2019. március 18. | 19.30
Pesti Vigadó, Díszterem
Fülei Balázs zongoraművész Schubert-estje

Vágy egy új világ felé

Fülei Balázs Liszt Ferenc-díjas zongoraművész 1984-ben, Kecskeméten született. Zongoraművészi diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte. Repertoárján több mint harminc zongoraverseny szerepel, köztük Beethoven, Brahms és Bartók összes zongoraversenye. 2009–2010-ben a Tel-Avivi Zeneakadémián tanult, tanára prof. Emanuel Krasovszky volt. 2010-ben Junior Prima díjjal tüntették ki. 2012 óta a Zeneakadémia tanára. Fülei Balázs 2014–15-ben a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának ösztöndíjasa volt. Több hazai és külföldi verseny nagydíjasa. 2019. március 18-án a Pesti Vigadóban Schubert-estet ad az MMA ösztöndíjasainak hangversenysorozatában. A koncert előtt kérdeztük őt.

– Gyakran játszik koncertjein Schubert-műveket, 2018-ban az Auer Trióval Schubert összes trióját is előadták a Zeneakadémián. Most, a március 18-i szólóestjén miért esett a választás Schubert műveire?

– Három okból is. Az első: nagyon szeretem Schubertet, azonosulni tudok a zenéjével. Mindig érzek a hangok mögött valami vágyat egy új világ felé. De ebben nem az elégedetlenség érzése jön át számomra, hanem a vágyódásé. Mintha azt üzenné a hangjaival: ember, merj vágyni, merj álmodni, merj, mert amit elképzeltél, az a te valóságod! A második ok: Bösendorfer Imperial hangszeren játszani ezeket a műveket ritka lehetőség, és a Vigadó dísztermében ez lehetséges. Ez a hangszer eggyel több oktávval rendelkezik, a rezonánslapja is szélesebb, hangzásvilága igazán bécsies. A harmadik ok: édesapámra emlékezem ezen a koncerten. Ezek voltak a legkedveltebb darabjai.

– Az Esz-dúr trió kapcsán Robert Schumann úgy fogalmazott: "ez a korabeli zenei élet leghevesebb égi jelensége." A darab feszegeti a megszokott határokat és nagy felkészültséget kíván az előadóktól. Most is lesz hasonló, a zongorára írt darabok között?

– Schumann nemcsak a feszültségekre gondolt itt szerintem – feszültség minden zenében, minden műalkotásban van –, hanem a zene kiterjedt dimenzióira. Schubert egyszerre volt a miniatűr és a grandiózus formák mestere. Ezen az estén mindkettőből hallhat majd a közönség. A Magyar melódia, vagy az Allegretto alig pár perces kis darab, a B-dúr szonáta viszont időben 40 perc felett van, a 4 impromptu pedig együtt bő félóra. Schubertnél azonban – akár nagy kiterjedésű egy zenemű, akár egészen rövid – terjedelemtől függetlenül ugyanazt a lényeget találjuk benne. Mert ő maga van ezekben a zenékben.

– Schubert az első zeneszerzője a romantikának. Ön szereti ezt a korszakot?

– Romantika… könnyen csapdába esünk ezzel a szóval. Legtöbb esetben a 19. századot nevezzük meg romantikának, de ha belegondolunk, a művészet nagy története mindig is a klasszika–romantika váltakozásával forgolódik: az egyik azt mondja: el kell most már rugaszkodnunk a hagyományos keretektől, aztán valaki ismét azt mondja: vissza a klasszikus formákhoz (természetesen a görögökhöz…), elég a rendbontásból. A zeneművészetben azonban a 19. század hoz egy lényeges változást: megjelenik az előadó-művészet, ebben a században válik szét zeneszerző és előadó, megjelennek a belépőjegyes koncertek: a zene mindenkié lehet, aki megveszi a belépőt. Ebben az értelemben Schubert egyáltalán nem romantikus, visszahúzódó alkat volt, életében alig szerepelt nyilvánosan. Másfelől viszont romantikus, mert a bécsi klasszika stílusának kereteit zseniális megoldással olvasztja meg. Na és persze mindebben a legromantikusabb vonás: az individualizmus, az egyéni hang. Az outsider hangja. Schubertet igazán a zenetörténet nagy kívülállójának érzem.

– Mi a különbség, ha egyedül, szólistaként, illetve ha egy trió vagy más zenei formáció tagjaként lép fel?

– A szólóest a legkedveltebb műfajom. Egyedül kézben tartani a színpadot, a termet, az időt és a műsort – ez tüzel fel leginkább. Nap mint nap jár az agyam, hogy ennek a műfajnak milyen új formákat lehet adni, voltak és vannak is kísérleti jellegű szólóestjeim, ahol nemcsak zongorázom, de érdekes témákat is kapcsolatba hozok az elhangzott zenékkel. Gyakran játszom kamarazenét, versenyműveket, ilyenkor boldog vagyok, ha olyan zenészekkel lehet megosztani a színpadot, akik a saját energiáimat nem leszívják, hanem megtöbbszörözik.

– Gyerekeknek is tart zenei ismeretterjesztő előadásokat, tanít a Zeneakadémián, és számtalan más dolgot is végez, mesterkurzusokat tart, színházi produkcióknak is megálmodója. Mi az, ami a legnagyobb örömet adja ezek közül?

– Mindig éppen az, amivel foglalkozom. Mert ha ez nem így lenne – nem vállaltam volna el azt a tevékenységet… Szóval mindegyik ad örömöt és persze feladatot és elfoglaltságot is. Nem is keveset.

– A helyszín sem mindegy, hogy éppen hol ad elő. Van-e kedvenc színpada és milyen a Pesti Vigadóban fellépni?

– De, bizonyos szempontból mindegy! A bizonyos szempont pedig: legyen egy használható zongora és ne legyen zaj. Azért mondom, hogy használható, mert a zongorista eléggé rugalmas lény, a legtöbben nem nyafogunk, ha nem a legszuperebb hangszer van a színpadon, gyakorlattal bőven lehet kompenzálni egy zongorának a hátrányos tulajdonságait. Persze ha jó a hangszer, akkor az energia nem a kompenzálásra megy el, hanem teljes mértékben az előadásra fordítható. A Vigadó különleges helyszín, akusztikájában van valami katedrális-érzet bennem, és szeretem az ilyen környezetet.

– Volt már olyan műsora, amelyen azt mutatta meg, hogy mit tud a zongora, és hogyan tud ehhez kapcsolódni az előadó, milyen lehetőségei vannak egy-egy darab előadásakor. Mi kell ahhoz, hogy szerencsésen találkozzon a művész és a hangszer?

– Elsősorban fantázia, meg szeretet. Mindenekelőtt. A többi már csak gyakorlat. Ha fejben tisztán megvannak a dolgok, akkor a kivitelezés már csak technika. Egy jó koncerten nem csupán szép hangokat, jó megoldásokat hallasz, de az előadó képes belevarázsolni téged a saját képzeletvilágába. Egyszerre szakít ki a valóságból és teremt meg egy új valóságot, amiben te, a hallgató vagy a főszereplő.


A hangversenyre a belépés díjtalan, jegyet igényelni online regisztrációval lehet. További információ: http://www.mma.hu/rendezvenyek/fulei-balazs-zongoramuvesz-schubert-estje