkalmatosságok, székek tervezője, mondhatni ez a specialitása, s mint ilyen: szakmájának talán legkiválóbb, szuggesztív magyar képviselője. Székei csaknem mindig formai hasonlóságot hordoznak azzal, aki használja őket: az emberrel. Így nem meglepő, hogy gyakran az emberi figura sematizált rajzolata is feltűnik e székek testén. Ilyen értelemben antropomorfizált, fejet, vállat, testet és tömeget sugalló, szimmetriát hordozó „bútorlényeket", csaknem szobrokat teremt székei révén. Mintha minden egyes darab egy közösség lelkes részese volna, ezt erősítik meg egyedítő címadásai is: Előadói szék, Hallgatók székei, Hívek székei. Ahol megjelennek, mindig többen vannak (a kecskeméti Kodály Intézetben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tereiben, a Makovecz-templomokban stb.), de mint karakteres egyéniségek vannak jelen. Noha terüket jellemzően többen lakják be, szoborszerűen népesítik be. A legrangosabb mégis az, amikor Mezei Gábor egyszerűen azt mondja egy-egy ülőalkalmatosságáról vagy bútoráról, hogy Szék, hogy Pad, hogy Szürrealista karosszék. A szokványosnál ilyenkor többet jelentenek e szavak, miután tradíció és korszerűség egybevágó szemlélete áll mögöttük.
Az alkotói pálya megrajzolása mellett fontos szerepet játszik e kötetben a művek keletkezésének szellemi háttere: hogy milyen forrásokból táplálkoznak Mezei Gábor tervező gondolatai, belsőépítészeti elképzelései, amelyek eredményeképpen organikus és tradicionális, ugyanakkor modern formai törekvéseket hordozó munkái megjelennek. Kernács Gabriella, az alkotó monográfusa igen érzékeny módon követi le e források és művek viszonyrendszerét. Persze ebben Mezei Gábor is előzékenyen segít, irányadó gondolatokat közvetít. Aki úgy véli, hogy a bútortervezés számára éppen ugyanolyan, mintha festene. És valóban, a festészet területén is születnek alkotásai – ezekből is láthatunk jó néhányat –, s ha áttételesen is: bútorain is megjelenik a fa erezetét kiemelő, homokfúvással létrehozott rajzolat. Bútorainak építőelemei is úgy közelednek egymás felé, mint megszélesedett vonalak, amelyek formálnak, alakot írnak körül.
Különös hangsúlyt kap a kötetben, miként Mezei Gábor életútjában és művészetében is Makovecz Imre személye, az organikus építészet mindmáig legismertebb hazai képviselője, akinek épülettesteiben jellemzően Mezei Gábor belsőépítészeti remeklései jelennek meg. Barátságuk és együttműködésük, szemléleti rokonságuk eleinte talán olyan, egyirányúan formáló tényezőként jelent meg, amely alapvetően határozta meg Mezei Gábor belsőépítészeti gondolkodását, munkálkodását, utóbb azonban a kölcsönösség jegyében, az egymásra hatás kiegyensúlyozottságában mutatkozott meg.
Mezei Gábor monográfusa, Kernács Gabriella gyakran él azzal a lehetőséggel, hogy az alkotó szavait idézze. Okkal, mert bőven vannak citálható, megvilágosító erejű gondolatai. Mezei Gábor kiforrott, tömör mondatokban tudja összegezni törekvéseit, önmagával és az általa létrehozott alkotásokkal szembeni elvárásait, igényeit. Például: „A tárgy mindenkor legyen kultikus és emelkedett." Az ilyen és hasonló gondolatok távlatot adnak iparművészeti, funkciót is hordozó, ugyanakkor műtárgyként, szoborként is értelmet nyerő alkotásainak. Sőt: ez utóbbi tendencia gyakran erősebbnek is tűnik az előbbi természetes mellett.

Kernács Gabriella: Mezei Gábor
MMA Kiadó, 2018
Ára: 3200 Ft


Teremtő víziók
P. Benkő Ilona keramikusművész
P. BENKŐ ILONA 1937. április 29-én született Székelykeresztúron. A budapesti Iparművészeti Főiskola kerámia szakos hallgatójaként 1961-ben diplomázott. Pályafutása a modern magyar kerámiaművészet felívelő periódusával párhuzamosan indult. 1965 és 1981 között tíz építészeti megbízatást teljesített és a korabeli hazai műkereskedelmi hálózat (Iparművészeti Vállalat, Képcsarnok) számára 1970-ig készített lakberendezési dísztárgyakat. Ezután az önálló, független kísérletezés útját választotta – a kerámiaművészetben formálódó technikai lehetőségek feltárása és művészi kifejezőeszközként való alkalmazásuk vezérelte alkotómunkáját. 1964 és 2016 között számos hazai és nemzetközi kerámiaszimpóziumnak volt a résztvevője (Gmunden, Siklós, Cardiff, Kecskemét, Hódmezővásárhely). 1964-ben létesített saját műhelye mellett 1982-től a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió és 1998-től a hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központ meghívására valósította meg az elképzeléseit. Technikai téren a magas tűzön kiégő agyagok alkalmazása, kemencén belüli és külső redukálási módozataik terén ért el különleges eredményeket. Egyedi és egyéni jellegű műtárgyainak formai, esztétikai megoldásai is a tradíció és az újítás szerves kapcsolatáról tanúskodnak. A fazekasság örökségét nem tagadta meg, a mindig egyedileg, kézműves eszközökkel formált edények, szobrok és képek sorozatokká rendeződnek, szimbolikus üzeneteket hordozó művekké váltak. Alkotómunkájának eredményeit a hazai és külföldi kiállításokon rendszeresen bemutatta, munkásságát jelentős díjakkal ismerték el. Az Academie Internationale de Céramique (AIC) tagja, valamint a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Néha nehéz különbséget tenni az iparművészeti jelleggel megjelenő és az autonóm szobrászalkotás között, különösen akkor, ha az alkotó egyedi daraboknak gondolkodik. Vélhetőleg azért, mert a kettő között fennálló distinkció csak ingadozva áll meg a lábán; alkalmanként csak azért nevezünk meg egy szoboralkotást iparművészeti származásúnak, mert alkotója iparművészként végzett, inkább akként ismert. P. Benkő Ilona munkái kapcsán részben hasonló gondolatunk támadhat. Igaz, pályája kezdetén, a 60-as évek közepétől mintegy húsz éven át tevékenysége funkcionális feladatok ellátásához kötődött, hiszen lakberendezési dísztárgyakat készített, de nehezen hihető, hogy ezen időszak alatt is ne éltek volna benne vágyak az autonóm művészeti alkotások létrehozására. Életútja, művészi pályafutása ennek igazolása.
Mindenképpen hiánypótló – noha a magyar könyvkiadás történetében nem teljesen előzmény nélküli – kötetsorozat megjelentetésére vállalkozott az MMA Kiadó. A magyar ipar- és tervezőművészet azon kiválóságait mutatja be kismonográfiák keretében, akik az elmúlt évtizedekben meghatározó egyéniségei voltak a magyar és olykor a nemzetközi iparművészet világának is. E kiadványciklus nem csupán hiányt pótol, de az 1960-as években felfutóban lévő, aztán egyre inkább valamiképpen a perifériára sodródó iparművészet jeles alkotóit emeli ismét a figyelem középpontjába, ennek révén az alkalmanként a mindennapok céljait is szolgáló művészeti ág szélesebb láthatóságát biztosítja. A gazdagon illusztrált anyag jó minőségben, színes fotók kíséretében nyújt betekintést, kissé rálátást is egy képzőművészeti ágazatra, az egyes életművekre, azok legfontosabb alkotásaira.
Az elsők között a mindig kísérletező hajlamú P. Benkő Ilona keramikusművész egyediségekben gazdag életművére. Formáinak letisztultsága mindenképpen összefügg azzal a tényszerűséggel, hogy a kézműipari hagyomány követése mellett az innovatív gondolkodás jellemzi őket. Munkái különlegesek és egyszeriek, „A kerámia költészetének remekei" – jelzi az alkotó monográfusa, Csenkey Éva művészettörténész. A mintázást Somogyi József szobrászművésztől, a díszítőszobrászatot Borsos Miklóstól tanulta, így nem meglepő, hogy iparművészeti munkái létrehozása során a térbeliség, a forma szerepe mindig is a legfontosabbnak bizonyult plasztikáin. Ehhez társult modern, innovatív erőt hordozó szemlélete, amely jellegzetesen absztrakt megjelenést kölcsönöz műveinek. Ugyanis „a megkorongozott tárgy szimmetriájának ellensúlyozására gyakran torzítja, tépi, kötözi, rogyasztja, hasítja formáit" – idézi fel Csenkey az alkotó szavait.
Monográfusa széles keretbe foglalja az életmű létrejöttét, tekintettel arra, hogy a kerámiaművészet sajátos ágazata az iparművészetnek. Az egyes alkotók tevékenységét, lehetőségeit alapvetően határozza meg, hogy milyen feltételek tudják segíteni alkotásaik megszületését. Hiszen más lehetőségekkel rendelkeznek az egyéni, kicsi és költséges műhelyek, ismét másokkal az olyan nagyobb stúdiók, kerámiaközpontok, mint a siklósi, a kecskeméti, a hódmezővásárhelyi vagy éppen a Zsolnay-gyár. P. Benkő Ilona személyes, megpróbáltatásokban bővelkedő életútjának, pályaívének felvázolása mellett így a monográfus hangsúlyosan elemzi a hazai iparművészet néhány évtizedre visszatekintő helyzetét, az alkotások létrehozásának, megismertetésének és értékesítési lehetőségeinek egyre nehezedő viszonyait, napjainkban például a nemzetközi dizájn termékeivel szemben.
Csenkey Éva a Biblia által ihletett faliképek, a Vihar-sorozat, a Lélek-őrző edények kapcsán említi meg, hogy mind „olyan víziók, amelyek nem önmagukban, önmagukért tetszenek. Gondolatokat inspirálnak, a teremtett világ csodálatára, tiszteletére, megismerésére, féltésére ösztönöznek." Az életműben pontosan ennek nyomait, megnyilvánulásait látni. Van valami elhivatottság, küldetés jelleg például abban, hogy P. Benkő Ilona kizárólag egyedi, kézműves eszközökkel létrehozott tárgyakat (edényeket, szobrokat és képeket), műalkotásokat készít, amelyeket sosem sokszorosít. Mint P. Benkő Ilona a vele készült beszélgetésben jelzi: „… végül is az a dolgunk, hogy felhívjuk a figyelmet a lényegre. A teremtett világ szépségére!" S miként történhet meg ez hitelesebben, mint megismételhetetlen tárgyak, műalkotások formájában. Mert ez, idézi Makovecz Imrét: „szórakoztatja a Jóistent".

P. Benkő Ilona
MMA Kiadó, 2018
Ára: 3200 Ft


A könyvek többek közt kaphatók az Írók Boltjában, a Fókusz Könyváruházban vagy megrendelhetőek a www.mmakiado.hu weboldalon!