Áder János köztársasági elnök felteszi a Corvin-láncot Huszti Péterre ▪ MTI Fotó

Corvin-láncot kaptak akadémikusaink

Áder János köztársasági elnök Kövér László házelnökkel és Orbán Viktor miniszterelnökkel közösen Huszti Péter színművésznek, az MMA rendes tagjának, Maróth Miklós orientalista akadémikusnak aki az MMA Társadalmi Tanácsadó Testületének is tagja –, Martonyi János korábbi külügyminiszternek, Ritoók Zsigmond klasszikafilológus akadémikusnak, Sótonyi Péter orvos akadémikusnak, valamint Sir George Radda biokémikusnak nyújtotta át a Corvin-láncot 2018. február 12-én az Országház Vadásztermében. Az elismerést hetedikként Melocco Miklós szobrászművész, az MMA rendes tagja kapja, aki később veszi át a kitüntetést. A kitüntetettek a nemzetet, a közösséget szolgálják, a magyarság hírnevét gyarapítják nemzetközi szinten is.
A Magyar Corvin-lánc a magyar tudomány és művészet, valamint a magyar oktatás és művelődés fellendítésében szerzett kimagasló  érdemek elismerésére szolgál, a kitüntetéssel adományozottak alkotják a Magyar Corvin-lánc Testületet. A kitüntetést Hunyadi Mátyás tiszteletére 1930-ban alapította Klebelsberg Kuno miniszter javaslatára Horthy Miklós kormányzó, 1943-ig adták át tudósoknak, művészeknek, közéleti embereknek, akiket "példaként lehetett állítani a nemzet elé". A Corvin-láncot utolsóként, 1943-ban Lehár Ferenc zeneszerző kapta, de előtte a díjazottak között volt például maga Klebelsberg, Korányi Sándor, a jeles orvos, valamint Dohnányi Ernő zeneszerző. A háborús helyzet miatt ezután már nem adták át, az elismerést 1953-ban hivatalosan is megszüntették. A Corvin-láncot az első Fidesz-kormány alapította újra 2011-ben, Teller Ede fizikus volt az első, aki megkapta. A következő kormányok nem szüntették meg, de nem adták át az elismerést, 2012, a második Fidesz-kormány óta adják át újra.
A díjak átadásakor a Corvin-lánc Testület tagjain kívül jelen volt Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Darák Péter, a Kúria elnöke, Vashegyi György MMA-elnök, valamint egyházi képviselők, kormánytagok.

Huszti Péter 1944. május 4-én született Budapesten. Már középiskolásként szerepelt irodalmi esteken, színielőadásokon. Előbb rendező akart lenni, de Várkonyi Zoltán tanácsára végül színésznek jelentkezett. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1966-ban szerzett diplomát, ezután a Madách Színházhoz szerződött, ahol több évtizedet töltött. 2007-től 2012-ig a soproni Petőfi Színház művészeti vezetője volt. 2008-tól a budapesti Turay Ida Színház társulatának tagja, rendezője.
Alkati adottságai révén a világirodalom és a magyar irodalom nagy klasszikus szerepeit játszhatta el, Hamletet, Lear királyt és Jágót az Othellóból, Lucifert Az ember tragédiájából. Saját bevallása szerint a legnagyobb kihívást Shakespeare figurái jelentették számára. Sokoldalúságát jelzi, hogy vígjátékban, musicalben, sőt, operettben egyaránt bizonyított. Az 1980-as évektől rendezéssel is foglalkozik.
1964 óta szerepel filmekben, gyakran foglalkoztatta a televízió, több mint száz tévé- és mozifilmben szerepelt. Ismert filmje a Fekete gyémántok, a Fiúk a térről, az Imposztorok, a Szerelmi álmok, a Harminckét nevem volt, az Utazás Jakabbal, a Naplemente délben. Rendezései közül sikert aratott a Kedves hazug, A Sasfiók, Az ördög cimborája, a Hoppárézimi.
Számos színházról szóló cikk szerzője, több könyvet is írt: Királyok az alagútban (1985), Emlék-próba (1995), ... sárból, napsugárból (2004), Kik vagytok, hé! (2009), Srác a kakasülőn (2015), Férfikor hajnalán (2017). 1974-től tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (2000 óta Egyetemen), amelynek professor emeritusa. 1988 és 2010 között ő vezette a színházi főtanszakot, 1994 és 2001 között rektor volt, jelenleg az egyetem Doktori Tanácsának elnöke.
1989-tól 1994-ig a Madách Kamara művészeti vezetője volt, 1998-tól 2002-ig Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. 2002 májusában Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség akkori minisztere őt nevezte ki az év végéig az új Nemzeti Színház megbízott főigazgatójává, de két hét múlva lemondott. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Munkássága elismeréseként Jászai Mari-díjat (1974), Kossuth-díjat (1978), Hevesi Sándor-díjat (2003) kapott. 1983-ban érdemes művész, 2004-ben kiváló művész lett, 2002-ben Apáczai Csere János-díjban részesült oktatói tevékenységéért. 2006-ban Prima díjat kapott. 2010-ben a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem díszdoktorának fogadta. 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapott, s Nemzet Művésze díjban részesült. 2017-ben Madách-díjjal tüntették ki.
2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Tagja az MMA Oktatási, Képzési és Tudományos Bizottságának, továbbá az MMA Professzori Felterjesztések Bizottságának. Bővebben itt, az akadémikusi honlapján...


Maróth Miklós 1943. február 5-én született Budapesten. 1967-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK), arablatingörög szakon szerzett tanári diplomát, közben egy évig a Bagdadi Állami Egyetemen tanult. 1972-ben elvégezte az ELTE BTK asszirológia szakát, 197374-ben a Bécsi Egyetemen folytatott tanulmányokat. 1967-től a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában dolgozott. 1970-ben az MTA-ELTE Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportjának munkatársa, később tudományos tanácsadója, 1988 és 1992 között vezetője volt. Megszervezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Bölcsészettudományi Karát, amelyet 19922001 között alapító dékánként vezetett. 2002 óta igazgatja az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetét. 2003 óta egyetemi tanár.
1995-ben az MTA levelező, 2004-ben rendes tagjává választották. 1999 és 2008 között a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály elnökhelyettese volt. 2008-tól 2014-ig az MTA társadalomtudományi alelnökeként tevékenykedett.
Az ókori görög és keleti művelődés határterületi kérdéseivel, ezen belül filozófiával foglalkozik. Nevéhez fűződik a berlini Turfán-gyűjtemény több szír kéziratának kiadása és Közép-Ázsia történeti földrajza számos vitás kérdésének tisztázása. 1996 óta a londoni Academia Europaea tagja, 2000 óta az Union Académique Internationale magyar delegáltja, 20072010 között elnöke volt, jelenleg tiszteletbeli elnöke.
Munkásságát 1997-ben a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el. 2016-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki az ókori görög és arab kultúra kapcsolatának kutatásáért, az ugariti és a görög epika közötti hasonlóságokat, illetve a görög retorika és az arab logika közötti kapcsolatokat feltáró vizsgálódásai, valamint értékes, még kiadatlan arab szövegeket megjelentető publikációs munkája és tudományos közéleti tevékenysége elismeréseként. Ugyanebben az évben magyar tudomány kategóriában Prima Primissima díjat kapott.

A Magyar Művészeti Akadémia Társadalmi Tanácsadó Testületének tagja.

Melocco Miklós 1935. április 3-án született Rómában. Kisgyerekként családjával egy ideig Berlinben élt, majd hazatértek Magyarországra. Ligeti Miklós szobrászművész szomszédságában telepedtek le, akinek műtermében rabul ejtette a szobrok születésének alkotói folyamata. A második világháború alatt és utána néhány évig Iváncsán laktak, egyházi iskolába járt. Apját, Melocco János újságírót, a katolikus Új Ember segédszerkesztőjét, 1950-ben koncepciós perben halálra ítélték, és 1951-ben kivégezték. Az igen nehéz helyzetbe került fiúnak a tanulás mellett dolgoznia kellett. Mindent elvállalt, volt hómunkás, segédmunkás, még sírásó is. Polgári származása miatt csak harmadszori jelentkezésre, 1955-ben vették fel a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei között volt Gyenes Tamás, Mikus Sándor, Kmetty János, Pátzay Pál. 1961-ben végzett.
A magyar figurális szobrászat egyik legfontosabb képviselője, számos köztéri szobor alkotója. Életének visszatérő, meghatározó témája az 1956-os forradalom, amely számos alkotását ihlette. Szegeden felavatott szobrán, A szabadság pillangóján a forradalom tizenkilenc, portréhűséggel megformált szereplője próbál a magasba emelni egy rájuk nehezedő súlyos lepkét, amely képtelen a repülésre. Debreceni 56-os emlékműve egy carrarai márványból készült fehér rózsa, amely csak a bimbós állapotig fejlődött ki. Budapesten, az I. kerületben állított emléket Hullócsillag címmel Mansfeld Péternek, akit 18. születésnapjának betöltésekor, a forradalmat követő megtorlás legfiatalabb áldozataként végeztek ki. Veszprém ad helyet süttői mészkőből készült hatalmas szobrának, amellyel az 1958-ban kivégzett Brusznyai Árpád, a klasszika-filológia tanára, a veszprémi forradalmi tanács vezetőjének emléke előtt adózik.
Művészetének fontos további témái a II. világháború, valamint Ady Endre, Radnóti Miklós, József Attila és Latinovits Zoltán alakja. Monumentális művei közé tartozik a Szent István megkoronázása című alkotás Esztergomban, Antall József síremléke a Kerepesi temetőben és a Mátyás-emlékmű Székesfehérvárott. Áttörés című szoborkompozíciója 2009-ben a páneurópai piknik 20. évfordulójára készült. Ő készítette az új Nemzeti Színház díszkapuját. Jelentősek grafikai alkotásai is.
1975-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1982-ben érdemes művész címet kapott, 1988-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1993-ban a Magyar Művészetért Díjat, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át. 2004-ben Prima Primissima díjat kapott, 2014-ben a nemzet művésze lett. 1990 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola (2001-től Magyar Képzőművészeti Egyetem) címzetes egyetemi tanára, a Magyar Művészeti Akadémia alapítóinak egyike, 2011-től a köztestület rendes tagja. Akadémikusi honlapján bővebb életrajz is olvasható...
2018. február 12.