Salamon Gáspár, Fazekas Tibor és Szeifert Dezső

A bukovinai székelyekről

2018. november 15-én 18 órakor tartotta a Műcsarnokban az MMA Irodalmi Tagozat Élőfolyóirat sorozatának következő estjét „Közösségi értékteremtés – a bukovinai székelyek nyelve" címmel. Az eseményen közreműködött Fazekas Tiborc nyugalmazott egyetemi tanár, Salamon Gáspár tájnyelvi kutató és Szeifert Dezső kiadványgazda. A résztvevők egy olyan kezdeményezésről számoltak be, amely összegyűjtené és archiválná a bukovinai székely nyelvjárást.
Ahogyan Mezey Katalin, az Irodalmi Tagozat vezetője a bevezetőjében elmondta: ez az Élőfolyóirat sorozat negyedik évfolyamának ötödik estje. Nagyon örül, hogy a kutatók elfogadták a meghívást, hiszen a bukovinai székelyek nyelvével nagyon kevesen foglalkoznak, holott fontos nyelvészeti és kulturális emlékről van szó.
A házigazda, Szeifert Dezső kifejtette: sajnos ma már csak a kihalt nyelvről tud tájékoztatást adni. A 60-as, 70-es években Bonyhádon és annak környékén még mindennap beszélték ezt a tájnyelvet, de a bukovinai székely nyelv azóta folyamatosan veszített jelentőségéből és mára eltűnt. A XXI. században már csak nagyon kevesen értik és beszélik a nyelvet, de ők sem használják. A cél, hogy ezeket az embereket megtalálják és a bukovinai székely tájnyelv szavait, elnevezéseit összegyűjtsék. Ezért is hozta létre például Facebook-csoportját, amelynek a kapcsolatteremtés a célja.
Az előadók között volt Fazekas Tiborc is, aki a bukovinai székelyek történetét ismertette. E szerint ez a népcsoport Bukovinában élt, az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén. Öt faluban laktak a 18. század végétől 1941-ig. A II. világháború alatt a magyar kormány a Vajdaságba telepítette őket. Történetük regénybe illő. Mária Terézia uralkodása alatt megtagadták a katonai bevonulást, és Moldvába menekültek, ahol keveredtek a csángókkal.
Miután a Habsburg Birodalom bekebelezte Bukovinát, Hadik András összegyűjtötte őket Moldvában, és Bukovinában adott nekik új hazát. Öt faluban (Istensegíts, Andrásfalva, Józseffalva, Hadikfalva és Fogadjisten) éltek egészen 1941-ig. Nyelvük már ekkor sem volt tiszta, keveredett a keleti székely nyelvjárással, de hatott rá a román, a csángó magyar és a török nyelv is.
Újabb áttelepítésük már a 19. század végén megkezdődött. 1883-ban sokan érkeztek Bukovinából az egykori Nagy-Magyarország, a későbbi Jugoszlávia területére. A 20. század 60-as éveiben az akkori jugoszláv állam támogatta a külföldi munkavállalást, ezért sokan elmentek közülük más országokba. Később a délszláv háborúk idején még tovább erodálódott közösségük.
A korábban 5 faluban élő lakosság legalább 30 településen élt tovább. Gazdasági, szociális, kulturális egységük megbomlott. Nyelvük azért fontos, mert egyrészt azt mutatja be, hogy milyen magyar nyelvi elemek képesek még idegen nyelvi közegben hosszabb ideig megmaradni, másrészt illusztrálja, hogy hol és miért következik be az idegen nyelvből történő elemek kényszerű átvétele. A modell vizsgálata segítheti a hasonló helyzetben lévő nyelvcsoportok kutatását.
A csoport munkájának alapját Salamon Gáspár néprajzkutató, szótárkészítő kutatása szolgáltatta. Salamon Gáspár szerint is nagy baj van, a bukovinai székely nyelv haldoklik. Talán egy-két szót ismernek ma már csak az idősek.
A bukovinai székely tájnyelv hasonlít a székely nyelvjárásra, de nem azonos vele. Szerinte tíz szóból mindössze egy-két szó egyezik a két nyelvben. Mivel ma már nem beszélik a bukovinai tájnyelvet, ezért lenne fontos nemcsak leírni a szavakat, kifejezéseket, hanem a kiejtést is megmutatni. Ezt ma már mobil applikációkkal el lehet érni.
A bukovinai tájnyelv egyedi és különleges. Rengeteg archaikus elem van benne (látta vala, elvette vót stb.). Ahogy a nyelvjárások többségében, itt sincs ikes ragozás (csak iszok, eszek stb. alakok). Iktelenből viszont ikest használ (forr–forrik). A magyar nyelv nem szereti a mássalhangzó-torlódást, a székely ilyenkor „takarít" (testvér–tesvér) vagy beszúr egy magánhangzót (ifjúság–ifijúság).
A székelyek továbbá szeretik a szóképeket, a képes beszédet (Bánat szállott a szüvembe). Vagy például a zsákutcára azt mondják: kutyaszorító utca.
Szeifert Dezső a közösségi értékteremtéssel kapcsolatban elmondta: Gondot okoz, hogy az interneten csak modern dolgokat találunk a bukovinai székelyekkel kapcsolatban, hiányoznak a régi fotók vagy archaikus tevékenységre utaló leírások. A meglévő fekete-fehér képeket egy különleges technika segítségével „színesítik," képesek azt nagyítani és akár 3D technikával ellátni. Természetes mindent csak a megfelelő segédinformációk és segédanyagok segítségével.
Ma már „megszólal a papír" egy kód segítségével, és a mobiltelefonon – a megfelelő applikációval – hallani tudunk bukovinai székely tájnyelvi szavakat, kifejezéseket.
A Bukovinai Világ Értékmentő Közösségnek hivatalos Facebook-oldala van, amelyhez bárki csatlakozhat. Fotókat, szavakat, kifejezéseket várnak a szervezők a további feldolgozáshoz.
A hangos szótárhoz minden eszköz rendelkezésre áll, de forráshiányosak, ezért segítséget várnak.
Összefoglalva a hangos Szóenciklopédia alapja már létezik, és azt meta adatokkal folyamatosan bővítik. Digitálisan készen állnak arra, hogy kijavítsák a rossz minőségű fekete-fehér fotókat, és autentikusan kiszínezzék azokat. A készülő szótárt úgy szerkesztik, hogy a felhasználó ne csak olvassa, hanem meg is hallgathassa a szavakat, kifejezéseket. Vagyis, nemcsak szógyűjtemény lesz, hanem egy digitális szótár. Legvégül, de nem utolsósorban, mindezt papír alapon tervezik, mert szakértők szerint a CD és DVD csak maximum 60-80 évig lesz elérhető (egy lemez biztos élettartama nem több 4-5 évnél), papíron pedig még akár 400 év múlva is haszonnal forgathatják a szótárt az érdeklődők.
16 Νοέμβριος 2018  |  mezey katalin élőfolyóirat