Pécsi Györgyi

Symphonia Ungarorum

Symphonia Ungarorum címmel rendeztek tudományos ülésszakot Nagy Gáspár költő és Szokolay Sándor zeneszerző életművéről a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének szervezésében 2018. március 28-án a Pesti Vigadóban. A két életművet több dolog is összekapcsolja. A nemzeti hagyományközösséggel való azonosulás s a megélt, személyes hit szintúgy eleme művészi hitvallásaiknak, mint az örökölt stílus és a kísérletező nyelvjáték ötvözése.
"A két lezárult életmű szellemi fundamentumunk, immár a kortárs költői és zenei gondolkodást meghatározó hagyománykincsünk. Nagy Gáspár és Szokolay Sándor olyan autonóm művészegyéniségek, akik a szabad választás jogát a doktriner formakulturális hatalmak és divatok ellenében is kivívták" mondta köszöntőjében Vashegyi György, az MMA elnöke. Hozzátette: töretlen helytállásuk művészi világnézetük mellett egyetemes érvényű a mai napig, ezért széleskörű figyelmet is érdemel.
Az 57 esztendős korában, 2007-ben elhunyt Nagy Gáspár az MMA posztumusz tiszteleti tagja, a 2013-ban, 82 évesen eltávozott Szokolay Sándor, az MMA néhai tagja, a kezdetektől tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának. A tudományos ülésszakon jelen volt a két alkotó özvegye is.
Mint a szervező kutatóintézet megfogalmazta, a rendezvény célja, hogy megkezdje a két életmű újraolvasását, és az egyes műveket eddig kevéssé figyelembe vett szempontokból helyezze új, egyetemes és hazai kontextusokba. A két alkotó együttes tárgyalását ars poeticáik összeolvashatóságán túl az is indokolta, hogy több ízben kölcsönösen megihlették egymást.
Az ülésen előadást tartott Radics Éva, Orosz István, Pécsi Györgyi, Ekler Andrea, Falusi Márton, Hollós Máté, Gombos László és Windhager Ákos. A rendezvény az ezeréves államiság tiszteletére, a két művész közös vállalkozásaként megszületett Symphonia Ungarorum kantáta levetítésével zárult a Magyar Művészeti Akadémia székházában. (A részletes program megtekinthető itt.)

A tudományos ülésszak az életművek összességére koncentráló első egységében Radics Éva karnagy, a zenetudományok doktora, a Grazi Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanára tartotta meg előadását „A kincsről, ami van" címmel. Radics Éva felidézte a két alkotóval kialakult barátságának kezdeteit, Szokolay Sándor és Nagy Gáspár balatonszárszói megismerkedését, valamint megosztotta emlékeit az ausztriai magyarok Huszárokelőpusztán tartott konferenciájáról, amelyen a zeneszerző és a költő előadókként voltak jelen és ahol „közös nevezőre találtak a hit, az erkölcs, a tartás, a jellem, a nyíltság, az igényesség, a nemzeti lelkiismeret és a tiszta szellemiség területén." A közös szellemiség jegyében születtek meg a Symphonia Ungarorum oratórium, a Te Deum Nagy Gáspár versére vegyeskarra, a Hótalan a hegyek inge és az Október végi tiszta lángok című alkotások. Radics Éva elmondta, hogy Nagy Gáspár halálhíre mélységesen felkavarta Szokolay Sándort, a költő emlékére komponálta a Hálaének Nagy Gáspár utolsó verssoraira és a Gyászmise Nagy Gáspárért című műveket. Orosz István grafikus, filmrendező, az MMA rendes tagja Nagy Gáspár és a képzőművészet című előadásában a költő társművészetek, így a képzőművészet iránti nyitottságát vázolta. Nagy Gáspár grafikus, fényképész, festő és szobrász barátait verseiben is megszólította, prózaköteteiben művészekről szóló írásait és kiállítási megnyitókat is olvashatunk. Orosz István körvonalazta a képzőművészeti világot, amely Nagy Gáspárt inspirálta és kísérletet tett arra, hogy bemutassa a versekben fellehető képi világ képzőművészeti összefüggéseit is. A vers-olvasatokat középpontba állító második részben Pécsi Györgyi kritikus, szerkesztő, az MMA levelező tagja Millenniumi ódák Nagy Gáspár költészetében címmel tartotta meg felszólalását a költő Magyarország az ezeréves államiság ünnepségei kapcsán elkészült két alkotását, a Symphonia Ungarorum és a Hullámzó vizeken kereszt című „közösségi ódák"-at középpontba állítva. Pécsi Györgyi kiemelte, hogy magyar nemzet története és a kereszténység nagyon erősen összetartozó fogalmak Nagy Gáspár költészetében. A Symphonia Ungarorum vendégszövegekben, allúziókban és intertextusokban gazdag számvetés, amely igazolja, hogy a nemzet megmaradásának záloga csakis az erős hit és a keresztényi értékekhez való hűség volt. A Hullámzó vizeken kereszt című vallomásos történelmi tablóban pedig biblikus és archaikus szimbólumokon keresztül nyerhetünk betekintést a költő kereszténység felvételét megidéző látomásos víziójába. A kritikus megfogalmazása szerint: „Nagy Gáspár a fenti két műben foglalta össze a a magyar államiság korai, emelkedő szakaszának a kereszténység szakralitásával történő felemelő találkozását". Ekler Andrea a Nagy Gáspár verseiben megjelenő önreflexiókat vizsgálta, fókuszba helyezve az alkotói önreflexiók nyelvhez való viszonyát. A kritikus kifejtette gondolatait a Tanúvallomás, az Időnként, a Három szívütem, az Éjszakadás versre és álomra, a Késő hajnali átirat, az Utókor (6), valamint a Prédául a vers című alkotásokról, utóbbi egyben előadásának címét is adta. Falusi Márton költő, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Hitel folyóirat szerkesztője Nagy Gáspár azon verseit elemezte, amelyek a verssel magával és a nyelvvel expressis verbis foglalkoznak. Falusi Márton hangsúlyozta, hogy nem ismeretlen a 20. századi költészetben az efféle autoreflexió, Nagy Gáspár életművében azonban kiemelten felfedezhetjük a versírás körülményeinek, akadályainak, felelősségének, a költői hivatásnak és a költemény beteljesedésének kérdéseit körüljáró műveket. A fentieken túl Nagy Gáspár autoreflexív beszédmódja című előadásában a szavak funkcióját, alakját és magát a grammatikát előtérbe helyező alkotásokat tárta a hallgatóság elé. A tudományos ülésszak harmadik blokkjában a zene-olvasatok kerültek górcső alá. Hollós Máté zeneszerző, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke, a Hungaroton Music Zrt. vezérigazgatója és az Akkord Zenei Kiadó művészeti vezetője Szokolay Sándor diákkori darabjain keresztül az életmű magját mutatta be. Az előadó a nagy formátumú zeneszerző kiteljesedést megelőző első állomásaiból, a legendás tarhosi zenegimnázium kiváló pedagógusainak szárnyai alatt tanuló, de zeneszerzés tanulmányokat még nem folytató ifjú Szokolay korai zongoradarabjaiból nyújtott elemző és hangzó válogatást, miután néhány nemrég kottában és CD-n is megjelent. A női hang szerepe Szokolay Sándor drámai alkotásaiban – erre a gondolatra fűzte fel előadását Gombos László. Szokolay Sándor saját bevallása szerint az 1960-as évek elején a Debreceni Kodály Kórus megrendelésére készült Istar pokoljárása című oratórium komponálása alatt vált végleg a női hang szerelmesévé. Gombos László kronológiai sorrendben ismertette a jelenlévőkkel Szokolay Sándor drámai alkotásaiban, operáiban és oratorikus műveinek jelentős részében kiemelt hangsúlyt kapó női szerepeket, akik megváltják a főhőst, vagy az országot átvitt, illetve konkrét értelemben. Az MTA BTK Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa kitért arra is, hogy a zeneszerző a női szereplőkben nem elsősorban a csábítás, a szerelmi beteljesülés és az érzéki ölelés pillanatait fogalmazta meg; a női hangon keresztül magát a nőiséget sokkal gazdagabban, a maga komplexitásában jelenítette meg műveiben. A tudományos ülésszak előadásait Windhager Ákos művelődéstörténész, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatójának gondolatai zárták. Windhager Ákos a program címéül is szolgáló Szokolay-műben, a Symphonia Ungarorumban kereste a kulturális emlékezet megújításának megnyilvánulásait. A kutató úgy vélte, hogy a zeneszerző 2000. január 3-án bemutatott oratóriuma a magyar művelődés megszakított és folytonos hagyományrétegeit hívta játékba. Összefoglalása szerint Szokolay Sándor több szempontból is megújította a kulturális emlékezetet. Aktualizálta a szimfónia műfaját, a Szent István-kultuszt és a közösségi-szakrális esztétikát, mindezt a Kodály Zoltán által kialakított lelki-szakrális síkon. A magyar történelmet négy jelképes történettel („Úton", „Hitben", „Háborúban", „Megmaradásban") megidéző kompozíciójával a széttört nemzeti hagyományközösség újraegyesüléséért tevékenykedett.

Nagy Gáspárt művészetében leginkább a kelet-közép-európai helyzet, a magyarság sorsa, 1956 öröksége foglalkoztatta, költészetében a magyar lírai hagyományokat ötvözte a posztmodern elemekkel, látásmódjában keveredett a groteszk és az irónia. 1975-ben jelent meg első verseskötete, 1981-től négy éven át a Magyar Írók Szövetsége titkára, később az írószövetség elnökségi tagja volt, 1988-ban a Hitel című független folyóirat szerkesztője lett, 2000-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Szokolay Sándor hatalmas életművet hagyott hátra: hét operát írt, közülük a Vérnász (1964) világsikert hozott, tizenkilenc operaházban mutatták be. Operát írt többek között Hamletről, Szent Margitról, Sámsonról, komponált több szimfóniát, versenyműveket, oratóriumokat, miséket, kantátákat, balettzenét, számos kamarazenét és kórusműveket. Volt a Magyar Kodály Társaság elnöke, 1966-ban Kossuth-díjjal, 1987-ben és 2001-ben BartókPásztory-díjjal tüntették ki, 2002-ben Corvin-láncot kapott.