Huszár Orsolya, Haumann Péter és Juhász Judit

Születésnapi köszöntés

Haumann Péter 75 éves
 
Haumann Pétert, a Nemzet Színészét 75. születésnapja alkalmából köszöntötték a Kecske utcai Makovecz-szalonban május 18-án. A Kossuth-díjas művésszel Huszár Orsolya beszélgetett, a háznagyi teendőket Juhász Judit látta el, Hűvösvölgyi Ildikó színművész pedig az ünnepelt tiszteletére elszavalta Csukás István „Rövid életemet megtoldom" című versét.
Huszár Orsolya első kérdésére, vagyis hogy egy olyan hatalmas ívű, gazdag életút után, amely során annyi mindent átélt a pályán, hogyan érzi most magát Haumann Péter, a színészlegenda azt válaszolta: „kutyául". „Ami jó a mostani életemben, hogy már három unokám van. Az egy csodálatos dolog – amit mindenki tud, akinek unokája van, – hogy most már őszintén tudok játszani. A Katona József Színházat azonban 22 év után otthagyom. Kutyául pedig azért érzem magam, mert azt reméltem, hogy egy kicsit méltóságosabban cseng le a színészi életem. Mert méltányosabban is alakulhattak volna a dolgok. Sok olyan szerepet találhattak volna, amit egy hetven feletti ember eljátszhat. Még lett volna bennem. De nem így alakultak a dolgok. A jó azonban az, hogy az unokáim most teljesen kitöltik az életem". Haumann Péter a legendás alakításai kapcsán megemlítette a „Platón: Szókratész védőbeszéde" címmel a Katona József Színházban tartott önálló estjét, amelyről elmondta: „meglepő, mennyi gondolat van benne. Az előadáson, ha csak egy picit is odébb mozdul valami, máris olyanná válik, mint egy kaleidoszkóp és új gondolatot hoz elő. Egyszerre örökké való, illékony és új. Ez a gazdagság adja ennek a színészi hivatásnak a szépségét, amit ilyenkor bizony mindig az orrom alá is dörgöl". Huszár Orsolya ekkor sorolni kezdte Haumann Péter legendás színpadi alakításait, valamint televíziós szerepeit. A színészlegenda pedig válaszképpen kijelentette: „mázlim volt". Hozzátette: „Ehhez a pályához nagyon sok szerencsére van szükség. Szívesen emlékszem vissza például a főiskolás koromban előadott Woyzeck című darabra. Itt jöttem rá ugyanis valami nagyon fontos dologra. Arra, hogy egy színésznek az előadás során nem kell mindent megmutatni. Időben meg kell állni, és a nézőre kell bízni a mozdulatsor befejezését. Benne ugyanis sokkal pompásabban jelenik meg az, mint ahogyan én el tudom játszani. Akkor járok jó úton, ha a nézőben több csendül fel az én felkínálásom nyomán, mint amit én teszek."
Huszár Orsolya ezt követően a mesterekre kérdezett rá. Haumann Péter válaszában kifejtette, hogy azokra emlékszik vissza, akikkel meg lehetett beszélni, hogy mi történik a színpadon. Mint fogalmazott: „életem legjobb instrukcióját Ádám Ottótól kaptam. Azt mondta, hogy induljak el úgy, mint egy érett sajt az asztalon. Megjelent erről bennem egy kép, és azt eljátszottam". Hozzátette: „Akár drámáról, akár kabaréjelenetről van szó, a színésznek ugyanúgy kell játszania, hiszen mindegyik műfajban ugyanúgy kell figyelnie. Csakhogy manapság az esetek többségében már nem látom azt, hogy a színpadon megjelent minőség a színész belső meggyőződéséből fakad-e, vagy egyszerűen csak eljátssza azt, amit mondanak neki. A beszéd, a hang joga megilleti a színészt is." A Madách Színházban bemutatott Macskák című musical kapcsán elmondta: „Nem tudok, de énekelek akkor, ha kell. Amikor a Madáchban ebben a darabban játszottam, egyetlen alkalommal sem tudtam megállni, hogy ne legyen gombóc a torkomban. A Macskák is egy jó pillanat volt a pályámon."
Fekete György köszöntő hozzászólásában elmondta: „A tudomány a létezőt kutatja, és annak eredményeit próbálja az emberi élet szolgálatába állítani. A művészetnek pedig egyetlen dolga van, hogy állandóan hozza létre a sosem voltot. Haumann Péter olyan színész, aki képes erre, és létre tudja hozni a sosem voltot" – mondta Fekete György.
2016. lipanj 06  |  fekete györgy haumann péter hüvösvölgyi ildikó