Az apokalipszis kárpitjai a Kecske utcában

János apostol műve által ihletett nagy ívű középkori falikárpitról, a franciaországi Angersben őrzött XIV. századi műremekről szóló filmet mutattak be a Kecske utcában a 2017 áprilistól júliusig hazánkban „Apokalipszis vagy globális fenntarthatóság" – címmel megrendezésre kerülő Kárpit 3 Nemzetközi Kiállítás kurátorai. A háznagyi feladatokat Katona Szabó Erzsébet látta el.
Mint azt a Ferenczy Noémi-díjas textilmvűvész a szeptember 30-i filmvetítés előtt elmondta, a Magyar Kárpitművészek Egyesülete azokat, a hazánkban és a határainkon kívül élő magyar művészeket tömöríti, akik a XIV. századi Franciaországban kidolgozott és később egész Európában elterjedt gobelin szövési technikát alkalmazzák. Az egyesület fennállásának huszadik évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Galériával közösen rendezi meg a Kárpit 3 kiállítást, amelyen a korábbi tárlat díjazottjai mellett mintegy félszáz művész alkotását láthatja majd a budapesti közönség. Katona Szabó Erzsébet hozzátette: a kiállításon is levetítik Radolphe Viemont „Apokalipszis kárpitok" című filmjét. A mozit mintegy előzetesképpen a Kecske utcai fórum közönsége is megnézhette. A film azt a 24 méter hosszú és 6 méter széles, eredetileg 90 jelenetből álló (ebből napjainkra 71 látható) kárpitot mutatja be, amely 1377 és 1382 között Anjou Lajos francia király megrendelésére az angers-i kastély díszeként készült. A Jelenések Könyve jeleneteit Nicolas Bataille és Jean Bondol szőtte képekbe. A témaválasztás pontos indoka napjainkra már feledésbe merült, nem tudni, hogy Anjou Lajos miért épp az apokalipszis megrajzolására kérte fel kora két legnevesebb takácsát, de vélhetően közrejátszott, hogy a XIV. századi Franciaország zavaros időszakot élt át: pestisjárványok, háborúk és lázadások sötét időszakát. A kárpit képeinek fő üzenete azonban mégis az, hogy jó keresztényként kell élni és akkor Isten megment minket a pusztulástól. A filmből neves francia szakértők közreműködésével megtudhatjuk, hogy a gótika monumentális alkotását 1480-ban az angers-i katedrális falára akasztották, hogy az Anjou remekmű hosszú évekig Isten házának éke legyen. Később darabokra vágták az egységes kárpitot, hogy lótakaróként vagy éppen padlószőnyegként használják, s a végső pusztulás szélére sodródott textília megmenthető darabjait a XIX. században gyűjtötték össze és restaurálták először. Azóta az angers-i várban tekinthetik meg az érdeklődők. A monumentális kárpit méltó kiállítása érdekében 1954-ben építették fel a jelenlegi bemutatóteret, amit az ezredfordulón korszerűsítettek.
October 5, 2015